A Baráthegyi Majorságban pénteken megrendezett huszonötödik születésnapra sorra érkeztek a majorság dolgozói, a gondozottak és családjaik, az alapítványt segítő szervezetek és intézmények küldöttei, valamint a város politikai vezetői, országgyűlési és önkormányzati képviselői, illetve az egyházak reprezentánsai, hogy együtt, közösségben ünnepeljék meg ezt a negyedszázados évfordulót. 

Jakubinyi László, a Szimbiózis Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte, hisznek abban, hogy a fogyatékosság a normalitás egy variánsa. Ezen a napon elsősorban nem is a huszonöt évet, nem a segítők, támogatók munkáját és áldozatát ünneplik, hanem azokat, akikért ez az egész létrejött, az alapítvány által gondozattakat, akik ebben a negyedszázadban részt vettek a programokban, vagy akár itt éltek és dolgoztak, dolgoznak ma is a majorságban. 

- Hálával tartozunk azoknak a szülőknek, akik ránk bízták a gyermekeiket, azoknak a fogyatékkal élőknek, akik bennünket választottak, a támogatóknak, akik hittek bennünk, és mindenkinek, akik nap, mint nap itt vannak és munkálkodnak velünk, hogy ezt a fantasztikus álmot valósággá tegyük – fogalmazott az elnök. 
Kiemelte, ezt az ünnepséget a fiatalokkal együtt tervezték meg, akik közül többen fel is szólaltak a protokolláris ünnepségen, hogy megosszák élményeiket és történetüket a népes hallgatósággal. Közülük nem egy már 15-20 éve az alapítvány gondozottja, illetve munkatársa. A szervezés is szimbiózisban történt a fiataljainkkal – mondta. 

- Megkérdeztük őket, milyen legyen ez a szülinap, ők hogyan ünnepelnék? Azt mondták, legyen torta és legyen tánc is, így hát lett élő zenekar és táncház, tánctanárral és persze torta is, az ebédhez. Nagyon fontos az, hogy ilyenkor kinyitjuk az ajtókat, bárhová be lehet menni, megmutatjuk a hétköznapi életünket a látogatóknak. A protokoll vendégek is ezzel kezdtek, hogy érezzék azt, mit jelent itt a nap, mint napi tevékenység. Vannak például az állataink, amelyeket karácsonykor is és minden ünnepnapon is gondozni kell, meg kell etetni, itatni. Ez egy óriási kihívás és felelősségteljes munka a fogyatékkal élők számára. De mondhatnám a sajtüzemi munkát, ahol arra is ügyelni kell, hogy mindig ugyanolyan minőséget adjunk a vásárlóinknak – avatott be kicsit a hétköznapjaikba Jakubinyi László. 

1

A kuratóriumi elnök külön hangsúlyozta, hogy Miskolc egy fantasztikus hely és közösség, ez az ünnepség alatt is látszott, hiszen eljöttek a szakmai partnerek, az egyházak és az önkormányzat képviselői, és sokan mások. Ez azt mutatja, hogy ez a huszonöt éve tartó történet egy közösségi együttlétről szól. Bízik abban, hogy ez a következő években is így lesz, az alapítvány is igyekszik egy folyton tanuló és fejlődő szervezetként működni, de soha nem egyedül, hanem másokkal együtt akarják ezt a tevékenységet folytatni a jövőben is. 

Megtudtuk tőle, hogy a születésnap alkalmából egy életfa motívumos kopjafát avattak fel, mellette egy, a szomszédos kőbányából hozott sziklatömbbel. Ezekkel a szimbólumokkal szeretnének megemlékezni az elmúlt 25 év kitartó munkájáról: a tömör szikla és a sokszínűséget, pozitivitást jelképező ősi motívumok a kopjafán mutatják a közösségbe vetett hitüket, a szolidaritás iránti elköteleződésüket, és bizodalmukat a jövő iránt.

Az ünnepség díszvendége Kósa Ádám, a Belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára volt, akinek jelenléte szimbolikus, hiszen tíz évvel ezelőtt európai parlamenti képviselőként ő tette le a Baráthegyi Manufaktúra alapkövét, amely azóta nem csak felépült, de ma már húsz fogyatékkal élő személynek biztosít munkát. Az épület alsó szintjén kilencen a sajtüzemben dolgoznak, másik kilenc a felső szinten a kézműves foglalkoztatóban, ketten pedig a Baráthegyi Kincsestár nevet kapott kis üzlethelyiségben.
Az államtitkár is meleg szavakkal emlékezett meg a múltról, és arról, hogy azóta is többször járt a majorságban és láthatta a fejlődést. 

