Pedig a nyugati világban már ez a nap sem újdonság, a 20. század elején kezdték el megtartani az anyák napja párjaként. Az apaságot és a szülői szerepet ünnepeljük ilyenkor és megemlékezünk az apák mellett a nagyapákról és a többi férfi felmenőről is. Az apák szerepének fontossága természetesen nem csak a leszármazásban merül ki, számos pszichológiai tanulmány is igazolja, hogy az apai minta és apai szeretet és elismerés ugyanolyan fontos egy gyermek életében, mint az anyáé.

Oly sok, később az egész világon elterjedt ünnephez hasonlóan, az apák napja is Amerikából indult. Egy Sonora Smart Dodd nevű ifjú hölgytől ered, aki így is megemlékezni kívánt arról, hogy édesapja egyedül nevelte fel őt, nyolc testvérével együtt, békességben, szeretetben. Az amerikai hatóságok végül 1910-ben a kezdeményezése mögé álltak, így az első apák napja 1910. június 19-re datálódik.

Ritkán kérdezik meg az apákat, mit is jelent számukra apának lenni, mi most megtettük, íme a válaszok.

„A lehető legjobb dolog. Bár minden nap egy kihívás, az esti lefekvéskor kapott ölelés és puszi kárpótol mindenért. Bármilyen is volt a napom, a kisfiam őszinte nevetése mindig nyugalommal és boldogsággal tölt el. Onnantól, hogy együtt vagyunk, nem számít semmi. Ez a szeretet és kötődés teljesen egyedi megmagyarázhatatlan. Újra élhetem vele a második gyermekkorom, például, amikor egy esti vízi csatáról van szó a fürdőben. Persze időnként muszáj szigorúnak is lenni, bármennyire nem szívesen teszem azt. Ezzel viszont szerencsém van, mert nem kell sokszor alkalmaznom az apai szigort” – árulta el kollégánk, Farkas Zoltán.

„Hogyan változtatta meg az életemet az apaság? Teljesen más értelmet nyert, más dolgok váltak fontossá az életben. Mindenben az ő érdekeit tartom szem előtt, csak az a fontos, hogy neki jó legyen.  A legkisebb apróság is plusz szervezést és átgondolást igényel. Például egy hétköznapi nyugodt reggel gyorsan véget ér, amikor a kisfiam álmos szemei teljesen kinyílnak és még induláskor, a legnagyobb kapkodás közepette az ajtóból is visszafordul még egy harmadik kisautóért. Igyekszem minden nap én a bölcsődébe vinni” – tette hozzá a fiatal apuka.

Szilágyi Benjámin, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon tanára így vall erről: „Apának lenni egy felemelő érzés. Érezni, tudni azt, hogy valaki tartozik hozzád, van, akiről gondoskodhatsz, látod felnőni, segítheted, egyengetheted az útját, láthatod fejlődni, az mindennél többet ér!”

„Hogy mit ad nekem az apaság? Egyszerűbb és unalmasabb volt az életem, amíg nem voltam apa. De úgy érzem az életem így teljes, hogy apa vagyok. Azzal, hogy apa lettem talán elkezdtem másképp látni a világot, felelősségteljesebben kezdtem el gondolkodni és megtanulhattam, mi az a gondoskodás. Rengeteg olyan élményt kaptam az apaságtól, amit bánnék, ha nem élhettem volna meg. Sokan félnek az ezzel járó felelősségtől. Én azt gondolom, hogy természetes, ha az emberben van egy kis félelem az apává válás előtt, hiszen ekkor még nem tudjuk pontosan, hogy mi vár ránk és az újtól sokszor félünk. Sok minden változik, ha megérkezik az első gyermek a családba. Onnantól Ő az első. Ez felelősségvállalással bizonyosan jár és meglehet, hogy kisebb nagyobb lemondásokkal is, de ettől nem kell tartani. Sokat ad az ember személyiségéhez ezeknek a megélése” – avatott be az apaságról alkotott gondolataiba Szilágyi Benjámin.