Az önismeret, a tudatos életvitel hozzásegít bennünket ahhoz, hogy hatással legyünk önmagunk és mások életére, szélesebb perspektívában lássuk az összefüggéseket, illetve kapcsolataink is stabilizálódjanak. Ahogy fejlődik és mélyül önmagunk ismerete, úgy válunk képessé egyre jobban arra, hogy nemcsak cselekedeteinket és gondolatainkat, de érzelmeinket is górcső alá vesszük egyes helyzetekben.

Amikor tudatosan élünk, akkor objektíven tudjuk értékelni önmagunkat, az érzelmeinket, továbbá képessé válunk arra, hogy meghalljuk – megértsük, mások hogyan látnak bennünket. Bár ritka készség, annál fontosabb, hiszen sokszor ragadnak el bennünket érzelmi hullámok, és hozunk hirtelen döntéseket, melyeket később megbánunk. Az önismeret fejlesztésével ezek a kellemetlen helyzetek elkerülhetők, megelőzhetők és hatékonyan áthidalhatók.

Amikor befelé nézünk, felismerjünk értékeinket, erősségeinket és fejlesztendő képességeinket, valamint tudatosabbá válunk viselkedésünkben is. Képessé válunk arra, hogy azonosítsuk, milyen hatást gyakorolunk másokra. Ha tisztában vagyunk azzal, mások hogyan látnak bennünket, empatikusabbá válunk azokkal szemben, akik más értékeket képviselnek, akik másként látják a világot. Boldogabban és kiegyensúlyozottabban éljük meg a mindennapok mélységeit és magasságait, a kapcsolataink pedig közben erősödnek.

Számos más előnye is van: energiát szabadít fel, mely által eredményeink és hatékonyságunk is növekszik. Döntéseink biztos tudáson alapszanak és képesek vagyunk következményeikért felelősséget vállalni. Világosan és tudatosan kommunikálunk, valamint lehetővé válik számunkra, hogy több szempontból is megértjük a folyamatokat. Az önismeret megszabadít az előítéletektől és a bennünk bujkáló feltételezésektől, hiszen az itt és most nyer értelmet. Érzelmeinket felismerjük, megnevezzük, de képesek vagyunk kontrollálni is őket, kapcsolatainkat ezáltal jobbá tudjuk formálni. A stabilitás, a döntéshozó képesség pedig egyenes arányban csökkentik a stresszt.

Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a nyilvános és privát öntudatot. Míg a nyilvános számára fontos, hogyan jelenik meg a társadalom szemében, igyekszik normáinak megfelelni és társadalmilag elfogadhatóan viselkedni - persze a saját szemüvegén át. Ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy rengeteg energiát fordít arra, hogy mások hogyan látják és arra is, vajon mit gondolnak róla. Utóbbi ezzel szemben képes nemcsak felismerni, de reflektálni is megéléseire. Érzéseiket, tapasztalataikat és a kiváltott reakciókat meg tudja nevezni.

Az önismeret egy folyamatos utazás, melyben egyre jobban megismerjük önmagunkat, érzéseinket, vágyainkat. Ebben a folyamatban nem a cél a fontos, hanem önmagunk minél jobb megismerésére való törekvésünk. Akár azt a kérdést is megfogalmazhatjuk eközben: merre menjek, hogy önmagam legjobbja legyek végül.