2019. december 10. Judit
Boldog születésnapot! – a 90 éves Lukács Dénes Józsefet köszöntötték
Szabadi Martina
|
2019. február 20. 15:17
|
frissítve: 2019. február 23. 11:20
Miskolcon hagyománnyá vált, hogy a városvezetés – kifejezve tiszteletét és megbecsülését – felköszönti szépkorú polgárait. Lukács Dénes Józsefet 90. születésnapja alkalmából Nánási-Kocsis Norbert önkormányzati képviselő látogatta meg szerdán.

szepkoru_koszontese_190220_vcs_1.jpg

Fotó: Végh Csaba

Lukács Dénes József 1929. február 12-én született, az alföldi tanyavilágban. Fiatalkorában Kiskunfélegyházán élt, felesége, Ilona révén került Miskolcra 60 évvel ezelőtt.

szepkoru_koszontese_190220_vcs_3.jpg

Már iskola alatt is dolgozott, amikor tehette, a munka szeretete mindig jellemezte, sosem szerette a tétlenséget huzamosabb ideig. Érettségi után Csepelen dolgozott, vasolvasztóban. Mint mondja, embert próbáló munka volt az, fizikailag igen megterhelő, sokan hamar fel is adták, de ő közel 16 évig dolgozott itt. – A kettes villamossal jártam dolgozni, minden egyes nap megcsodáltam a főváros szépségeit, nem lehet betelni vele – emlékszik vissza.

szepkoru_koszontese_190220_vcs_8.jpg

– A barátokkal, kollégákkal mindig könyvvel ajándékoztuk meg egymást – mondta.  Az olvasás szeretete ma is megvan benne, de mint mondja, sajnos a látása már nem a régi, túl aprók neki a betűk. A könyvek szeretete okán a következő munkahelye Szegeden egy könyvesboltban volt. A későbbi felesége ebben a városban járt egyetemre. A sors fintora, hogy megismerkedésük mégsem Szegedhez kötődik: az akkor egyetemista lány az ’56-os események közepette Miskolcra tartott hazafelé vonattal, ám csupán Kiskunfélegyházáig jutott, ahol egy évfolyamtársa lakott. Itt kapott pár napra szállást három másik lánnyal. – Gyermekkori barátom szólt, hogy a húga 4 ismerős lányt szállásolt el náluk. Kért, hogy menjek át, mert nem tud mit kezdeni a hatalmasra duzzadt nőtársasággal a lakásban – meséli Dénes bácsi. Megismerkedésük után Szegeden tovább randevúztak, amiből hosszú, boldog házasság kerekedett.

szepkoru_koszontese_190220_vcs_7.jpg

Miután Miskolcon letelepedtek feleségével, a Bajcsi-Zsilinszky úton lévő könyvesbolt vezetője volt. A város életében mindig aktívan részt vett, a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetében is tevékenykedett. Elmondása szerint hamar igazi otthona lett a város. – Abban a házban élünk, amit a nejem nagyszülei és szülei építettek fel, most 3 lakásos társasház – mondja. Hozzáteszi: más világ volt akkor, de nem csak a világ rendje volt más, arra örömmel emlékszik, hogy a fiatalok is másként viselkedtek. – A gimnáziumban nekünk még tanították, hogyan kell viselkedni a hölgyekkel, hogyan szabad átkarolni a derekukat vagy miként illik viselkedni velük. Több mint 50 éve vagyunk házasok, szeretetben és békességben élünk. Van egy lányunk, és egy unokánk. Nyugodt és boldog életem volt, de nem volt eseménytelen, történtek rossz dolgok is velem, de én a jó emlékeket idézem fel szívesen – hangsúlyozza. 

szepkoru_koszontese_190220_vcs_5.jpg

Felesége elmondása szerint igazi gavallér, akit manapság is felkérnek táncolni a hölgyek. – Aktív is, néha talán túlságosan is. A rehabilitációról egyedül kiment egy előadásra a tél közepén. Az öreg cserkészekkel időnként összejárnak, onnan legutóbb is este tíz órakkor jött haza – meséli mosolyogva. Dénes bácsi túl van két szívinfarktuson, de továbbra is érdeklődve és csodálattal tekint a világra. Balatonfüredi rehabilitációs kezelése során nem csupán meglátogatott egy közelben lévő előadást, de egy galéria megtekintését is beiktatta. – Nagyon érdekes volt, bár picit megnehezítette, hogy nem volt helyismeretem – fűzi hozzá nevetve Dénes bácsi. 

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat