2018. szeptember 21. Máté, Mirella
Miskolc
11°C / 26°C
Pearl of Hope: egy dokumentumfilm, melyet két miskolci készített, tarol a nemzetközi filmfesztiválokon, és a CineFesten láthatjuk először
Muntyán Bernadett
|
2018. szeptember 13. 12:30
|
frissítve: 2018. szeptember 17. 15:50
Mint ahogy arról már korábban hírt adtunk, Lacza Zsóka gyerekkori álma vált valóra, amikor kijutott Afrikába, ahol egy ugandai árvaház mindennapjaiba kapcsolódhatott be. Egy hónapot tartózkodott kint, az utolsó egy hétben Lacza Gábor is csatlakozott a miskolci nőhöz, hogy elkészíthessék a Zsóka által megálmodott dokumentumfilmet.

pearl_of_hope.jpg

Forrás: Pearl of Hope Facebook-oldala

– A Pearl of Hope (ami a blog neve is) egy 20 perces dokumentumfilm, mely szimplán az ottani életet mutatja be – részletezte Zsóka. Mint mondta, a boldogságot és a nehéz sorsokat eleveníti meg, de olyan látásmódban, mely nem jellemző. – A filmben nem sírnak, nem éheznek a gyerekek, hanem boldogok, hiszen a való életben is így van ez – emelte ki, majd hozzátette: nem kell őket sajnálni, ők boldogok a maguk módján, megvan a kis életük, álmaik, amit mi csak megmutattunk.

pearl_of_hope.jpg

Forrás: Pearl of Hope Facebook-oldala

minap.hu: Gyakorlatban, hogy készült a film?

Lacza Zsóka: Egy hétig forgattunk. Magyarországról Lacza Gábor jött ki utánam, és ő volt az operatőr, ketten voltunk a stáb. Le voltak már beszélve az interjúk, a látogatások, a külső helyszínek, és utána több hónapba telt, mire megvágtuk, narráltattuk, feliratoztuk: ezt mind ketten csináltuk.

minap.hu: Mit láthatunk a felvételen?

L.Zs.: Megszólalnak a szereplők, van benne interjú. Nehéz volt a kamerával szembesíteni a gyerekeket, teljesen másképp viselkednek, amikor a fényképezőgépemet látják maguk előtt, vagy a kamerát. Sok gyereksztori van benne; hogyan kerültek az árvaházba, vagy mi szeretne lenni. Megmutatjuk az iskolát is, a falusi életet, ahogy a gyerekek hordják a vizet, ahogy boldogan énekelnek a babfejtés közben. Mindent próbáltunk felölelni, amit én is láttam, és megélhettem.

Pearl_of_hope.jpg

minap.hu: Milyen utat járt be ez a film?

L.Zs.: Nagyon szép utat járt be: úgy gondoltuk, hogy megmutatjuk a világnak. Több nemzetközi fesztiválra beneveztük, és gyönyörű sikereket ért el. Az első az LAFA, a Los Angeles Film Awards, ahol dokumentumfilm kategóriában győztesek lettünk. A Festigious filmfesztiválon, ami szintén egy Los Angeles-i filmes fesztivál, szintén kategória győztesek lettünk és külön rendezői díjat is kaptam.

pearl_of_hope.jpg

Forrás: Pearl of Hope Facebook-oldala

minap.hu: És akkor végre megnézhetjük mi is ezt a filmet?

L.Zs.: Igen, a CineFesten. Sikerült egyeztetni a szervezőkkel, és a Miskolc az otthonunk program keretein belül szeptember 18-án, 17 órakor a Művészetek Házában bemutatják a filmünket. Egyelőre túljelentkezés van! Egy vetítés van eddig betervezve, de már egyezkedünk a szervezőkkel, hátha sikerülne még egy plusz vetítést berakni valahova.

minap.hu: Tervezitek-e, hogy visszamentek?

L.Zs: Igen, szeretnénk és van egy másik filmötletünk is. Többfelé beadtuk most a pályázatot. Ehhez az ötlethez már szükség lesz helyi filmes csoportra, és egy bizonyos szintű fegyveres védelemre is. De azon vagyunk, hogy megoldjuk, és jövőre le tudjuk forgatni. Ugandában szeretnénk ezt is, de ezúttal nem a falusi életet mutatnánk be, hanem a keményebb, városi környezetet.

pearl_of_hope.jpg

Forrás: Pearl of Hope Facebook-oldala

minap.hu: Akkor még jobban megjött a kedvetek egy újabb kalandhoz!

L.Zs.: Igen! Meglepő, hogy innen, Miskolcról elindulva egy álmot kergetve igenis rájön az ember, hogy tud változást hozni és egy emberként is tud segíteni és a világ figyelmét felhívni. Úgy gondolom, hogy Afrika „lerágott csont”, de valahogy ez a film mégis nyert, és New Yorkban is már egy másik fesztiválon a döntőbe vagyunk. Valami megfogta a több ezer film közül a zsűrit ez a látásmód, és talán pont ezért, hogy a boldogságon van a hangsúly. Ezen fellelkesedik az ember és szeretne még többet.

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat