- Kétszáz éve a Miskolci Nemzeti Színház a városlakók saját akaratából épült. A péklegény és a cipész a megtakarított filléreit összetéve színházat épített, hogy a tehetséget itt tartsák. Ennek a mai korra vetített szimbolikája egyedülálló – vezette fel a témát Béres Attila, aki szerint idén a történelem - bár a mondás másképp szól – megismételte önmagát.
- 2023 elején a közönség jóakaratából tudtunk nyitva maradni: az egekbe szökő energiaárak miatti hatalmas többletköltséget úgy voltunk képesek kifizetni, hogy a miskolciak fillért fillérhez téve, átsegítették ezen a hihetetlenül nehéz időszakon a színházat. Ez Magyarországon biztosan, de tudomásom szerint Európa-szerte is egyedülálló gesztus.

Vendégek a színpadon

- Olyan előadásokat mutattunk be idén, amilyeneket nem látni mindennap. Ezek közé tartoznak a vendégelőadások is, amiket a Miskolci Nemzeti Színházban nézhetett meg a közönség: a La Comédie-Française Tartuffe-je lehengerlő volt, de szintén revelatív élményt nyújtott a bukaresti Bulandra Színház Művészet című előadása, hogy csak ezt a kettőt emeljem ki a remek felhozatalból.
Az igazgató szerint az is nagy szó, hogy Christoph Marthaler Magyarországon először Miskolcon tartott bemutatót. Ha nem lett volna a bicentenárium és a Színházi Olimpia kettős csillagzata, akkor ezekről most nem beszélhetnénk.

- Nehéz kérdés volt, hogyan építsük fel a 200. évadot. Egyfelől kellettek olyan előadások, amelyek valóban ünnepivé teszik a bicentenáriumot. Másfelől a bevált szokásrendtől idén sem szerettünk volna eltérni. Minden műfajból található előadás: operettől operáig, baletten át a vígjátékig. Mindezt úgy, hogy ne az olcsó megoldások kerüljenek előtérbe, hanem a minőség maradjon a kulcsszó. Szó szerint minden esete kicsit belehalunk az előadásokba, hogy az a fajta igényesség mutatkozzon meg a színpadon, amire vágyunk. Ezt a műsorpolitikát kellett vegyíteni az ünnepi fennköltséggel. Kitaláltuk, hogy olyan előadásokat fogunk választani, amik valahogyan kötődnek Miskolchoz. Ezzel tiszteljük meg a várost.

Félidő

Az ünnepi évad jövő június végéig tart, mondhatni tehát, hogy nagyjából a felénél vagyunk.
- Úgy érzem – bár biztos lesz, aki másképp gondolja –, hogy eddig méltón teljesítettünk a 200. év eszméjéhez mérten is. Gyakran beszélgetünk a Művészeti Tanácsban arról, ha az alapítók fölkelnének a sírból, és megnéznék a munkánkat, mit szólnának? Szerintem tetszene nekik. Biztos vagyok benne, hogy Déryné a nálunk bemutatott Csárdáskirálynőt látva arra gondolna: „de kár, hogy ezt a szerepet nem játszhattam el”.
Béres Attila azt is elmondta, a szándék ellenére sem kötődik mindegyik darab Miskolchoz. Nyolc éve hagyományszerűen tavasszal bemutatnak egy bohózatot. Az igazgató úgy véli ugyanis, ahogy jobban kisüt a nap, az emberek kivágynak a négy fal szorításából, nehezebben mennek színházba is.
- Muszáj közönségcsalogató előadásokkal bevonzani őket a nézőtérre. Idén erre a célra Ray Cooney fantasztikus bohózatát, a Kölcsönlakást választottuk.

Az előadást március 22-én mutatják be Béres Attila rendezésében. A nagyszínházi darabok mellett azonban a miskolci teátrum a kísérletezésnek is teret ad. Két évvel ezelőtt például kiírtak egy pályázatot a 200. évfordulóra.
- Miskolc a sorsszerűségek városa: pontosan 200 pályamű érkezett be. A Művészeti Tanács tagjai zsűriztek. A Vasgyári eklogák megosztott első helyen végzett. Egy olyan darabról van szó, amit helyi szerzők írtak egy miskolci traumáról. Ezért nem volt kérdés, hogy olyan ember rendezi majd a belőle készült előadást, akit átjár a miskolciság.
A Vasgyári eklogákat Fandl Ferenc vitte színre szcenírozott felolvasószínház formájában. A bemutatót november 4-én tartották a Játékszínben. A második, december 16-ai időpontra a meghirdetés napján elfogytak a jegyek. Béres Attila szerint rendkívüli előadás született.
- Azt hiszem, én nem tudtam volna így megrendezni. A darabot főként hexameterek alkotják. Igényli a figyelmet a befogadó részéről. Fandl Ferenc úgy váltogatja a mikrorealista és a szürrealista képeket, hogy tökéletesen megmutatkozik általuk a mű mondanivalója.

Az ember és a gyermeke

A sikereknél maradva a direktor beszélt arról is, hogy a miskolci teátrum tagja lett az Európai Színházi Uniónak.
- Álmaimban sem reméltem volna, hogy elérjük ezt a célt. Ezért a sajtónak sem mertem szólni a folyamat egyes állomásairól. Például, hogy európai topszínházak vezetői ültek a nézőtéren egy-egy előadás alatt. Nem mertünk szólni. November elején azonban valóra vált az álom: értesítettek minket, hogy bekerültünk ebbe az elit ligába.
A tagság azonban nem az épületnek szól. Béres Attila elmondta, folyamatos jelenben történik a csatlakozás procedúrája.
- Az unió közgyűlésében innentől nekem is szavazatom lesz. Fontos elmondani azt is, hogy ez a tagság a jelenlegi vezetéshez kötődik. Annak az esztétikai és színházművészeti tevékenységnek az elismerése, amit együtt, színházként végeztünk az utóbbi időszakban. Ha le akarom egyszerűsíteni, a Művészeti Tanács munkájához kötődik a tagság.

2019-ben a hírek arról szóltak szakmai berkekben, hogy Béres Attila úja indul a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói posztjáért. Mivel a mandátum jövőre lejár, megkérdeztük, hogy a történelem ezen a ponton is ismételheti-e önmagát. A válasz lakonikusan tömör volt.
- Az ember soha nem hagyja cserben a gyermekét. Persze, újraindulok – jelentette ki Béres Attila.