Hiszem, hogy a vétkeket, a hibákat, a bűnöket nem szabad eltussolni, tisztán és nyíltan kell bevallani, majd mindent megtenni annak érdekében, hogy helyrehozzuk. Lehetetlen mindig csak a kellemes dolgokat kiemelni. Sokkal kifizetődőbb, ha egy-egy hiba becsúszásakor vállaljuk a rossz következményeket, lehordjuk a terhét, majd mindent megteszünk annak érdekében, hogy jóvátegyük. Itt felmerül mindig bennem a kérdés, hogyan lehet őszintétlenül élni. Miért tennénk? Számomra az egyik legfontosabb - ha nem a legfontosabb dolog - őszintének lenni. Elmondani, ami fáj, ami örömet szerez, ami bánt, ami feszít, ami megérint.

Sokszor okoz fejtörést, hogyan és mi módon lehet őszinte, egyenes visszajelzést adni helyzetekben úgy, hogy ne okozzak sérülést a másiknak. Aztán rádöbbenek, ez képtelenség, hiszen nem tudhatjuk, milyen hatások érték a másikat. Nem lehetünk mindig minden körülmények között körültekintőek, mivel nem vagyunk tisztában minden korábbi történéssel, lenyomattal, kiben milyen élmények lakoznak. Arra viszont törekednünk szükséges, hogy mondanivalónkat megfelelően csomagoljuk be. A hogyan mondom és hogyan fogalmazom meg mindent eldönt. Sokszor siklott ki beszélgetés már félreértsek miatt nálam is, amibe később sértettség vagy düh keveredett. Talán kapcsolatok, barátságok szakadtak meg félreértések, félrecsúszott gondolatok, mondatok miatt. Asszertív kommunikációval ez elkerülhető.

Az őszinteség megmutatkozik a személyiségedben, könnyebbé teszi az életed, a hétköznapokat. Megbízható vagy, a kapcsolataid stabilak. Lehet, hogy kevesebb ember vesz körül, mégis érzed, hogy a kialakult kötelékek stabilak, és biztonsági hálót fonnak köréd. A gondolataidnak súlya van, és ami a legfontosabb: értéke is. Nem csak tanácsot kérnek tőled, sokkal inkább a véleményedre kíváncsiak.

Ma már tudatosan figyelek arra, hogy tisztán, egyenesen, érthetően kommunikáljak – ami nem egyszerű; folyamatos tanulást – fejlődést feltételez. Másik érdekes felismerés, hogy már nem szűrök. Őszintén beszélek az örömömről, bánatomról, kudarcaimról, félelmeimről a körülöttem élőknek. Sokan kérdezték meg, nem félek-e attól, hogy ezzel a nyíltsággal, őszinteséggel valaki visszaél majd. A válasz egyszerű:nem. Nem szégyellem sem a boldog, sem a nehéz időszakokat az életemben, hiszen általuk vagyok az, aki. Vállalom a sikereket, de a kudarcokat is, hiszen tapasztalást nyerek. Felmerül a kérdés, hogy valóban élt-e vissza valaki az őszinteségemmel. Erre egy Csernus Imrétől való idézettel válaszok: „A legtöbb ember azt gondolja, hogyha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember.”