Húsvétváró lelkipásztori gondolatok: Föltámadt Krisztus! – Valóban föltámadt!
A köszönés, köszöntés egyrészt az egymással találkozók üdvözlése, mely a megszólítás kezdeményezése is. Másrészt a másik udvarias fogadása, a tisztelet kifejezése. Különböző formái pedig őszinte jókívánságot is jelentenek, áldás kérését. – A Bibliában többféle köszöntést is olvasunk. Amikor a tanítványokat feladattal küldi el Jézus, figyelmükbe ajánlja: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!” (Lk 10,5) A zsoltáros szép kérést fogalmaz meg köszönésként: „Az Úr áldása legyen rajtatok!” (129. zsoltár) Szent Pál levelei elején és befejezésénél többféle formulát használ. Gábor főangyal Máriát üdvözlő szavai pedig szép imádságként él tovább egyházunkban: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” (Lk 1,28)
Húsvéti köszönésünk ezeknél többet jelent! Ebben a negyven napban ünnepélyesen köszöntjük egymást, a tisztelet és jókívánság kifejezésén túl a nagy örömhírt, „evangéliumot” közöljük és fogadjuk. Ne kételkedjen senki, hanem erős bizonysággal adjuk tovább megváltásunk teljességének hírét. Krisztus feltámadásának tanúja az üres sír. Magába fogadta a halottat, de hiába hengerítettek elé nagy követ, az Élet nem maradhatott benne. A hajnalban érkező asszonyok a keneteket hiába hozták. Tanú a sírban hagyott gyolcs és a külön helyen összehajtva talált kendő. Az asszonyok a sírnál megjelenő angyalok szavait hallják és adják tovább: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették!” (Mk 16,6). S maga Jézus jelenik meg feltámadt testével Mária Magdolnának, az apostoloknak Tamással együtt, az emmauszi tanítványoknak, több mint ötszáz hittestvérnek, majd az őt üldöző Saulnak.
Húsvéti köszönésünk azt jelenti, hogy föltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott. Aki a kereszten azt mondta, hogy „szomjazom”, új italt ad nekünk, a sírjából csörgedező halhatatlanság forrását. Aki szenvedései végén kijelentette, hogy „beteljesedett”, az elmondta az Emmauszba távozó csalódott tanítványoknak a valóra vált jövendöléseket, amit az Írásokban Mózestől kezdve a prófétákon át róla írtak, valamint érthetővé tette, hogy áldozatában a megváltás műve befejeződik, a feltámadás teszi teljessé.
Húsvéti köszönésünk ünnepi köszöntés. Húsvét az ünnepek ünnepe nekünk, a dicsőítés dicsőítése. Oly mértékben múl felül mindent, mint a Nap a csillagokat. Feltámadási szertartásunk énekei szépen fogalmaznak: Az egek méltán vigadjanak, és a föld örvendezzen, ünnepeljen az egész látható és láthatatlan világ, mert föltámadt Krisztus, az örökké tartó vigasság! Ma minden betelik világossággal, ünnepelje tehát az összes teremtmény Krisztus feltámadását, melyben megerősödnek. Ez ama jeles és szent nap, szombat után az első: az ünnepek királyi és uralkodói ünnepe, az ünnepélyek ünnepélye, melyen áldjuk Krisztust örökké.
Legnagyobb ünnepünk örömével köszöntünk tehát mindenkit és hirdetjük: Föltámadt Krisztus! Válaszunk rá a bizonyság megerősítése: Valóban föltámadt!
