Nocsak, belekattintott? Nyomtatásban mindössze annyi lesz a dolga, hogy a krumpli héját vagy a latyaktól kiengedett bakancsot odébb tolja a hasábomról, így viszont aprópénzzel eteti a bulvár vasfogú mechanonját. Ha már télidézés, egy időkapszulányi közbeiktatást engedjenek meg:

Kedves, karácsonyi olvasóim! Csak remélhetem, hogy a nyári napfordulón született eszmefuttatásomat nem árnyékolja be semmilyen fejlemény a hétszeres világbajnok síbalesetének decemberi jubileumára. Pályatársaim persze nem feltétlenül ebben bíznak, ha a vele kapcsolatos címadásokból indulunk ki.

Hogy a pályán maradjunk: "Meghalt Fernando Alonso" – dörzsölték ki a csipámat a híraggregátorok 2013 egyik júliusi reggelén. E címet sikerült a F1-es Magyar Nagydíj napján leközölni. Micsoda mázli, hogy a hazai portálok még a havi zárás előtt föl tudták tornászni látogatottsági adataikat a kubai balettiskola 98 éves atyjának halálával – bőrlehúzás: 10/10 pont.

"Meghalt Halász Judith", majd "Elhunyt Kovács István »Koko« - összeomlott Bunyós Pityu" – csapták le a magasan beívelt ziccert idén tavasszal a KESMA lapjai az akkor széles körben ismertté lett opera-énekesnő és „testépítő-legenda” eltávozásakor. Hát mit tehet a sajtómunkás, ha egyszer névrokon(ítható)ság áll fenn? Az olvasókat elvégre valahogy tájékoztatni kell. Különben sem férhet bele minden részlet egy címbe.

Két hete a lap hétvégi ügyeletét láttam el. Két nap, amikor a közlemények és balesetek mindenható ura lehetek. Könnyen megmámorosodik az ember a címadásnál, ezért ha valami bombasztikus történés üt be, általában jobb kettővel elosztani az eredetinek szánt fekete-fehér megfogalmazást – leggyakrabban ugyanis még az árnyalt változat is elég erős, de legalább kevésbé megtévesztő.

Túl sok jót olvashattam talán aznap, ösztönösen kerestem a rosszat. Úgy tűnt, az egyik megyei híroldalon az „Elöntötte Miskolcot a Pece-patak” címre kattintva meg is leltem. Mire egy helytörténeti forrásokra támaszkodó, teljes mértékben múltidéző írást kaptam a földalatti miskolci vízfolyásról, melyben hanyag eleganciával megfakult szó sem esett a beharangozott haváriáról. Híremet és hitemet vesztve megállapítottam: valami sötét tényleg a felszínre tört – és a lábunkat nyaldossa.

William Foster az idén 30 éve bemutatott Összeomlásban többek közt a bedugult sztrádák, a fogyasztói társadalom visszásságai és a mindennapos közállapotok nyomán kezdett ámokfutásába. Néha fantáziálgatok, vajon mennyire akadt volna ki a Michael Douglas által alakított, félresiklott életű kisemberünk, ha a cipőtalpán tátongó lyuk betömködésére hajtogatott újságba bele is olvasott volna...

Kétlem, hogy a 2020. június 22-én, a leghosszabb napot és legrövidebb éjjelt követően elhunyt Joel Schumacher rendezőnek tervei között szerepelt volna még egy bőrt lehúzni a filmklasszikusról. Meg aztán azok a második részek, a pőrén megvillanó címek és a mélyebb rétegek, ugyebár... Várjunk csak, mit írtam: már meghalt? Te jó ég, mit hagytam ki a lap tetején!