Toporognak a fagyosszentek

Kiemelkedő emberek voltak a maguk korában, a népi folklórban mégis igen negatív a hírük egy olyan dolog miatt, amiről ők maguk a legkevésbé sem tehetnek, és ez a különös időjárás, amely a mi tájainkon ekkortájt jó eséllyel fagyokat hoz a tavaszi felmelegedés után, amelyek kárt tesznek a már virágzó gyümölcsfákban, az éppen csak sarjadó veteményben.

A hőmérséklet átmeneti csökkenése az év során máskor is előfordul, a májusi fagyok valószínűleg azért kaptak különös figyelmet a régi korok emberétől, aki nagymértékben függött a mezőgazdasági termeléstől, mert a zsenge növényzet leginkább ilyenkor sínyli meg a hideget. Ennek okán, a népi megfigyelésre alapozva, a kényesebb haszonnövények palántáit, mint az uborka, paradicsom, bab és társaik, csak a fagyosszentek után ültették ki a szabadba. Ma sincs ez másként, mert bár a paraszti világ a múlté, a szentek tisztelete sem a régi, de az időjárás maradt, amilyen volt, még az éppen zajló klímaváltozás sem hozott ebben változást. Érdemes tehát figyelni ma is a fagyosszentekre, és kivárni a jobb időt a fagyérzékeny növényekkel.

E napokhoz időjóslatok is kapcsolódtak: például Nagydobronyban úgy tartották, ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható. Több vidéken meg úgy hiszik, ha az időjárás felhőtlen, akkor jó lesz a bortermés. Baranya megyében és a Drávaszögben egyaránt ismert mondás: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken sem látsz.”