Frici nem bízza a fejét másra
Korán sarjad az arcszőrzetem. Mire már nem csak az állam pelyhedzik, előveszem apám elhagyott, megörökölt pamacsát és pengés borotváját. Nem sejtve, ezzel egy mindennapos, élethosszig tartó nyűgöt veszek magamra. Később, egyszer-kétszer Guszti bácsi kése alá tartom a képemet az elegáns belvárosi, Széchenyi utca 31. szám alatti fodrászatban, hogy rendre meghallgassam, apáménál is erősebb a szakállam. A hely nem ismeretlen, itt ismerkedem meg a fodrászatok sajátos világával.
Barátom, Kerékjártó Frigyes éppen abban az időben választja ezt az alkatához illő szakmát. Maga sem tudja, mi tetszik neki ebben, de eldönti, borbély lesz. Frici a Lányi Ernő utcai tanműhelyben szerzi meg a kézügyességét. Ez a szalon – mondjuk inkább lerakatnak – tulajdonképpen ingyenesen várja a mindenre elszánt, bátor vendégeket. Persze a tanulók elsőre habos léggömböket beretválnak, a szétpukkant luftballonok aligha kergetik meg őket. Nos, ismerik azt a mozzanatot, amikor a segéd a jobb kezében szélesre tárt beretváról, a nyakadtól egy centire, nyújtott ujjal szeli le a szőrös habot. Frici meséli, ezeket a mozdulatokat hetekig gyakorolták. Persze tanulóként még nem kaptak Solingen késeket, amolyan kommersz, ki tudja, milyen márkájú szerszámokkal szimulálták a borotválást.
Frigyes, a vendégeinek Frici, baljósan kezdte pályafutását. Ki tudja, miért egy kuncsaftja habos képpel felpattant, és nyakában a kendővel dühösen kirohant a boltból. Máig sem árulná el a pánikolás okát. Végül a vendég bemószerolta Pirikének, a szövetkezet elnökének, így aztán Frigyes a belvárosi szalonokból száműzve lett, hol Perecesre, hol Martintelepre. Itt is le kellett sepregetni a vendéget, viszont errefelé nem csörgedezett úgy a jatt.
A hármas, négyes szalon valóságos aranybánya volt. A Kossuth mozi melletti üzletben szinte mindenkit doktor vagy főorvos uraztak. Ide leginkább telefonos előjegyzéssel lehetett bejutni. Kinézték az idegeneket, a futóvendégeket. Jómagam évtizedekig a Villanyrendőr melletti négyes fiókot kultiváltam. A segédek rangsora a bejárattól a hátsó mosóig terjedt. A pénztáros pultja mellett halomban álltak az újságok és a színes magazinok. Frici elárulja, a szövetkezetben a borravalót bekalkulálták a fizetésükbe, így aztán a pénztáros papíron többet keresett, mint ők, így nem is osztoztak vele a jatton.
Voltak jó és rossz vendégek. Például a József Attila utcai fiókban megesett, hogy valakinek a kobakján hemzsegtek a tetvek. Ilyenkor, mint elődeik, akik még eret is vágtak, csak elsősegélyt nyújtottak, ismerték az élősködő rovarok ellenszerét. A gálánsabbak a belvárosi szalonokba jártak, ők voltak azok, akik szilveszterkor egy tucat pezsgővel és piros hasú bankókkal jutalmazták a kollektívát. Az ilyen vendégek útja egyenesen a kétfüles székbe vezetett.
A jellegzetesen kellemes illatú, kötelezően használatos Pitralon arcszeszt kannában kapták a szövetkezet raktárából. Hajszesz is dukált a vágás, a fazonigazítás, a fejmosás után, de azért csak rákérdeztek, kérik-e. Egy kettest ezért is fel lehetett számolni. A menők, nagymenők viszont magukkal hozták a bécsi after shave kölnijeiket, vagy ha éppen nem, akkor a mester ezzel lepte meg a kényesebb arcúakat.
Ki ne feledjem, őszségemnek köszönhetően háromnapos sörtével is vígan elvagyok. Frici már régen letette a beretváját, és tükörből nyiratkozik. Mondja is, milyen fodrász már az, aki másra bízza a saját fejét.
(Címlapkép: illusztráció; Fotó: Pixabay)
