Nem volt könyvtárszobánk. Minek is, a háború poklában mindennek nyoma veszett, nagyszüleim hagyatéka egy matrac nélküli franciaágy és egy gyöngyházbetétes asztalka. Máig is kíváncsi vagyok újságokon kívül olvastak-e könyvet is. S ha igen mit, milyeneket.

Próbálom visszaidézni szüleim olvasnivalóit, de csak egyetlen egy ugrik be, Egy asszony élete, Maupassant-tól. Könyvespolcra nem tellett, így aztán ezt a pikánsan fűszerezett művet is valahol a szekrényben, az élére vasalt ágyneműk között leltem meg. Tinédzserként hamar felfedeztem benne annak a bizonyos -irodalmi stílusban megfogalmazott - nászéjszakának a leírását. Mellette hevertek Hirschler professzor és a miskolci Aszódi György amolyan szexuális tanácsadásai, felvilágosító brosúrái, egyik sem kamaszoknak íródott.

Jómagam viszont faltam a betűket. Elsősként még az ABC harmadáig sem jutottunk, amikor kitört a forradalom, így aztán a korabeli újságokból otthon tanultam meg a szótagolást, az olvasást. Hogy aztán a saját könyvtáram lelkes gyarapításába kezdjek.

Mázlista voltam, családunk oszlopos tagja, Galambosi Sándorné, könyves Manyi évtizedeken át gondoskodott betűéhségem kielégítéséről. Először a Hunyadi utca 15. szám alatti Művelt Nép boltját vezette. Igaz, hogy az Erzsébet téri nagykönyvtárba is beiratkoztam, de sokszor lógtam inkább Manyika néni üzletében is. Neki köszönhetem, hogy az iskolai kötelező olvasmányokkal mindig is évekkel előbbre tartottam. Akkoriban még nem voltak lefóliázott kiadványok, így könnyen rábukkantam a tanári segédkönyvekre. Ott leltem meg azokat a tanároknak szánt puskákat, amelyekben a nyelvtani és a matematikai feladványokhoz leírták a megoldásokat. Mi tagadás, akkor ez nekem amolyan csalódás volt, azt hittem a pedagógusok ripsz ropsz, mindent tudnak.

Manyika néni nem szívesen, de adott ezekből a kiadványokból. Innentől megfigyeltem, hogy az oktatóim is ezekre támaszkodnak. Nyelvtanból és fizikából hasítottam, talán egyedül Darkó tanár úrnak tűnhetett fel, hogy egyszer csak számtanból is megtáltosodtam. Stréberkedtem, s ügyeltem, ne legyen feltűnő az átlagosnál gyorsabb reakciókészségem. Ugyanis megtapasztaltam, tanár úr volt az, aki minden ilyen könyves segédlet nélkül is a topon volt.

Könyves Manyi néni nem sokkal később megkapta a nagyvállalat legújabb, legreprezentatívabb üzletét a Bajcsy- Zsilinszky utca 16. szám alatt. Ez lett a város legnagyobb és legforgalmasabb könyves áruháza. Ma már kikotyoghatom, nem csak a családunk házi könyvtárai gyarapodtak látványosan, de egyszerre naprakészek lettünk a kortárs irodalomban is. Minden bestsellert frissiben megkaptunk, gondosan kiolvastuk, majd ha nem tetszett, szamárfülmentesen visszavittük a boltba.

Aranykönyvtár. Jobb helyeken máig is megvan mind az ötven kiadás. Könyves Manyi néni jóvoltából elsőként rendeltük meg ezt a sorozatot, egyenként 26 forintért. Díszes, piros kötésben miénk lett a magyar és a világirodalom csaknem valamennyi olvasásra érdemes műve. Könyvtáram bázisa, amely mára alaposan a fejemre nőtt, s nő.

Hogy meddig még, azt nem tudom. Jó hat évtizedig gyűjtögettem abban a reményben, hogy vénségemre majd olvasok. Mindent, amit idáig elmulasztottam. Úgy, mint korábban, a nagy nyári nyaralások, szabadságolások idején, amikor három-négy könyvvel a bőröndben indultam útnak. S rendre kevésnek bizonyultak az akkori még kéthetes vakációk idejében.

Hogy mi van most. Naponta felnézek a feltornyosult, túlméretezett könyvtáramra. Érzem, beképzelem, hogy a porosodó kötetek jogos szemrehányással, csalódottsággal visszabámulnak. Mintha azt sugallanák, a sok körmölés mellett olvashatnék is. Többet.

Mondanám, ezt a restanciát már aligha törlesztem. Ezt még könyves Manyi néni is megbocsájtaná.