Egy kor emlékét mentette meg a Miskolci Rocklegendák
A Guitar Herot akkor még hathúroson játszották. A fiatalok klubokban csiszolták tudásukat, a srácok körében hódított a félhosszú lobonc, a bajusz és bőrdzseki – a rocker fiúk pedig a lányok körében hódítottak. A bandaháború a zenekarok közti gitárpárbajokat jelentette a hatvanasokban. Ekkortájt érdemelte ki Miskolc, hogy a rock fővárosaként emlegessék: ötven éve rendezték meg a DVTK stadionban hazánk és egyben Közép-Európa első zenei fesztiválját, a legendás Diósgyőri popfesztivált. A Tröszt, az Építők, a Metál, a Szinkron, az Ős Edda, a Héliosz: mind a hősei voltak a rock acélvárosi szárnybontásának. Ennek a zsongó korszaknak állít emléket Bárdos István új könyve, a Miskolci Rocklegendák.
A kötet bemutatóját szerdán tartották a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban. A nagyjából száz főt kitevő hallgatóság soraiban ugyanúgy voltak régi rockerek, mint fiatal bőrdzsekis srácok: nagy érdeklődés fogadta a beszélgetést, amit Fedor Vilmos a város történetének bennfentese, egykori kócos hajú gitáros vezetett.
A rock főváros építői
A szerzőhöz közelebb nem is állhatna a téma, hiszen a Reflex zenekar gitárosaként 1974 óta aktív résztvevője a helyi könnyűzenei életének. Előző könyve a máig működő miskolci együttes utóbbi 50 évét dolgozta fel. A második kiadvány tágította a kört: a rock miskolci legendáit állítja fókuszba.
- Az első könyv sikere ébresztette fel bennem a folytatás gondolatát – állítja Bárdos István. – A magyar könnyűzene, amit manapság a rádióban hallhatunk, sok együttes próbálkozásain keresztül jutott el ideáig. Az elődöknek köszönhető, hogy hazánk kultúrájában fontos szerepet vívott ki a rock.
Bővülő névsor
A Reflex frontembere eredetileg 15 zenekart szeretett volna megismertetni az olvasókkal a Miskolci Rocklegendákban. Ez a szám hamar 20-ra bővült.
- Amikor hozzákezdtem, akkor derült csak ki számomra is, hogy jóval nagyobb az a tábor, amit illene bemutatni. Született egy fejezet, ami az 1962-től a 2000-es évekig alakult jelentősebb együtteseket sorjázza.
Az 1973-as fesztivál – Bárdos István szerint – bebikázta a miskolci zenei életet: innentől egyre több fiatal fogott gitárt és dobverőt.
- Sokan próbálkoztak, de ezt az időszakot megszenvedték a bandák, sokak nem lettek ismertek, vagy elfelejtették őket. Pont ez indította el bennem a gondolatot, hogy könyvet írjak a témában. A dalszövegek elszállnak, a zenekarok feloszlottak, és méltatlanul elindultak a feledés irányába. Pedig a maguk idejében igen jók voltak ezek a bandák, még ha nem is jutottak országos hírnévig. Annak külön örülök, hogy ilyen sokan eljöttek az együttesek még élő tagjai közül. Őszintén, ennyi rock zenészt nem láttam még egyben. Azért is tartom fontosnak ezt, mert szerintem azoknak, akik ma együttest alapítanak Miskolcon, illik ismerni az elődök munkáját.
Eleven örökség
Fedor Vilmos a könyvbemutatón elmondta, jelentős kötet született, aminek hiányában elveszett volna Miskolc történelmének egy szakasza.
- Olyan embereket is sikerült megszólaltatni benne, akik azóta már nincsenek közöttünk. Megelevenedik, új színt kap általa egy teljes kor.
A kötetbemutatón az is elhangzott, hogy a bandák riválisai voltak egymásnak. Jártak a többiek koncertjeire, közeli kapcsolat fűzte össze a zenészeket, de egyben komoly konkurenciaharc is folyt közöttük. A feszültséget – a közönség örömére – többször gitárpárbajokkal vezették le. Ám ez csak egy szín a miskolci rock aranykorából. Aki kíváncsi a teljes palettára, az olvassa el Bárdos István könyvét.
