Az első fekete-fehér fényképet úgy a hetvenes évek elején a rendőrségtől kaptam. Gyorshajtás miatt, cirka hetven kilométeres sebességgel mehettem a Szentpéteri kapuban.

Egy olyan fehér, lesben álló Ladából kattintottak rám, amelynek az elején még tányéros kütyü volt, a rendőr meg az anyósülésről fotózott. Egyszerű negatívra filmeztek, aztán vagy sikerült az előhívás, vagy nem. Ezeken már rajta volt a dátum és a sebesség, tehát nem sok értelme lett volna a mentegetőzésnek. Akkoriban még a kapitányság laboránsa nagy úr volt, ha úgy tetszett, egyszerre akár három tekercs film is fényt kaphatott. Sokáig őriztem a lassan sárguló fotót, majd a Trabantom új tulajdonosának ajándékoztam, hadd lássa, mit tud ez a piszkosszürke kétütemű.

Emlékszem, a bírságolócsekk melletti képen hátulról látszik a Trabantom – rendszáma IC 11-75 –, gyanútlanul suhanok Sajószentpéter irányába. Mindannyiunk fejébe vésődött, Miskolcon és a környéken hol, merre bújhatnak meg a traffipaxok. Korábban, míg csak motoroztam, ritkaságszámba ment, hogy találkozzak a városban a háromlábú, Doppler-effektussal működő, nagy tányéros sebességmérővel.

Miskolci szomszédunk, a hernádvécsei Babácsi Jani rendőr volt, értett ehhez a kezdetleges masinához, így ő volt a belvárosban száguldozó autósok réme. Gyakran települt ki a Szent István utca közepe tájára vagy Miskolc határára. Ilyenkor oldalkocsis motorjából elővette a mérőmasinát, társát pedig jó előre, legalább háromszáz méterre küldte.
Babácsi alezredes régi motoros volt a közlekedésrendészeti osztályon, s hamar megkedvelte ezt az akkor még ritkaságszámba menő kütyüt. Vadászat közben, kíváncsiskodó felnőttek, gyerekek gyűrűjében árgus szemmel nézte a műszert, és ha gyorshajtót észlelt, rádión át riasztotta kollégáját.

Ennyi autó, mint most még nem volt, igazából mi helyiek is tudtuk, kinek milyen négykerekűje van. Persze szabadtéri összezördülések és verbális csetepaték gyakran előfordultak. Akik nem hittek az őt megállító rendőrnek, visszabattyogtak, hogy saját szemükkel nézzék meg, jól mértek-e. Még nem tanultuk meg, hogy ilyen ügyekben a szánom-bánom fohászok a leghatásosabbak a szőrös szívű rendőrökkel szemben.

Később, a fotókkal dokumentált büntetésekkel már nem sok mindent tehettünk. Fellebbeztünk, mentegetőztünk és ezerszámra gyártottuk az ilyenkor számba vehető alibiket. Egy szabálysértési előadó ezekből a mesékből kétkötetes könyvet szerkeszthetett.

Megjegyzem, hamar megszüntették a gyorshajtásról készült képek kipostázását, mivel ezekből számos családi perpatvar, jogos válóok keletkezett. Nem mindig sikerült kimagyarázni, hogy ki az az ismeretlen szőke hajú hölgy az anyósülésen. A rendőrség is jobbnak vélte, ha ezeket a nem publikus képeket csak a jármű tulajdonosával osztják meg. Sikerült is ezt az adminisztrációs technológiát, ügyvitelt diszkrét üzemmódra állítani.

Közben mi, autósok is igyekeztünk felvenni a versenyt az egyre elszaporodott traffipaxokkal szemben. Úgy, mint a haditechnikában a rakétaelhárító rakétákat elhárítókat, felfedezték a piszkosul drága mérőkészülékeket megzavaró herkentyűket.

Sándor bácsikám a nyolcvanas években Amerikából hozta az első sebességmérőt előrejelző Radatront. Aprócska, zsebrádiónyi elektronika, és azzal kecsegtetett, messziről kiszúrja, ha valahol lesben állnak a rendőrök. Pónus Ferenc alezredes, a közlekedési osztály akkori vezetője is kíváncsi volt, mit tud ez a készülék. A Szentpéteri kapuban próbáltuk tesztelni, bekalibrálni, de hamar rájöttünk, az amerikai rendőrök más frekvencián üldözik a gyorshajtókat. A Radatron egyszer-kétszer sípolt, amikor rátettük a hazai traffipax antennájára. Akkoriban, a nyolcvanas években megnyugodhattak a rendőrök, az éjjel is látó trafikkal szemben nincsen hatékony védelem.

Most bezzeg ismét ránk jár a rúd. Fél szemmel az órát kell figyelni, hiszen már elegendő egy kilométeres sebességtúllépés, és az egyre apadóbb pénztárcánk bánja a figyelmetlenséget. Egyébként elég logikátlan ez az tarifa, lehetne a bírságot akár százméterenként is kiszabni. Igazságosan.

Ám valaki úgy találta, ha már meg kell húzni a nadrágszíjat, az újabb megszorításnál csak azok jöhetnek szóba, akiknek még tankolásra is telik.

Lassan jársz, többre mész…