Vélemény
Még ma is emlékszem arra a pillanatra, amikor nagymamám egy kiégett villanykörtére húzta rá nagyapám zokniját, ahol a saroknál egy óriási szakadás tátongott. A méretes lyukat szinte lehetetlennek látszott eltüntetni, de ő szakértője volt a stoppolásnak. Olyan ügyesen húzta a fonalszálakat egymás alatt, hogy csak ámulva figyeltem. Arról mesélt, kislánykorában mennyire nem szerette volna ezt megtanulni, de most hálával gondol az édesanyjára, aki csak végigvitte az akaratát.
Mintha ma lett volna, a Déli Hírlap egyik olvasója riasztotta a szerkesztőséget, hogy a harmadik kerületi tanács már nem ad ki rőzsegyűjtő jegyet. Belső belvárosiként addig még csak nem is hallottam arról, hogy napi 15 forintért bárki legalább egy köbméter elhullott gallyat gyűjthetett a bükki erdőségben.
Milyen tévképzetek élnek a városi értelmiség fejében a vidéki Magyarországgal kapcsolatban? Mi a közmunka mérlege több mint egy évtized távlatából? Lehet-e feudalizmusnak hívni a kistelepüléseken kialakult társadalmi rendet? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a Partizán hét közepén tartott szociológiai kerekasztal-beszélgetésén a közmunka, az agrárium és az etnikai viszonyok meghívott kutatói.
On
Aktuális
KÉPGALÉRIÁK
Ajánló
Támogatott tartalom
Programok
Jelenleg nincsenek programok!
