2022. július 06. Csaba
Kamarás Máté kiállítása Miskolcon
Cs. M.
|
2014. szeptember 12. 15:05
|
frissítve: 2014. szeptember 20. 11:13
Legújabb munkáit is bemutatja Kamarás Máté azon a kiállításon, ami az exKépcsarnok Szőnyi István Termében látható a CineFest ideje alatt.

Kamarás Máté musicalénekes és képzőművész sokat van úton. Utazik helyek között hajóval és repülővel, utazik az előadó-művészet és a képzőművészet, a különböző technikák között. Legújabb képeit, amit a miskolci közönség láthat először, egy vitorlás hajóút ihlette. A Szőnyi István Teremben csütörtökön megnyílt tárlaton korábbi munkái is láthatók, így az Úton című tárlat jól tükrözi azt az utat is, amit ő a festészet területén megtett. A megnyitón azonban ugyanilyen hangsúlyt kaptak a gyökerek is.

kamaras_mate_kiallitas_140910ml_13.jpg

Fotó: Mocsári L.

– Legalább húsz éve, hogy elhagyta szülővárosát, Miskolcot Kamarás Máté. Ám ezek alatt az évek alatt is miskolci maradt, öregbítette más országokban városunk jó hírét, és nem telt el úgy év, hogy ne hozott volna haza, ne teremtett volna itt is valami értéket – mondta megnyitó beszédében Kriza Ákos.

A város polgármestere arról is szólt, hogy ismerjük a tényt: az elmúlt évtizedekben mintegy 30 ezer ember hagyta el a várost. Azonban azt is fel kell ismernünk: ahhoz, hogy Miskolc képes lábra állni, nagymértékben hozzájárulnak azok, akik a minisztériumokban segítik az itt maradtak munkáját, akik a világ más tájaira elviszik jó hírünket, mert szívükben miskolciak maradnak.

– Kamarás Máté ilyen ember. Ragaszkodott hozzá, hogy új munkáit először az itteni közönség láthassa. Fontosak számára gyökerei. Ezért tudja erősíteni a Miskolc-tudatot idehaza, és bízunk benne, útja további állomásain is – fogalmazott.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódott a művész is.
– Szokták mondani, hogy a legnagyobb fát is a gyökere tartja meg a viharban. Az én gyökerem Miskolc. Nemcsak itt születtem, hanem innen indult a pályám, és kezdőként is sok támogatást kaptam – emlékezett.

Arról is beszél, hogy szerinte egy más kultúrával való megismerkedés tükröt tart az embernek, és ő próbálja csiszolni ezáltal saját hibáit. Most Japán a „fő bázisa”, nagyon eltérő kultúrával találkozik ott, de azt látja, az a nép is úgy tudja túlélni a bajokat, a cunamit is, hogy képes összefogni.

Beszélt másféle gyökereiről is. Arról, hogy újabban egyszerűen úgy szignózza képeit: Kamarás. Édesapja fotó- és grafikusművész volt, és amikor fest, nagyon érzi a közelségét, olyan, mintha vezetné a kezét. Új útjai pedig egyrészt Japánba vezetik vissza. Másrészt új technikákat próbálgat, sőt, már ezen a tárlaton is látható néhány fotója, és talán messzebbre is elkalandozik ezen az úton.

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat