Vas Mónika köszöntőjében felidézte: a Magyar Országgyűlés 2014-es határozatával február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánították. Az ápolási igazgató egyúttal rámutatott: az ünnepségnek is helyet adó onkosebészeti épület számos szakdolgozó számára bír szimbolikus jelentőséggel, amennyiben itt vette kezdetét pályájuk.

Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, amely négy évvel megelőzte Florence Nightingale tevékenységét. Kossuth Lajos Országos Főápolói Hivatalt hozott létre és 1849. április 16-án felkérte húgát, Zsuzsannát, vegye át a tábori kórházak ápolás felügyeletét: „Téged, kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”

– Nem csupán Kossuth Zsuzsannára emlékezünk, hanem minden olyan példaképünkre, akik valamilyen értéket képviselnek az életünkben – fektette le Vas Mónika, hozzátéve: az ehhez hasonló napok alkalmasak arra, hogy a kórházi ápolók újabb célokat tűzzenek ki maguk számára.

Az orvosigazgató szerint figyelnünk kell az ápolók magánéleti problémáira, privát szférájára és élethelyzetére is. – Szükséges, hogy mi, orvosok mindennap éreztessük munkatársainkkal és ápolóinkkal, hogy fontosak, nélkülözhetetlenek és egyenrangú partnerek a betegellátásban – fogalmazott Büdi László. 

Kossuth Zsuzsanna rövid idő alatt több mint 172 tábori kórházat állított fel. Korát megelőzve megszervezte a sebesültek szakszerű ápolását, és általános érvényű szabályokat fogalmazott meg. Főápolónőként betegápoló egyleteket alakított, elsőként vont be önkénteseket az ellátásba és szervezett keretek közé emelte az ápolást, mint feladatot.

A Zenélő Ifjúságért Alapítvány műsorát követően az ünneplők végezetül megkoszorúzták a Kossuth Lajos húgát ábrázoló domborművet.