A már több mint másfél évtizedes múltra visszatekintő nemes versengést a hagyományokhoz híven Miskolc önkormányzata és a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara szervezte meg. A város ifjú szónokjelöltjei tavaly decemberben mérték össze tudásukat és beszédképességüket a városháza dísztermében. A tizennégy jelentkező közül végül a Jezsuita Gimnázium 12. a. osztályos tanulóját, Buday Botondot találta a zsűri a legjobb szónoknak, így ő viselheti a Miskolc Város Ifjú Szónoka kitüntető címet egy évig, avagy a következő versenyig, ahol ő már bizonyosan átadja a stafétát másnak, hiszen közben a középiskolás éveket is maga mögött hagyja. Az ifjú szónokkal beszélgettünk.
„Mindig nagyon érdekelt engem az önkifejezés és az előadóművészetek mindenféle formája, de alapvetően olyan lazább közegben, mint például a slam poetry vagy a különböző verses fórumok. Egy szónokverseny azonban sosem jött szóba, korábban nem érdeklődtem iránta. Egészen 2022-ig, amikor Varga Péter, aki akkor és most is a felkészítőtanárom volt, fel nem hívta rá a figyelmemet és fel nem ajánlotta az egyik órán az osztály előtt, hogy ha indulni szeretnék a város szónoki versenyén, támogat és segíti a felkészülésemet. Ezzel egy új perspektívát adott a kezembe” - idézi fel az előzményeket Botond.
Mosolyogva teszi hozzá, sosem okozott gondot neki a kommunikáció, és valahol benne volt már a gondolat, hogy egy formálisabb módon is megmérettesse magát. A személyes ambíciója is arra sarkallja, hogy „jelentőségteljes dolgokkal” foglalkozzon és ezekben érjen el eredményeket. Így hát jókor találta meg a lehetőséggel Varga tanár úr.
Második alkalommal
A tavaly előtti első megmérettetésen rögtön a második helyen végzett. Élvezte a szónokversenyt, de érezte, hogy voltak hibák, és hogy fog ez jobban is menni. Ment is, a következő viadalon elvitte a pálmát, ő lett Miskolc Város Ifjú Szónoka.
„Tizennégy versenyző volt az idén, a feladatunk az volt, hogy egy ötperces beszéddel készüljünk, amit a zsűri előtt elmondva bizonyíthattuk a szónoki képességeinket. A témát idősebb Cato gondolata adta: ’a tanulás gyökerei keserűek, gyümölcsei azonban édesek’. Azt nagyon sajnáltam, hogy nem hallgathattuk meg egymást, a terembe csak az előadó szónok mehetett be. Kíváncsi lettem volna a többiek gondolataira és előadására. Utólag, ha esetleg felrakják a felvételeket a netre, mindenképpen megnézem őket” – ígéri mintegy önmagának is.
Az első kihívás (egy helyben rögtönzött beszéd mellett) tehát megadott idézet és téma volt, aminek átgondolására, kidolgozására nagyjából egy hónap állt rendelkezésre. Idősebb Cato - Marcus Porcius Cato Maior (Tusculum, I. e. 234 – Róma, I. e. 149) ókori római író, történetíró, államférfi, a később szintén híressé vált Cato dédnagyapja (a szerk.) – szerint, „a tanulás gyökerei keserűek, gyümölcsei azonban édesek.” A gondolattal, első megközelítésben, könnyű egyetérteni, hiszen a tanulás valóban fáradságos, gyakran keserű küzdelem, és milyen jó, amikor már csak a nehezen megszerzett tudásunk gyümölcseit kell élveznünk.
Nem értettek egyet
Botond – és felkészítőtanára, Varga Péter – azonban gondolt egy merészet, és abban látták a kihívást, hogy ne értsenek ezzel egyet. Sőt, vitassák, és vele szemben érveljenek. Ez egy szónokhoz igazán méltó feladat. Így látták ők, és úgy tűnik, a zsűrit is sikerült a megközelítésük létjogosultságáról meggyőznie Botondnak, aki úgy érvelt, hogy a tanulás, az abban rejlő felismerések nem keserűek, hanem éppen hogy a legszebb pillanatok. Beszédében arra is kitért, hogy a hagyományos tanulási formák mennyire megváltoztak, és hogy a tudást megszerezni ma talán a legkevesebb erőfeszítést igényli, majd’ minden elérhető az iskolában és az interneten, viszont kiválogatni, szelektálni a szinte végtelen információáradatból azt, ami valóban lényeges, nagyon is nehéz.
Azt is kétségbe vonta, hogy a tudás gyümölcsei mindig édesek, utalva arra a hallgatóságnak, hogy például az értelmiségi pályák jelentős része mennyire alulfizetett. Az ifjú szónok az ötperces kötelező expozéját ekképpen zárta: “A tanulás szépségét, fontosságát egy pillanatra se cáfolva, megerősítem gondolatmenetem fő szálát: megváltozott a tudás elsajátításának jelentése, jellege a mi generációnk számára. Rengeteg a birtokolt információ, és beszerzésének ezerféle módja van. Rajtunk áll vagy bukik ennek a tömérdek adathalmaznak a megszűrése, szelektálása. Micsoda felelőssége van ebben azoknak, akik a gyümölcsfákat ápolják, öntözik, metszegetik? Lehet édes is a gyökér s keserű, rohadt a gyümölcs. Rajtunk áll vagy bukik, hogy mibe harapunk bele.”
Az érveléssel lehet pro és kontra vitatkozni, ami tény, a zsűrit ezen a szónokversenyen Buday Botond győzte meg a leginkább arról, hogy ő érdemelte ki a mezőnyből a Miskolc Város Ifjú Szónoka kitüntető címet.
Mivel Botond idén végez a Jezsuita Gimnáziumban, jövőre már nem indulhat újra a címért, azt mondja, ugyanakkor rendkívül sok értékes tapasztalatra tett szert a két szónokverseny által, amelyeket jól tud majd kamatoztatni az első helyen megcélzott Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi közigazgatás szakán.
