Amikor kibújnánk a bőrünkből

Pityu lettem, pont, mint a szomszédos Britzék papagája. Majd túl a hatodik ikszen szembesültem a valósággal, miért is hívnak a keresztségben Istvánnak. Szobánk falán, a tévé mögött, mindig kint függött édesanyám nővérének a képe. Karjaiban egy négy év körüli aranyszőke, göndör hajú kisfiú keserédesen mosolyog a lencsébe. Utolsó fotójuk, mindkettőjüket elhurcolták. Nem jöttek vissza a távoli halálgyárból.

A világégés után mint a családunk első újdonsült jövevénye, kötelességszerűen örököltem meg Pistike, Istvánka nevét. Ma már Pista bácsiként mondom, régen megbékéltem ezzel is. Tucatnév, sokszor ugrattak vele: Pifta, ifol-e muftot? Ezzel a bugyuta szójátékkal kikergethettek volna a világból.

Egyébként kevesen elégedettek a nekik választott nevükkel. A megkérdezett miskolci önkormányzat anyakönyvvezetője mondja, ha megkérdezik, ő sem választhatott volna magának szebb nevet. A Déli Hírlapban hetente közzétettük az újszülöttek és az elhunytak névsorát. A listázás automatikusan ment, akik nem jelezték előre, hogy nem járulnak hozzá nevük nyilvánossá tételéhez, azoké megjelent nyomtatásban. Akkoriban még ilyen faramuci volt a hazai személyiségi jogi törvény. Ha ezeket az adatokat átnézzük, az István, a János, a Gábor, a Péter, az Attila, a Mihály, az Irén, a Katalin, az Éva és az Ilona még listavezető. Most, egy generációváltás után nagyot változott a világ. Bemutatkozáskor sokszor leplezzük a megdöbbenésünket, s gyakran visszakérdezünk, vagy lebetűztetjük új ismerősünk nevét.

Az előrelátó családokban még áldott állapotban leteszik a voksot egy vagy két női és férfinév között. A kórházban ugyanis a szülés után azonnal rögzítik ezeket az adatokat, és máris küldik az anyakönyvi hivatalba. Emlékszem, régebben az ilyenkor szokásos bokros teendőink mellett magunknak kellett intézkedni. Sokan meg is feledkeztek erről, így aztán többen elárulták, van egy kis eltérés a születésük és a hivatalosan bejegyzett dátum között.

A szülészeten elárulták, ritkaságszámba megy, hogy a kismamák és a kispapák ott kapnának hajba ezen a sorsdöntő kérdésen. Ha mégis, csupán azon civódnak, a megadható két név közül melyik legyen az első. Megesik, ebbe a nagyszülők is beszállnak. Sokszor megtörténik, hogy a szülést követő emelkedett hangulatban a Magyar Tudományos Akadémia idevonatkozó listáját kell tanulmányozni. Ha ugyanis a szülők által kért keresztnév nem szerepel az engedélyezettek között, újat kell választani. Tetszik, ha nem, az újonnan felfedezett virágoktól és csillagoktól vagy kedvelt autómárkák mindegyikétől nem lehet nevet kölcsönözni.

Lajos, Béla, Jenő, Ubul, Ödön, Artúr és Géza, csodálatos férfikeresztnevek, de a humoristák leamortizálták. Kár értük. Mint ahogyan az Edit, Juci, Erzsébet, Rózsika és Ilonka s Lujza is ma már ritkaságszámba megy. A török és a brazil szappanoperák már a valamikori Izaura iránti lelkesedési hullámot is felülmúlják. Már a Zejnep és az Orália is anyakönyvezhető utónév. Anélkül, hogy minősítenénk bárkit is, dübörög az Olivér, a Dominik, a Norbert, az Ádám, a Marcell, a Levente, a Hunor és a Patrik; majd a lányok körében az Eszter, a Ráhel, a Zoé a Lili és a Mira vagy a Hanna.

S most tessék megkapaszkodni, a hivatalban mindennap egyre többen jelentkeznek vezeték- és keresztnév-változtatási kérelemmel. Különösebben nem kell indokolni, ki és miért akar új nevet. Ám az itt dolgozók nem pszichológusok, mégis magukban mindig felmérik, megérzik a kérelmezők valós szándékait. Például sokan azért változtatnának, mert a nevük már az iskolában is alkalmas volt gúnyolódásra. Emlékszem, a szomszéd osztályban volt egy Hugyecsek, szerencsétlen sokat szenvedett emiatt, végül mire kijártuk az általánost, már újat kapott.

Gyerekként is nagyon gonoszok tudunk lenni. Aztán vannak olyanok, akik egyszerűen a régi nevükön nem érzik jól magukat, és elhiszik, hogy itt és ebben van hiba. Mások viszont családi okok miatt menekülnek a régitől, mert a szüleik vagy testvéreik szégyent hoztak a családjukra. S nem előnyös számukra a kapcsolatukat megőrző névazonosság. S nem győzik a mentegetőzést, hogy nekik ahhoz a családhoz semmi közük.

A Belügyminisztérium hatvan napon belül hozhat döntést, és teljesíti ezeket az átírásos kívánságokat. Csínjával, akármit akármire nem engedélyeznek. Számukra az indoklás lényegtelen, hiszen a nyilvántartásukban amúgy is ottszerepelnek a régi nevek, amelyektől akármennyire is szabadulnánk, az életben soha nem sikerülhet. Lehet a Zsigából is Dzsenifer, de nyom nélkül nem tudtunk lesétálni a térképről. Maradok régi bőrömben őszinte nagyrabecsüléssel – Pityu, Pistike, Pista vagy hivatalosan: István…