A halálraítélt első egész alakos szobra

Ettől a héttől kezdve újraindul a Miskolci Napló korábban közkedvelt helytörténeti rovata mellyel kéthetente találkozhatnak majd a lapban és a hírportálunkon, a minap.hu-n is. 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kapcsán legtöbben Petőfi Nemzeti dalára, a 12 pontra, a dicsőséges tavaszi hadjáratra, Széchenyire vagy épp Kossuthra asszociálnak. Ha a forradalom kirobbanásának legfőbb mozzanatait nézzük, megállapítható egyfajta fővároscentrikusság annak ellenére, hogy ezen események abban a városban játszódtak le, amelyet ekkor még nem Budapestnek hívtak (az majd csak 1873-ban jön létre), míg a szabadságharcnak poltikai-gazdasági és társadalmi értelemben is megágyazó reformországgyűléseket Pozsonyban tartották.

Mindezeket csak azért érdemes kihangsúlyozni, mert, ha csak a történelemkönyvekre hagyatkozunk, joggal hihetnénk azt, hogy a fővároson és a jelentősebb ütközetek helyszínein kívül az égvilágon semmi nem történt, így Miskolcon sem, holott városunk a szabadságharc hátországának egyik kiemelkedő jelentőségű helyszíne volt, 1849-től pedig bőven akadtak történések az Avasalján is. Elég csak annyit megemlíteni, hogy városunk a szabadságharc időszakában, egészen pontosan 1849 januárjától a világosi fegyverletételig nem kevesebb, mint hétszer „cserélt gazdát”.

Hamisítatlan emléktér

Aki szeretne tenni egy sétát a „reformok és szabadság útján”, annak ajánlom, hogy a Petőfi téren álljon startvonalhoz. A hely romantikájához hozzátartozik, hogy a legnagyobb magyar romantikus költőnkről elnevezett teret pályatársairól, Jókai Mórról és feleségéről, a miskolci születésű Laborfalvi Rózáról elnevezett utcák, valamint az Arany János tér öleli körbe. Innen akár kis ugrással a Kossuth Lajos utcán keresztül eljuthatunk a Széchenyi utcára (de megtehetjük ezt a Batthyány utcáról is), közben megállhatunk a Deák Ferenc téren megnézni a „haza bölcsének” szobrát. De itt található Lévay József szobra is, aki kizárólag csak a reformkor és szabadságharc időszakában nem élt Miskolcon, mivel Szemere Bertalan írnokaként részt vett a pozsonyi reformországgyűléseken, majd a forradalom alatt végig mellette maradt, így csak 1852-ben tért vissza Miskolcra.

Az említett időszak jeles személyiségeiről elnevezett köztéri szobrok és utcák (gondolva itt a Petőfiről, Szemeréről, Palóczyról, vagy épp a Horváth Lajosról elnevezett utcákra) elvezetnek egészen a Népkertig, amely a Görgey Artúrról elnevezett út mentén húzódik.

Pikáns kettősség

A fent felsorolt emlékterek közül talán a legpikánsabb története az Erzsébet térnek van, ahol az ország első egész alakos Kossuth-szobra áll. Az alkotást a szabadságharc kitörésének ötvenedik évfordulóján, 1898. március 15-én avatták fel, a korabeli tudósítások szerint 15-20 ezer ember jelenlétében (bár a tér adottságait tekintve ezt a számot érdemes fenntartásokkal kezelni). A szobor leleplezésén jelentős politikusok és közéleti személyiségek (Herman Ottó, Lévay József és Szemere Bertalan fia, Szemere Attila is jelent volt) mellett részt vettek a Kossuth-család tagjai – Kossuth testvére, Lujza és fia, Ferenc is.

A vármegyénkbeli Monokon született Kossuth Lajos mindössze kétszer járt Miskolcon, ennek ellenére ezer szállal kötődött városunkhoz, és annak politikai és szellemi elitjéhez, így száműzetése során a miskolci küldöttség több alkalommal is felkereste.

Nem mellesleg Kossuthot választották meg a város első díszpolgárának 1886-ban. Miskolc ezzel a döntéssel egyfajta tiltakozási hullámhoz csatlakozott, ebben a formában kifejezve lojalitását és szolidaritását az időközben állampolgárságát is elveszítő Kossuth iránt.

Ám a legmeghökkentőbb adalék csak most következik: Kossuth szobra arról az Erzsébet királynéról elnevezett téren áll, akinek férje, Ferenc József halálra ítélte az alkotás megtestesítőjét az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe miatt. Az már más kérdés, hogy az ítéletet sosem hajtották végre (csupán szimbolikusan, Kossuth képmását „végezték ki” 1851-ben Pesten, miközben az igazi Kossuth épp az amerikai Mississippi nevű fregatton tartott Anglia felé, törökországi száműzetéséből).

Ahogy az is érdekes összecsengés, hogy az országban a miskolci volt az első Erzsébetet ábrázoló szobor. Strobl Alajos alkotása alig egy évvel a királyné halála után készült, majd lett először kiállítva a Népkertben. A város legnagyobb közparkjának létesítését a már emlegetett Lévay József kezdeményezte, itt ma már csak egy másolat található, a szobor eredetije szintén a Görgey úton, a híresen Kossuth-párti politikusként is ismert tudósról, a Herman Ottóról elnevezett múzeumban található, melynek bejárata mellett a Kossuth-tal köztudottan rossz viszonyt ápoló Görgey mellszobra díszeleg. Az egymással és a várossal való viszonyuk azonban már egy másik történet.

Nagy Attila
történész, a Mit Miskolc Adhatott blog tulajdonosa

Nincsenek ma már reformkori épületeink
A fentiek tükrében meglepő lehet, de nagyítóval kell keresni a belvárosban a szabadságharc és az azt megelőző reformkorban (1830-1848) épült létesítményeket. Ennek oka részben az 1878 nyarán lezajlott árvíz, ebben a természeti katasztrófában ugyanis a belvárosi épületek egy része összedőlt, vagy olyan károkat szenvedett, melyeknek a helyreállítása jelentős átépítéssel járt. Emellett több kisebb-nagyobb áradás, tűzvész is pusztított a 19. században, amelyeknek számos reformkori épületünk is részben vagy egészben áldozatul esett.