A döntő aranyérmét Miskolcra hozó Juhász Réka és felkészítője, oktatója, Pataki Zsuzsi volt a Miskolc Televízió Kilátó című magazinműsorának a vendége a héten. Megtudhattuk, hogy egy januári írásbeli fordulón, majd a márciusi középdöntőn át vezetett az út a Szakma Sztár döntőjébe, ahová nyolcan kerültek be. A legjobbak, és köztük is Réka tűnt ki a leginkább felkészült fodrásztanulóként.

– Ez alapvetően egy tanulmányi verseny, amit talán egy előrehozott záróvizsgához tudnék hasonlítani a felsőoktatásban – fogalmazott Pataki Zsuzsi. 

Borotválás, női alaphajvágás, divatfrizura, festés – ilyen feladatokkal kellett megbirkóznia Rékáéknak. A fiatal fodrász azonban gyakorlatilag 9. osztály óta ezeket gyakorolja, de a külön képzéseken is számos új technikával ismerkedett már meg. Segítette az is, hogy a gyakorlati helyén igyekeztek „versenykörülményeket” produkálni.

– Megvannak a saját kis praktikáink, módszereink – árulta el sejtelmesen mosolyogva az oktató. – Én azt vallom egyébként, hogy amíg el nem mélyül úgy a tudása, hogy a kezében és a fejében van minden, addig megpróbálom picit izolálni, hogy tényleg csak a feladatra koncentráljon. Az üzletemben, ahol Réka is tanul, megpróbáltam lemodellezni a versenyszituációt: felkészíteni a hangzavarra, és arra, hogy nem adhatok neki tanácsot. A versenyen ezekkel kellett megküzdenie – tette hozzá. 

Réka aztán elárulta, hogy kevésbé lenyomta, mint inkább feldobta ez a szituáció. Végig koncentrált tudott maradni a körülmények, a figyelő tekintetek ellenére is. 

Oktatója egy olyan „lázadó vadócként” írta le Rékát, akiben megvannak a képességek, ugyanakkor elhivatott. Érdeklődésünkre azt is elmondta, már gyerekkorában tudta, hogy fodrász szeretne lenni. De míg korábban a szalonok kellemes illata, miliője fogta meg, most már adni szeretne.

– Jó érzéssel tölt el, amikor valaki azt mondja a szalonban a tükörbe nézve, hogy jól érzi magát, hogy jól néz ki. Önbizalmat szereznek – mondta Réka. 

Persze szakmája egy örök tanulási folyamat, ezt erősítette meg Zsuzsi is. Ennek alapja az eredendő kíváncsiság, ami kell ahhoz, hogy valaki előrébb tudjon lépni, sőt: ne csak tartani tudja a lépést a szakmában, hanem egy lépéssel akár a többiek előtt is járjon.

– A legfontosabb azonban az, ami a döntőben is többször elhangzott: ne munkának éljük meg a szakmánkat. És ezzel mi pontosan így vagyunk: nekünk ez elsődlegesen szerelem – értett egyet mester és tanítványa.