Veres Pál polgármester: a politika vicces is tud lenni néha

Új politikai évad kezdődik szeptemberben, a nyári szabadságolások után újraindul az élet. Miket lát a legfontosabb feladatának?

Veres Pál (V. P.): A legfontosabb feladatunk, hogy a város és a város közszolgáltatásai stabilan, kiszámíthatóan és gazdaságosan működjenek, fenntartható és észszerű legyen a város működése. Köztudomású, hogy a város nem dúskál a pénzben, mert a covid óta az infláció és az energiaárak elszabadulása tépázza a város pénztárcáját és a gazdálkodásért felelős kollégák idegeit. Tavaly nyáron 9 milliárd forintnyi kötvényt fizetett vissza a város és a Holding - ezt is lehetett volna máshogy kezelni elődeink által, és akkor nem nyomja ekkora teher a vállunkat. De a kollégáim kitettek magukért és megoldottuk. Én hiszek abban, ahogyan eddig is, hogy a város talpon marad, és biztosítani tudjuk a mindennapok biztonságát és most már forrásokat is találunk arra, amit még fontosnak tartunk. Eddig is megoldottuk, ezután is meg tudjuk oldani. És természetesen tervezzük a jövő időszak fejlesztéseit, ami már egy alkotó, izgalmas munka.

Ez azért így eléggé szárazon hangzik...

V. P.: Igaz! Akkor próbáljuk meg máshogy. A város nincs könnyű gazdasági helyzetben, sőt, ennek ellenére nyitva tudjuk tartani a tapolcai strandot, a Barlangfürdőt és a selyemréti strandot is. A fejlesztések rendben zajlanak, idén elkészül a Dayka utca és környéke, és átadjuk a megújult Avasi kilátót. A város működik, a buszok járnak, nem annyi, mint szeretnénk, de ennyi pénzből ennyi jut; folyik a víz a csapból, az alapdolgok működnek. Közben zajlik a kultúra éve, idén 50 éve zajlott Magyarország első rockfesztiválja Diósgyőrben, pár napja ünnepeltük a nemzeti színházunk 200. születésnapját, 60 éves a kilátó, de megszerveztük minden idők legnagyobb és legsikeresebb Kocsonyafesztiválját, látogatórekordot döntött a Borangolás, rekordnézőszámot produkált Azahriah a Lovagi tornák terén, szeptemberben pedig CineFest, Szinva Örökség Napok, Ars Sacra és Miskolci Piknik gasztronómiai fesztivál lesz a belvárosban. Mindemellett dolgozunk a 2030-ig tartó fejlesztéseken, és folyamatosan keressük és csábítjuk a városba az új befektetőket, munkaadókat. Így már jobban hangzott?

Így azért izgalmasabb, köszönöm! Említette a fejlesztéseket. Ezek ugye még azok, amiket az előző városvezetéstől örököltek?

V. P.: Igen, zömében igen. De ezeket nem mi örököltük, mert ezek nem a mi fejlesztéseink, hanem Miskolc fejlesztései. Mi csak megvalósítjuk őket. Sok projektet át kellett tervezni, mert részben nem voltak elég jók a tervek, részben pedig mert annyit drágultak az építőanyagárak, a bérek, hogy a megpályázott forrás már nem volt elég rá. De mondok még érdekesebbet: mikor átvettük a város vezetését 2019-ben, ezeknek a megpályázott fejlesztéseknek a teljesítése 17%-on állt. Idén decemberre elérjük a 100%-ot, ha minden jól megy. Erre őszintén nagyon büszke vagyok, hiszen közben volt majd két év covid.

És közben a politika sem volt mindig zökkenőmentes...

V. P.: Az sosem az. Ilyen a természete. Megy a helykeresés, különösen egy ennyire sokszínű csapatban, mint a várost vezető koalíció. De megtanultam ebben is működni, bár nem volt mindig egyszerű. De a politika vicces is tud lenni néha! Jókat tudok mosolyogni azokon a politikai bűvésztrükkökön, mikor ellenzéki képviselők kiírják a Facebookra, hogy az ő nyomásukra nyitva maradt a selyemréti strand. Nem volt itt kérem szépen semmilyen nyomás: a kollégáim kiszámolták, hogy mennyibe kerül, a forrást megteremtettük, és döntöttünk róla. Ennyi. Ez a miskolciak sikere. Senki másé. Ha nyomasztani szeretnének, nyomasszák a kormányt, hogy maradjon ingyenes az M30 Miskolcot elkerülő szakasza. Na, ilyenkor bátran csendben vannak.

