Fecske Csaba József Attila-díjas miskolci költőre emlékeztek a könyvtárban
A rendezvényen zenészek, színművészek és diák előadók idézték fel verseit, valamint írók, költők, és a miskolci kulturális és közélet szereplői búcsúztak a februárban elhunyt poétától, aki a kortárs irodalom meghatározó alakja volt.
A műsorban többek között olyan ismert személyek működtek közre, mint Seres Ildikó, a Miskolci Nemzeti Színház művésze és tanítványai, Fedor Vilmos és Fedor-Szabó Zsuzsa, Vihula Mihajlo és a Mintha zenekar. Brézai Zoltán a könyvtár munkatársa, úgy is, mint házigazda, elmondta, hogy arra a Fecske Csabára emlékezünk, aki nélkül nincs kortárs miskolci irodalom. Versein nemzedékek nőttek fel, műveit hallhatjuk az óvodákban, iskolákban, egyéb ünnepségeken, nélküle szegényebb lett volna a város. A József Attila-díj, az Illyés Gyula-díj, az Utassy József-díj és számos egyéb díj jelzi, hogy a szakma is elismerte, és versei, amelyek több mint negyven kötetben jelentek meg, a kortás irodalom meghatározó személyiségei közé emelték őt. Elismerte őt a befogadóváros Miskolc is, ahol a hatvanas években otthonra, társra és barátokra talált. A város Pro Urbe kitüntetéssel és két alkalommal Szabó Lőrinc irodalmi díjjal ismerte el munkásságát – ismertette Brézai Zoltán.
A költőről először barátja Fedor Vilmos emlékezett meg, aki elmondta, az utolsó ötvenhárom napot együtt töltötte és élte át Fecske Csabával. Nem telt el nap, hogy ne beszéltek volna vagy személyesen, vagy telefonon, vagy üzenetekben. Idő kell még ahhoz, hogy mindezt fel tudja dolgozni, de az biztos, hogy nagyon tanulságos volt. Az utolsó két hónapjában is nagyon sokat tanult tőle.
– Köszönöm, hogy eljöttek, hogy együtt ünnepeljük a költőt, aki tovább él bennünk, tovább él a gyerekeinkben, tovább él a városban. És szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ebben az utolsó időszakban felajánlották segítségüket, hogy Csabával foglalkoznak, törődnek. Köszönöm a családnak, akik elfogadták és támogatták, hogy Csaba elhelyezéséről és folyamatos orvosi ellátásáról gondoskodjunk. Köszönöm az író és költőtársaknak, akiket felhívtam telefonon és arra kértem, hogy Csabának a nehéz napjaiban segítsenek azzal, hogy felhívják őt, hogy beszélgetnek vele, mert szüksége volt rájuk – sorolta Fedor Vilmos, akitől megtudtuk azt is, hogy optimistán néztek a jövőbe, a költő közelgő születésnapjára könyvbemutatót is szerveztek, amely azonban sajnos már elmaradt. Valójában ez a péntek délutáni rendezvény lett a posztumusz születésnap.
– Megbeszéltem Csabával, hogy mi lenne jó, mi hangozzék el, aztán kórházba került, és ezt követően a március tizedikére tervezett születésnapi rendezvény elmaradt, mert elég komoly orvosi beavatkozás előtt állt. De még együtt gondolkodtunk Csabával azon, hogy melyik nap lenne akkor jó? Mondtam neki, hogy a tavasz kezdete március 21-e, a megújulás napja. És akkor hozzátette - ahogy mindig szokta, nevetve -, hogy te honnan tudod? Mondom, mit kell tudnom? Hát a kislányom akkor született. Szóval így teltek a napjaink – idézte fel az utolsó együtt töltött időket Fedor Vilmos, hosszasan sorolva a köszöneteket mindenkinek, aki életében és végső napjaiban szerették és támogatták Fecske Csabát.
Serfőző Simon Kossuth díjas-költő, a Magyar Művészeti Akadémia tagja is megosztotta gondolatait. Azt a szöveget mondta el, amelyet Fecske Csaba temetésére írt.
– Nagyon szeretnék kísérletet tenni arra, hogy elénk idézzem azt a Fecske Csabát, aki a 70-es évek elején, kis tipródás után arra szánta rá magát, hogy néhány verssel a zsebében felkeresse a Napjaink folyóirat szerkesztőségét, és előhozakodjon frissen gépelt kéziratával. Pedig nem kellett volna tartania semmitől, hiszen aki fogadta, az én voltam, aki alig néhány évvel voltam idősebb nála. Vele szemben annyi előnyöm volt csupán, hogy nekem akkor már megjelent az első, majd a második kötetem is. és szerkesztőségi tag voltam, rám volt bízva a versrovat vezetése. Neki viszont Veöres Sándortól volt levele, amiben az idős mester a hozzá eljuttatott Fecske-versek íróját tehetségesnek ítélte, és további írásra biztatta – mondta Serfőző Simon, hozzátéve: a levelet az ifjú költő a rá jellemző szerénységgel nem is mutatta meg akkor neki, de nem is kellett volna, mert azok a versek, amiket megmutatott, azok magukat dicsérték. A szerkesztőség be is fogadta őket. Attól kezdve számos verseskötete, gyerekekhez írt verses-mesekönyve jelent meg és népszerű írója, költője lett a városnak, a vármegyének, később országos ismertségre is szert tett.
