Be kelletett volna menni - Bájer Máté jegyzete
Kezdjük pozitívan az esztendőt! Tiszta étlappal! Ne mondjuk azt, hogy újabb vendéglátóhelyek adták be a kulcsot. Kaparjunk előre! Beszéljünk a lehetőségek nyelvén! Fogalmazzunk úgy, hogy több remek miskolci üzlethelyiség vált kiadóvá. Persze elsóhajthatjuk kommentjeinket – sőt, illik is – a bezárást jelző Facebook posztok felett, elmondhatjuk utoljára milyen szép emlékek kötöttek ide is, oda is. „Hányszor sétáltunk el előtte, hogy majd bemegyünk. Majd jó lesz. Ez is elúszott.”
A szomorú helyzet az, hogy be kelletett volna menni. Mert a tudatos fogyasztónál nincs nagyobb megtartó erő – Miskolcon sem. Nem azért van egy-egy kirakat tele sportcipőkkel és drága melegítőkkel, hogy amikor baktatunk a sétálón elmondhassuk, hogy ez is van Miskolcon. Nem azért, hogy felpróbálhassuk az adott ruhát, hogy utána kétezerrel olcsóbban megvegyük online. Az éttermek sem azért teszik ki a táblákat a napi menüről, hogy ötletet kapjunk, mit is kéne főzni otthon a családnak.
Szóval be kelletett volna menni. Egyik bolt sem panoptikum, nem csak a szemnek vannak. Nem közintézmény, aminek akkor is nyitva kell lennie, ha nem fut a szekér.
A tudatos vásárló is tehet a bezárások ellen. Ha egy hónapban csak egyszer tehetjük meg, hogy étterembe megyünk, válasszunk jól! Menjünk arra a helyre, amit nem szeretnénk, hogy bezárjon. Menjünk oda, ahol jó a konyha, friss az alapanyag, jó fej a pincér, tiszta az abrosz, igényes a környezet, kreatív az étlap. Lehet, nem mindenhol jár játék a csibefalat mellé, de néha engedjünk a megszokásainkból!
Sajnos pusztán azzal nem lehet nyitva tartatni kedvenc éttermünket, ha ott költjük el a pénzt a SZÉP- kártyánkról. A menüztetés legtöbbször éppen annyira elég, hogy egy hely nagy nehezen kigazdálkodja az alap költségeket. Ha veszünk egy üdítőt is az ebéd mellé, az már plusz. Dupla áron van, mint a boltban? Igen. Segítünk életben maradni vele? Nem. De egy lélegzetnyi levegő is elodázhatja a fulladást.
Hogyan tartsuk víz felett kedvenc helyeinket? Menjünk be!