Kilenc hónap múlva önkormányzati választások. Ön bejelentette, hogy újra megméreti magát, újraindul a polgármesteri székért. Ugyanaz lesz az önt támogató politikai szövetség, mint eddig?

V. P.: Így van, indulok a 2024-es választásokon. A politikai szövetségek olyanok, hogy kialakulnak, aztán átalakulnak, mert van, aki erősödik, van, aki gyengül benne, változnak az erőviszonyok, sőt még én is változom. Annyit mondtam a pártoknak, hogy lehet velem jönni és lehet nem jönni. Aki velem tart, annak sok munkát és feladatot ígérek, aki pedig nem jön, annak pedig sok sikert kívánok.

Nagy harc egy ilyen alkufolyamat?

V. P.: Nézze, én nagy küzdő vagyok, de nem vagyok harcos, nekem nem a háború a közegem. A harc senkit nem tesz naggyá - ezt Yoda mester mondta és nagyon igaza volt. A kitartás, a szorgalom és az elkötelezettség igen, a küzdelem, hogy átlépjük a saját korlátainkat, az igen. A harc önmagában nem. Én ráadásul a kompromisszumok embere vagyok, azt szeretem, ha konszenzust lehet kialakítani. S tudják, én mindenkivel le tudok ülni egy asztalhoz, aki Miskolc érdekében kíván dolgozni. A politika, a városvezetés viszont ebben is más egy kicsit, itt ezt a tulajdonságot sokan látják gyengeségnek, és sokan próbálkoznak ilyen-olyan természetű feszültséggel és feszítéssel. De ezt is megtanultam kezelni, helyén kezelni és lekezelni. Hiszek az együttműködésben, de már másképp használom a polgármesteri posztból fakadó lehetőségeket a város érdekében.

Ha újra megválasztják, mit vár? Milyen lesz a következő városvezetés?

V. P.: Na várjunk, mert azért oda még el is kell jutnunk. Mindenekelőtt olyan ajánlatot kell tennünk a miskolciaknak, amiben megtalálják a saját igényeiket és vágyaikat. Olyan ajánlatot kell tennünk, amiben el tudják képzelni a jövőjüket, amiben büszke miskolciak tudnak maradni, a fiatalok pedig itt maradni.

A parlamenti választásokon a Fidesz győzött Miskolcon. Hogy látja, le tudják győzni a kormánypártokat az önkormányzati választásokon?

V. P.: Én nem valami ellen, hanem valamiért dolgozom. Miskolc és a miskolciak érdekében.

Akkor lépjünk vissza kettőt. Ugyanazzal a pártszövetséggel vág neki a választásoknak, mint 2019-ben?

V. P.: Igen és nem. Azt gondolom, hogy a szövetséget érdemes újrakötni, de ugyanazt az utat, amit 2019-től bejártunk, nem szabad újra bejárni. A matematika azt tanítja, hogy ha ugyanaz a módszer kétszer ugyanazt az eredményt hozza, felesleges azt várni, hogy majd harmadszor más lesz az eredmény. Változtatni kell, és változtatni is fogunk. Nézze, hibázni lehet, mindenki hibázik, de nem tanulni a hibákból, az az igazi bűn. Én tudok tanulni a hibákból, látom, mit rontottunk el az elmúlt években, látom, hogy én személyesen mit nem csináltam jól az elmúlt években, és azt is tudom, hogyan kell ezeken változtatni. Szóval érdemes újrakötni a szövetséget, de ugyanúgy ugyanazokkal a körülményekkel, feltételekkel semmi értelme, mert akkor újra ugyanazt termeljük ki. Többet és jobbat kell adnunk a miskolciaknak. Többet és jobbat, mint amit 2010 és 2019 között kaptak, és annál is többet és jobbat, mint amit 2019 óta tapasztalnak. Mi erre képesek vagyunk, és meg is fogjuk csinálni. Erről szól majd az ajánlatunk.

A nyilvánosságra került közvélemény-kutatások szerint ön toronymagasan vezet.

