A majd’ háromszáz esztendős selmecbányai hagyományok mellett a campus életében legalább annyira meghatározó a megújulásra való képesség az egyetem rektora szerint. Horváth Zita köszöntőjében rámutatott, az addig klasszikus műszaki felsőoktatási intézményként ismert Miskolci Egyetem a ’80-as évektől kezdődően fokozatosan indította be a humán területekre kiterjedő képzéseit: az állam- és jogtudományit, valamint a gazdaságtudományit követően az 1992-ben indított bölcsészet- és társadalomtudományi képzéssel valóságos univerzitásszá válva. 

A rektor egyúttal felidézte a kar közvetlen előzményeként számon tartott Miskolci Bölcsész Egyesületet és az ott oktató országos hírű tudósokat, akik – miként fejtegette az egyetem első embere – lelkesedésükkel bizonyították, hogy a helyben zajló képzés is országos hírűvé tehető. A beszédébe privát vonatkozásait is belecsempésző Horváth Zita az egyetem első bölcsész vezetőjeként levezette: mindez annak a karnak a sikerét is kiválóan mutatja, mely elérve harmincadik életévét túlhaladt serdülőkorán, és kijelenthetően beilleszkedett az intézménybe. 

A Miskolci Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja ezt követően a képzési és kutatási portfólió, továbbá a szakstruktúra felépítése elé folyamatosan tornyosuló kihívásokról ejtett szót a három évtized apropóján. Illésné Kovács Mária az alkalmon a vendégeknek átnyújtott, a kar történetét bemutató jubileumi kötet kapcsán úgy fogalmazott: a visszatekintés a kor-, a kör- és egyszersmind a kórkép felállítására is lehetőséget nyújt számunkra, miután az intézményt körülölelő városról, régióról és társadalomról is hordoz leírást az ünnepi múltidézés. 

Már a kezdeti sikerek is azt jelezték, hogy a régióban erős társadalmi igény mutatkozik a képzésre Veres Pál szerint, s ma már nyilvánvalóan elképzelhetetlen volna az itteni felsőoktatási intézmény bölcsészek nélkül.

– A bölcsészképzésnek helye van a Miskolci Egyetemen, a Miskolci Egyetemnek pedig helye van a magyar felsőoktatásban – szögezte le a rendezvényen a város polgármestere, egyben az egyetemet fenntartó Universitas Miskolcinensis Alapítvány kuratóriumának tagja. Majd az ezt követő számvetése közepette megjegyezte: a több évszázados bányászati és kohászati hagyományaira méltán büszke campusra és a miskolciakra is komoly felelősséget ró, hogy az elkövetkező hallgatói nemzedékek számára is biztosítsuk azt a mind ez idáig olyannyira vonzónak bizonyuló közeget, mely nem csupán az egyetemen, de Miskolcon is hivatott marasztalni a jövő fiataljait.

Az eseményen a miskolci bölcsészképzés évtizedeit megidéző előadásokat, a kar történetét röviden bemutató filmet és az egykori hallgatók visszaemlékezéseit követően végezetül a kar alapító dékánjának, Kabdebó Lórántnak a szobrát avatták fel.