A maszkviselés eredete egészen az ősidőkig, a természeti kultuszokig nyúlik vissza. Viszont máig megmaradt, hogy farsang időszakában jelmezbálokat, karneválokat szerveznek, amelynek résztvevői legtöbbször álarcot viselnek. Helyben a Miskolci Nemzeti Színházban működik a legnagyobb jelmeztár.

- Az ókori görög színielőadások szereplői óriási álarcokban léptek fel. Ezek segítségével a nézők még a hatalmas szabadtéri nézőterekről is meg tudták különböztetni egymástól a férfi vagy női, a rabszolga- és az aggastyánkaraktert – nyilatkozta lapunknak Mikita Gábor színháztörténész, a Miskolci Színészmúzeum művészeti vezetője. 

- Az egyik római komédiafajta a fabula Atellana négy állandó szereplője – a hetvenkedő, a bolond, a bohóc és a szélhámos - is viselt maszkot. A középkori commedia dell’artet pedig maszkok komédiájaként emlegették. A velencei vígjátékokban állandó jelmez és álarc tartozott a tipikus karakterekhez. Ezeken alapulnak az 1980-ban újraindított velencei karnevál díszes, modern fantáziamaszkjai is, amelyekben visszaköszönnek a természetkultuszok. A távol-keleti kultúrákban szintén meghatározó az arcfesték és az álarc. A japán nó-színházban körülbelül kétszáz maszktípust használnak. 

A mai színházi világban azonban egyre kevésbé jellemző a látványos álarcok, maszkok alkalmazása. Néhány műfaj – mesejátékok, zenés játékok, operák, operettek és musicalek – azonban megköveteli.