V. P.: Igen, de a Nottingham Forest legendás edzője, Brian Clough egyszer azt mondta: “Papíron jó csapatunk volt. Sajnos a meccset viszont füvön játszották". Így van ez a politikában is. A választást kell megnyerni, nem az előrejelzéseket, mindegy mit mutat a papírforma. Éppen ezért mi a meccsre koncentrálunk, arra, hogy bemutassuk az eredményeinket és azt, mik a céljaink a következő ciklusra és hogyan dolgoznánk a céljainkért. Ha bíznak bennünk, ha meggyőzők és hitelesek tudunk lenni, győzünk. Ha nem tudunk jó ajánlatot tenni, nem győzünk. Ez ennyire egyszerű.

De azért láthatóan hosszabb távra tekint előre, hiszen a város fejlesztési tervei 2030-ig szólnak.

V. P.: Természetesen, hiszen így a normális. Az élet nem választási ciklusokból áll, nem tervezhetünk csak ciklusokra, vannak választási időszakokat jócskán meghaladó projektek, fejlesztések, tervek, programok. Engedjen meg egy példát! Itt van az idén 60 éves Avasi kilátó felújítása. Az előző városvezetés megtervezte, megpályázta, a pályázat támogatást kapott, de a fejlesztést nem tudták megkezdeni. Az új városvezetés az emelkedő árak miatt részben áttervezte, megpályáztatta a munkát, lebonyolítjuk, és várhatóan év végén átadjuk. Akkor az kinek a sikere? Az előző városvezetésé? A miénk? Az én válaszom, hogy kizárólag egyiké sem. Ez egy közös siker, a város, a miskolciak sikere, hiszen nekik lesz szebb kilátójuk, modernebb, szebb környezettel.

A 2030-ig tartó fejlesztési időszak tervezésénél sem csak a saját fejünk után mentünk. Figyelembe vettük az előző időszakban készült terveket, az érvényben lévő városfejlesztési stratégiát, a jogi, gazdasági környezetet, a környezetvédelmi és klímacélokat, a város változó igényeit és azok alapján dolgoztunk és dolgozunk. És ha változik a világ, a célok is változnak, semmi sem lehet kőbe vésve, hiszen 1-2 év alatt gyökeresen meg tudnak változni a prioritások. A háború és a brutális infláció megmutatta, hogy mennyire függünk bizonyos energiahordozóktól. A covid megmutatta, hogyha egy város munkahelyei csak egy szektorból származnak, akkor annak a szektornak a nehézségei az egész várost próbára teszik. Rugalmasnak és nyitottnak kell lenni. Ilyen a világ. Alkalmazkodóképesnek kell lennünk mindig.

Ezen kívül megvizsgáltuk az elődeink által tervezett fejlesztéseket. Lehet, hogy mi nem fogunk grandiózus, világmegváltó ötletekkel előjönni, de egy biztos: mi nem a betonra fókuszálunk a tervezésnél, hanem a közösségekre, a miskolciakra, akik majd használni fogják azokat. Nemcsak a megvalósításig kell képesnek lennünk gondolkodni, hanem a működtetésre, a fenntarthatóságra is figyelnünk kell és arra is, hogy mit adunk örökül a gyermekeinknek, az unokáinknak. Torzókat, üresen álló, fenntarthatatlan betontömböket semmi értelme építeni.

Említette a befektetéseket és a munkahelyeket. Ha Miskolcra jön egy munkahely, minden politikus azonnal magáénak tulajdonítja a sikert. A kormánypárti politikusok azonnal a kormány és a kormánypártok sikerét kiáltják. Ön mit mond?

V. P.: Amit az előbb. Hogy ez a város, a miskolciak sikere. Ebből a város profitál, akinek dolga van ezzel, az a munkáját végzi. Ha egy kormány túltámogat egy várost, ugyanúgy hibát követ el, mint amikor alultámogat - nincs különbség. Természetesen minden városvezető a saját városáért lobbizik, én is ezt teszem. És akkor járok el helyesen, ha azokra a területekre helyezzük a hangsúlyt, ahol sikerre van esélyünk. Ahogy már korábban is mondtam, minél többféle szektor megtelepül a városban, annál jobb, mert akkor több lábon állunk, annál stabilabb a város gazdasága. És én ilyennek szeretném látni Miskolcot, egy több lábon álló, fejlődőképes, kiegyensúlyozott városnak.