Tóth-Szántai József, Miskolc polgármestere mindenekelőtt részvétét nyilvánította ki a jelenlévő családtagoknak, barátoknak, megemlékezőknek, majd arról beszélt, milyen jó látni azt, hogy Miskolcon ilyen sokan szeretik az irodalmat és a költészetet.
– Nem is tudtam, hogy nekünk Fecske Csabával ilyen sok közös barátunk volt. Nagyon sok ismerős arcot látok, de igazából ezen nem is nagyon van mit csodálkozni, hiszen egy olyan meghatározó költője, jelensége volt ennek a városnak Fecske Csaba a hetvenes évektől, akit nagyon sokan ismertünk és végig kísértünk, akár a versein, akár pedig a mindennapokon keresztül, amikor összefutottunk vagy találkoztunk vele valahol. Serfőző Simon említette azokat az éveket, amikor belépett abba a bizonyos szerkesztőségbe a verseivel. Én akkor óvodába jártam. Aztán a hetvenes évek végén, amikor az ő költészete egyre jobb lett, megérkezett a városba Csiszár Imre, és a költészet és a színház egy olyan fantasztikus egyvelege jött létre a hetvenes évek végére, és a nyolcvanas évek elejére Miskolcon, amire most is sokan nagyon büszkén emlékezünk. És ezek azok a dolgok, amelyek szerintem a mi miskolciságunknak az alapját adják. Hogy vannak olyan embereink, vannak olyan művészeink, vannak olyan tudósaink és olyan sportolóink ebben a városban, akikre büszkék lehetünk. Fecske Csaba egészen biztosan ilyen – fogalmazott a polgármester.
Hozzátette, városvezetőként az egyik nagyon fontos kötelessége vigyázni az ilyen emberek örökségére, mint amilyen Fecske Csaba volt. Ezért igyekezni fognak, hogy Fedor Vilmossal együtt kitalálják, hogyan lehet az ő költészetét megismertetni a miskolci iskolákban, a miskolci gyerekekkel, hogy ők is büszkék lehessenek arra, hogy ennek a városnak volt egy ilyen nagyszerű költője.
Végül Filip-Kégl Ildikó író, költő, Fecske Csaba monográfusa a Magyar Írószövetség nevében búcsúzott a József Attila-díjas írótól.
– Fecske Csaba 20 éves korától, 1968-tól publikál rendszeresen, 1978-ban megjelent Arcok holdudvara című első kötetét, csaknem ötven követte, egyaránt szól felnőttekhez és gyermekekhez, többnyire lírában, időnként prózában. Aligha akad olyan irodalmi folyóirat, amely ne közölte volna verseit. Határon innen és túl mértékadó szakmai lapok szerkesztői köszönték meg, ha kéziratot kaptak tőle. Több zenei formáció is megzenésítette költeményeit. 1989–ben jal, 1994-ben ismét Szabó Lőrinc irodalmi díjjal, 2003-ban Alkotói-díjjal, 2006-ban Pro Literatura díjjal ismerték el munkásságát, majd 2008-ban megkapta a József Attila-díjat. 2019-ben Pro Urbe Miskolc díjban részesült, 2021-ben Utassy József, míg 2023-ban Illyés Gyula-díjat vehetett át. A beérkezés időszaka, a növekvő szakmai elismerések, az olvasóközönség kiszélesedése kilencéves évek derekára datálható, s hozzávetőleg az ezredforduló idején csúcsosodik ki. Költészetté sűrítette és bámulatos pontossággal mutatta be a világot, amit átszűrt magán, s az életeseményeket, amelyeket megszenvedett. Ettől válik nagyon átélhetővé és közvetlenné ez a mélyről feltörő, személyes hang, amely a Fecske-i versek szólamát a kezdetektől meghatározza. Fecske Csaba költészete az elmúlás költészete. A költő, aki az emberi lét metafizikai megragadására törekedett, személyes élményeit formálta kollektív léttapasztalattá. Olvassuk hát ezeket a finoman csiszolt, gazdag nyelvi játékossággal teremtett verseket, csodálkozzunk rá erre az átmetaforizált világra – fogalmazott.
A megemlékező és méltató hozzászólások között a költő művei csendültek fel, hol prózai, hol megzenésített formában, Seres Ildikó a Miskolci Nemzeti Színház színművésze, a Zrínyi Ilona Gimnázium drámatagozatos diákjai, valamint Fedor-Szabó Zsuzsa tolmácsolásában, illetve a Vihula Mihajlo gitárművésszel és Fedor Vilmossal kiegészült Mintha zenekar előadásában.
