A különleges évforduló apropóján a Miskolci Kulturális Központ sorozatot indított, felidézve a múlt hangsúlyos pillanatait. Ennek első bejegyzése arra emlékszik vissza, hogyan írta a korabeli sajtó a hírről.
Hazánk kultúrtörténetében meghatározó szerepe volt a művelődési házaknak. A különböző köröknek, egyleteknek, táncházaknak, helytörténeti kluboknak, teaházaknak, irodalmi, képzőművészeti közösségeknek helyet adó intézmények a múlt század elején jöttek divatba. Klebelsberg Kunó a belügyminiszteri posztot cserélte fel a kultuszminiszterire, hogy művelődési házakat építhessen. Számuk a húszas években nőtt 2800-ra, és a Horthy- Rákosi- Kádár-korszak alatt is megmaradt.
A polgárosodó, pezsgő civil kulturális élet igénye hívta életre ezeket a házakat – nem történt ez másképp Diósgyőr esetében sem. Hogy miképp fogadták akkoriban a városrész lakói az új intézményt, arról az Észak-Magyarország 1964-10-06 / 234. számában olvashatunk ITT.
Hogy más idők jártak akkoriban, azt a főcímek is jól mutatják:
„Klub a miskolci asszonyoknak”, „Három év alatt 105 házat tataroznak és 25 utcát pormentesítenek Sátoraljaújhelyen”, „Kádár elvtárs vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség utazik a Lengyel Népköztársaságba.”.
Ilyen és hasonló témájú cikkek között írtak „Diósgyőr új kulturális centrumáról”.
„Az október-eleji napsütés cirógató melegében gyülekeztek az érdeklődő százak október negyedikén, vasárnap délelőtt az Ady Endréről elnevezett diósgyőri művelődési ház előtt, hogy részesei lehessenek Miskolc új, impozáns kiállítású művelődési intézménye hivatalos megnyitójának.”
– kezdődik a cikk, leírva, hogy az épület előtti téren a Perecesi Bányász Fúvószenekar szórakoztatta a gyülekezőket. Ezután magáról az épületről és az emeleten már hónapok óta működő könyvtárról értekezik a szerző. Utóbbiról azt írja:
„15.000 kötetével nemcsak a már beiratkozott 782 olvasónak, hanem az egész harmadik kerületnek könyvtári centruma, az olvasási igények jó kielégítője."
Az Észak cikke arra is kitért, hogy Kopasz Erzsébet könyvtáros szerint a könyvtár igen népszerű a helyiek körében. A megnyitó kapcsán azt írják, elmentek
„a régi Diósgyőr törzslakosai, idős gyári munkások és fiatal diákok, ott voltak a városi pártbizottság és a városi tanács, valamint a város társadalmi szervezeteinek vezetői…”.
Utóbbi csoportot Dunai Béla a III. kerületi tanács vb elnökhelyettese üdvözölte. Az ünnepi beszédet Gribovszki Lászlóné, a városi tanács vb elnökhelyettese mondta, aki szólt többek között a művelődés iránt megnövekedett igényről, kiemelte a VIII. pártkongresszus tudatformálásra vonatkozó határozatait, és kifejtette azokat a feladatokat, amelyeket az új épületnek el kell látnia.
Ezt követően a frissen átadott művelődési ház első igazgatója, Balázs József beszélt tervekről, munkáról.
Az avató ünnepség műsorában közreműködött Polgár Géza színművész, aki Juhász Gyula A munkásotthon homlokára című versét szavalta el. Fellépett a művelődési ház 65 esztendős vegyeskara és a Diósgyőri Vasas Művészeti Együttes tánckara is.
A megnyitót követően pedig egyből beindult az élet: délután már bábelőadást tartottak a kicsinyeknek, este pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar adott ünnepi díszhangversenyt Mura Péter vezényletével.
Ezzel pedig elindult egy olyan korszak, ami megannyi színt és érzelmet hozott az évek során a városrész és egész Miskolc életébe.
Cikksorozatunk következő részében az Ady első népművelője, Fügeczkiné Balogh Mária mesél majd a kezdeti munkáról, kihívásokról, sikerekről és nagy sztorikról.
