Einstein híres egyenlete szerint egy test energiája egyenesen arányos a tömege és a fénysebesség négyzetének szorzatával. E gondolatmenetet megfordítva két amerikai fizikus Gregory Breit és John Wheeler 1934-ben levezette, hogy anyagot hozhatnának létre kellően magas energiájú fotonok ütköztetésével. Egy ilyen ütközés előállításához nagy energiájú gamma sugarakra lenne szükség, de gamma lézerek egyelőre nem léteznek.

A New York-i Brookhaven laboratórium munkatársainak azonban sikerült megkerülniük ezt a problémát. Breit és Wheeler kilencven éves dolgozatában belátta, hogy anyagot gamma sugarakkal előállítani reménytelenül nehéz (lézerek nem is léteztek ekkor), ezért nehéz ionok gyorsítását javasolták. A Brookhaven Lab részecskegyorsítójában pontosan ezt tették.

Einsteinnek igaza volt, sőt Breitnek és Wheelernek is. Fényrészecskék ütköztetése helyett két elektronjaiktól megfosztott arany atommagot, vagyis iont gyorsítottak a fénysebesség 99,995 százalékára. Az egymással szemben körpályán gyorsuló ionok körül elektromágneses mező alakul ki, amelyekben úgynevezett virtuális fotonok jelennek meg és tűnnek el. A virtuális fotonok az ionnal haladnak, mint egy felhő – magyarázza a Brookhaven Lab fizikusa Hszu Csangbu.

Az egymás közelében elhaladó ionok körüli kérészéletű virtuális fotonok (amik a valódi fotonokkal szemben tömeggel is rendelkeznek), a megfelelő pillanatban egymásnak csapódva nagyon is valódi elektronokat és antianyag párjukat, pozitronokat hoztak létre.