Nézőpont: A vicc vajon mi?

A vicc vajon mi?  – teszem fel a kérdést a Nézőpont címében. Mármint, nekem nem kell elmagyarázni, én pontosan tudom mi a humor, a vicc. Értem is, szeretem is. Megboldogult tinédzser koromban még humorportált is üzemeltettünk gyerekkori barátaimmal. Hogy hogyan merült fel mindez? Hát úgy, hogy április 1-je van, vagyis bolondok napja. Ilyenkor az emberek szeretik megtréfálni egymást, vagy legalábbis régen szerették (akit érdekel a bolondok napja eredete, sok helyen olvashat róla, például itt, a Múlt-kor remek cikkében). 

És, ahogyan a családtagok, barátok egymást, úgy az újságírók, riporterek, szerkesztők olvasóikat, nézőiket viccelték meg régebben és néhányan viccelik meg ma is. Ilyen volt például a sajtótörténelem egyik legnagyobb poénja, mikor 1957-ben a BBC Panorama című műsora arról számolt be, hogy az enyhe télnek, valamint a kártevő „spagettizsizsikek” folyamatos irtásának köszönhetően igen bő lesz a spagettitermés a Svájc déli részén található Ticino kantonban.

Meg ugyanilyen jó volt az is, amikor 1962-ben a svéd közszolgáltati tévé azt javasolta nézőinek, tegyenek harisnyát a fekete-fehér tévéjük képernyőjére, mert attól majd színes lesz. 

Hasonló vicces hírekkel az elmúlt évtizedekben a nyomtatott lapok többsége rendre szolgált szerte a világban, majd később az interneten is bizonyára sokan találkoztunk ilyen álhírekkel, melynek a végén finoman jelezték: április 1-je van. Tudd, hogy értsd. Tették ezt akkor, mikor még az emberek értették a viccet. Meg szerették is. 

Megmondom őszintén, hétfőn reggel én is mondtam a kollégáimnak, hogy készülök ilyen kis vicces hírekkel a bolondok napjára. És komolyan is gondoltam, már azon kattogtam, melyik hírből tudnék kisebb átverést kanyarítani. Aztán ahogy délután és este morfondíroztam magamban, az jutott eszembe: nem tudom ma még értik-e az emberek a viccet. Vagy szeretik-e. 

Akkor, amikor a píszí korában már egy szőke, rendőr, vagy skót vicc miatt is kinéznek bizonyos társaságból és akkor a többi, pikánsabb kategóriát nem soroltam. Ők vagy nem értik, vagy nem szeretik a viccet. Illetve akkor, amikor a facebookos, kép, cím és leírás alapján lehülyézik az újságírót, a hírportált, hogy miket írt. Számukra, mivel nem kattintottak, sosem derül ki az, hogy áprilisi tréfáról van szó. Őket meg nem minősítem. 

Szóval ezeken gondolkodtam, és a végén arra jutottam: nem kell már ide a vicc. Úgysem értenék. Ha meg értenék, lehet, hogy nem szeretnék. Jobb a békesség. Reggel aztán, a webügyeletet megkezdve, a többi hírportált böngészve rövid idő alatt rájöttem: az élet engem igazolt. Abban mindenképp, hogy az árpilisi tréfa nem jutott el az olvasók nagyobb részéhez ott, ahol még próbálkoztak ezzel. Ahhoz ugye kattintani kellett „vóna”. „Ammeg” ugye úri huncutság sokaknak, így aztán marad az okoskodás, kioktatás, lásd fentebb.

Ahogy az egyik legnagyobb chips forgalmazó korábbi reklámjában mondja a nagypapa: „Azért, kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi!” Lehet, hogy azért, mert lassan, de biztosan én is öregszem (mint mindenki), de most nekem is ez jut eszembe: régen minden jobb volt. Szóval, így nem kerültek ki vicces álhírek ma a minap.hu-ra. Persze az is lehet, hogy tévedtem és úgy voltam ezzel az egésszel, mint a nyuszika, mikor elindul a rókához kölcsönkérni a porszívóját. Jajj, nem ismerik? Na, akkor csak elmondom. 

A nyuszika kölcsön akarja kérni a rókától a porszívóját. Elindul hozzá és útközben morfondírozik: „Hát, ez a róka amúgy egy irigy dög, úgysem adja ide a porszívóját! Na mindegy, azért megpróbálom.”

Megy tovább, bandukol, de aztán megint arra jut: „Áhh, úgyis kitalál majd valami indokot, hogy ne adja ide, hát ez egy igazi szemét!”
Szóval így sétál a körülbelül egy órás úton, amikor odaér a rókához. Bekopog, mire a róka ajtó nyit, és azt mondja: Áá, Nyuszika, de örülök, hogy látlak! Miben segíthetek?

Mire a nyuszika: Akkor cs***d meg róka a porszívódat, nem is kell!