Élőlánc Miskolcon - összeért tanár, diák s szülő

1

"Kérdezd meg, hogy engem ki fog tanítani, ha megnövök?" - mondja az unokájának egy néni a Szent István térre gyűlt többszáz fős tömegben. Valóban, ez az egyik kulcskérdés ma a magyar közoktatásban: lesz-e elég tanár, lesz-e megfelelő tananyag az iskolákban? A pedagógusok hetek - de mondhatjuk: most már évek óta - ezt kérdezik. Most újabb akciót - ezúttal egy élőláncot - szerveztek, hogy Miskolc lakossága láthassa: gond van a magyar oktatásban, sürgős változásokra van, lenne szükség.

Összeforrtak

A mai esemény arról szólt, hogy miskolci diákok, tanárok és szülők "forrtak" össze, hogy kiálljanak nem pusztán a tanárok béréért, hanem a gyermekek jövőjéért. Mint Csabalik Zsuzsanna műsorvezető elmondta, a mostani eseményt a 2016-ban alakult, több szakszervezetet összefogó megyei akciószövetség szervezte meg a fenti célért, mert úgy érzik: az első tanártüntetések óta is tovább romlott a helyzet a magyar oktatásban.

Molnár Zoltán, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) megyei szervezetének elnöke - aki egyébként szakközépiskolában oktat - úgy fogalmazott: az előző években "rángatták a magyar közoktatást", ígérgettek, de semmi nem valósult meg ezekből. Sorolta a problémákat: lassan többet adminisztrál egy tanár, mint amennyit tanít; hetente 50 órát dolgozik, miközben hiátus van az elismerésből, a megbecsülésből. Alig jelentkeznek a pályára, és sokan hamar el is hagyják azt a nehéz körülmények miatt. De a diákok is nagyon leterheltek.

- Egy középiskolásnak heti 35-36 órája van. Különórák, edzések - és hol van még az első szerelem, ami szintén időt igényelne? - vetette fel.

Azt is elmondta: soha nem bánta meg, hogy tanár lett, de ha most kellene kezdenie a szakmát, akkor nem vállalná.

- Naiv remény, hogy eljön még az idő, amikor ez megváltozik. Ezért vagyunk itt. Közösen kiállunk a jól működő magyar közoktatás mellett - zárta beszédét.

Tanár vagyok, érted is dolgozom

A Pedagógusok Szakszervezetének Észak-magyarországi regionális ügyvivője ezúttal táblákkal "beszélt". Szűcs Tamás az Igazából szerelemből jól ismert, papírlapokra írt üzenetekkel osztotta meg véleményét.

- Tanár vagyok. Szeretnék annyit keresni, mint egy "kukás". Nem a köztisztaságért dolgozó keres sokat - de, ugye, nem vagyok szemét, ha azt mondom, hogy én viszont keveset. Pedagógus vagyok. Nem szégyen az (?). Szeretek tanítani, szeretem ezt a hivatást. Szerettem kevesebb pénzért is. Amíg szabadon taníthattam. Adjátok vissza a hivatás szabadságát, mert ez így szivatás! Állampolgár vagyok, szeretnék sztrájkolni, ha valami durván sok. Úgy, mint más. Nem úgy, ahogy a hatalom most előírja. Ugye, megérted, ha most állampolgárként polgári engedetlenkedem. Aktivista vagyok. Szakszervezeti vezető. A hülyeség ellen. A hatalmi gőg ellen. A munkavállalókért. Érted, értetek is dolgozom. Tanár vagyok - fejezte ki, miközben többször azt skandálta a tömeg, hogy "fizessétek ki a tanárainkat" és, hogy "szabad ország, szabad oktatás", "a sztrájk alapjog".

1

"Van, aki tűrné?"

- Sokan vagyunk, így már elérünk egyik iskolától a másikig, diáktól a tanárig, tanártól szülőig. Együtt az oktatásért, a közös jövőnkért - fogalmazott Pilz Olivér a Tanítanék mozgalom képviseletében, kiemelve: tanár nélkül jövő.

Úgy vélekedett, hogy a pedagógusokat a kormány válaszút elé állította: a hivatásuk vagy a családjuk megélhetése. Sokan kénytelenek máshol állást vállalni, ráadásul 10 éven belül a mostaniak fele nyugdíjba megy, és akkor már ilyen oktatás sem lesz.

- Lehet, hogy már készülnek a legújabb generációs tankönyvek szülőknek: hogyan tanítsd meg magad a fizikát, a kémiát a gyermekednek - tette hozzá.

A pedagógus életpályamodell inkább egy "nyomorpályamodell", a bankot hitelt sem adnak egy kezdő tanárházaspárnak.

- Egy nagy hazugsággal jutottunk ide: a pedagógusok terheinek növeléséért cserébe értékálló béreket ígértek, de a fizetéseket elválasztották a minimálbér emelésétől. Van olyan szakma, amelyik ezt tűrné? - vetette fel.

Pilz Olivér reagált a legutóbbi kormányinfón bejelentett lehetséges béremelésre is: "az 50 százalék lenyúlt fizetést és a 20 százalék fölötti inflációt egy 20,8 százalékos emeléssel kompenzálnák". Komolytalannak tartják a bejelentést.

Nem félnek

A diákok nevében Sziklai Réka és Jeviczki Soma szólalt fel. Azt hangsúlyozták, hogy nem jókedvükből vannak itt a fiatalok, hanem "mert kell", mert érzik "az oktatás utolsó, elhaló szívdobbanásait". Szóltak azokhoz is, akik apátiában, otthonról figyelik az eseményeket, de "eljött az idő, amikor választanotok kell a helyes és a könnyű út között".

- Ne féljetek, mi sem tesszük. Ti vagytok a jövő - üzenték a középiskolás diáktársaiknak, az egyetemi hallgatóknak.

1

Ki kell állni

A szülők képviseletében Vajda Éva arról beszélt, hogy elég a fenyegetésekből, az elhallgattatásból, a megfélemlítésből, a gyűlöletkeltésből, az arroganciából, a mellébeszélésből és a lopásból. A közös alapok között említette meg az emberséget, a becsületet, a jószándékot és a hozzáértést - ezekre kell építeni a vezetést és a nevelést is.

- Szülő vagyok, itt vagyok, mert meg akarom tanítani a fiamat arra, hogy ha van egy célunk, ha van valami, amiért ki kell állnunk, azt akkor is meg kell tenni, ha ez kényelmet, ha ez kockázatos - mutatott rá.

Végül az akciószövetség részéről Kiss Krisztina, az Autonóm Területi Szakszervezet elnöke mondta el véleményét. Örült, hogy ilyen sokan eljöttek, majd hangsúlyozta: már évekkel ezelőtt jelezték, hogy összeomolhat az egészségügy, gondok vannak az oktatásban, de számtalan más területen is. Meghallgatásra azonban nem találtak, a helyzet pedig csak romlott az elmúlt időszakban.

Több ezres tüntetés kezdődött Budapesten is péntek délután az oktatás jövőjéért. A diákok által szervezett demonstráció résztvevői az Andrássy úton vonultak a Belügyminisztériumhoz. Győrben több száz diák tartott „hídfoglalást”, majd tüntetés kezdődött. Reggel óta a tanárok fekete ruhában, a diákok és szülők élőláncot alkotva álltak ki az oktatás jövőjéért vidéken és Budapesten.