- Amikor egy gyermek megszületik, a feltétlen szeretet és a határtalan boldogság mellett, minden szülő lelkébe beköltözik az aggodalom is. Boldog lesz a gyerekem, amikor felnő? Szerető család fogja körül venni? Boldog világban nő fel? Huszönöt évvel ezelőtt, ha egy gyermek fogyatékossággal született, ezek a kérdések még gyötrőbb módon vetődtek fel a szülők számára. Kiegészült azzal is, hogy mi lesz a gyermekkel, ha mi meghalunk? Akkoriban nagyon kevés lehetőség állt az ilyen szülők, családok, gyermekek rendelkezésére. Huszonöt évvel ezelőtt az olyan szavak, mint az esélyegyenlőség, a támogatott lakhatás, autizmus specifikus ellátás vagy az értékteremtő foglalkoztatás, utópisztikus dolgok voltak. Semmi realitásuk nem volt. És akkor létrejött ez az alapítvány, amely a fogyatékkal élőknek egészen új ellátást, új esélyeket biztosít. Amelynek a fókuszában az áll, hogy a fogyatékkal élők is teljes értékű emberek. Az életminőség javítása, az önálló életvitel támogatása, a foglalkoztatás állnak az alapítvány homlokterében – emelte ki az államtitkár. 

Rámutatott, közös feladatunk mindannyiunknak, hogy minden támogatást megadjunk a fogyatékossággal élő emberek számára, az önálló és az önrendelkező életvitelük elősegítésére. Ebben a munkában a kormány részéről továbbra is számítanak a 25 éves Szimbiózis Alapítványra, ahol fáradhatatlanul végzik ezt a nehéz, de annál nemesebb munkát. 

Az eseményen felszólalt Matiscsák Éva, Miskolc egyik új alpolgármestere is, aki a Szimbiózis Alapítvány munkájának fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta, egyre több a fogyatékkal élő embertársunk, akikre az önkormányzat kiemelt figyelmet kíván fordítani az új ciklusban is. Rámutatott, amely családban fogyatékkal élő gyermek, családtag van, ott az egész családot támogatni kell. Az már önmagában nagy segítség, hogy tudják hová elvinni a gyereket, miközben nekik munkába kell járniuk. Miskolcon több intézmény is fogad fogyatékkal élőket, de a kapacitást növelni kell. Nagyon fontos ebben az ellátóláncban a Szimbiózis Alapítvány és az általa fenntartott majorság, ahol munkát is kaphatnak, pénzt tudnak keresni, illetve segítik őket abban, hogy saját, önálló életet tudnak élni. 

- Itt vannak olyan kezdeményezések, olyan lakások például, ahol megtanulnak önállóak lenni, ez azért nagyon fontos, mert gyerekekről, fiatal felnőttekről van szó, és eljön az idő, amikor a szülők nélkül, önállóan kell majd élniük, gazdálkodniuk és boldogulniuk. A Szimbiózisnál akár éveken, évtizedeken át tanulhatják és gyakorolhatják ezt. Azáltal, hogy munkát kapnak itt, be tudnak illeszkedni a társadalomba. Ez nekünk is, mint önkormányzatnak, nagyon fontos – mondta Matiscsák Éva alpolgármester, aki megígérte, hogy a következő években is segítőkészen állnak az alapítvány mellé, amely kiemelkedő munkát végez a fogyatékkal élők és családjaik körében, és ez egy közös pont is az önkormányzattal. 

A jubileumi eseményen Kiss János országgyűlési képviselő is köszöntötte a résztvevőket. Egy idézettel kezdte a héten elhunyt Kozma Imre atyától: „Ha az ember jót tesz, ő maga és a világ is jobb lesz.” 

- Fontos tudnunk, hogy mit ünneplünk? A 25 éves alapítványt, azt a munkát, amelyet ez alatt elvégeztek, a munkatársakat és vezetőket, akik oly sokat dolgoztak, vagy a sikeres projekteket, de én úgy gondolom, akkor vagyunk igazságosak, ha azokat ünnepeljük, akikért az alapítvány és ezek a projektek megvalósultak. Ők az igazi hősök. Ők érdemlik az igazi ünneplést. Náluk szebb köszöntőket és beszédeket senki nem fog ma itt mondani a színpadon – emelte ki az országgyűlési képviselő. Majd így folytatta: az emberi humánumot ünnepeljük, azt az emberi humánumot, amelynek segítségével képesek vagyunk egymásnak önzetlenül szeretetet adni, és képesek vagyunk jót tenni. Képesek vagyunk jót tenni és ezáltal a világot magunk körül is jobbá tenni. Azt gondolom, hogy ebben a 25 évben itt olyan sokan tettek, olyan sok jót, hogy a világ átformálása és jobbá alakítása nem csak fizikai, hanem lelki értelemben is megvalósult. 
Hozzátette, mi miskolciak büszkék lehetünk arra, hogy a világ jobbá formálásának van itt egy olyan szigete, mint a Szimbiózis Alapítvány és a Baráthegyi Majorság. 

Az ünnepi beszédeket követően az életfa motívumos kopjafát és a mellette elhelyezett sziklatömböt is felavatták, valamint a történelmi egyházak képviselői megáldották azokat, az itt élő közösséggel együtt.