Határ Attila kapta meg az idei Mazsaroff-díjat

1

Hagyományosan a magyar kultúra napjához kötődően adják át minden évben a Mazsaroff-díjat a Miskolci Galéria Rákóczi-házában. A díjjal miskolci, vagy a régióhoz kötődő fiatal képzőművészeket támogatnak. Az idei átadóünnepséget pénteken tartották meg, ahol Határ Attila képzőművész, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem művésztanára vehette át a rangos kitüntetést.

Az elindulásban segít

– A miskolci Mazsaroff Miklós-díjat 2008 óta adjuk át – mondta köszöntőjében Kákóczki András, a Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője. – Mazsaroff Miklós 1997-ben hunyt el. Művein, alkotásain, néhány monográfiáján és az özvegye által alapított pénzdíjon keresztül van itt közöttünk. A Mazsaroff Miklós-díj szakmai kuratóriuma évente pályázatot ír ki. A beérkezett pályamunkák alapján dönt arról, hogy ki kaphatja meg a támogatást.

– Örülök, hogy a magyar kultúra napjához közeledve minden évben tudok segíteni egy fiatal művészt, hogy jobb legyen az élete – osztotta meg Nikolaeva Maria díjalapító. – A férjem is képzőművész volt, és tudom, hogy milyen nehéz az első években, amikor még senki nem ismeri az embert. Ötvenkét évig dolgoztam ebben a városban. Magam és a férjem után is kapok nyugdíjat, amit szeretnék jó célra fordítani.

Figurák régi fotókról

Az alkotó szakmai életútját és művészi hitvallását Orosz Csaba képzőművész, a Mazsaroff Miklós-díj kuratóriumának tagja ismertette. Kitüntetéséről azonban maga is megosztott stábunkkal néhány gondolatot.

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén én kaptam meg ezt a díjat. Az elmúlt egy évben számos tervem volt, mind szakmailag, mind a magánéletben, és tudtam olyan művészi színvonalat hozni, amit a zsűri el tudott ismerni ezzel a kitüntetéssel – nyilatkozta Határ Attila a Miskolc Televíziónak. – Alapvetően a festészet áll hozzám a legközelebb. Minden sorozatom a figuralitás és az absztrakció határán mozog. Gyakran használok fel régi családi fotókat a festményeimhez. Többféle téma érvényesül a képeken: egészalak ábrázolás, tájábrázolás és az absztrakció torzítása foglalkoztatnak leginkább. Jelenleg is egy új sorozaton dolgozom.

Valószerűtlen macskák

A díjátadó alkalmából az eddigi szokásokhoz híven megnyílt az előző évi Mazsaroff-díjazott Orosz-Stefán Renáta képzőművész, „Schrödinger szindróma” című önálló kiállítása. A tárlatot Nagy T. Katalin művészettörténész nyitotta meg. Zenei műsorral közreműködött: Koba Bianka, Farkas Bence és Hatvani Mihály.

A megnyitón elhangzott, hogy a kiállítás sztárja a macska, amely Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák kvantumfizikus gondolatkísérletére és kísérleti állatára utal. Ez arra az abszurditásra mutat rá, hogy csak akkor dönthető el valamiről, hogy milyen helyzetben van, ha azt megfigyeli valaki. Egy dobozba zárt macskáról sem lehet tudni, hogy élő-e, vagy holt, amíg ki nem nyitjuk a dobozt. A festmények közül három is a tárlattal azonos címet kapott, amelyek képtelen helyzetekben ábrázolnak cicákat.

– Mivel egyre többet kezdtem macskákkal foglalkozni, adta magát, hogy a gondolatkísérletet beemeljem a kiállításom címébe. Aztán elkezdtem keresgélni, hogy van-e ennek valamilyen pszichológiai megfelelője – árulta el az alkotó. – Kiderült, hogy a Schrödinger szindróma nem létezik, de a fejemben megszületett a fogalom és létezővé tettem. Ez egy olyan létállapot lehetne, amikor az egyén egyszerre érzékel különböző síkokat, vagy azt gondolja, hogy egy másik dimenzióban is létezik. Lehet, hogy mindannyian macskák vagyunk a dobozban.

A tárlat érdekessége az is, hogy a képzőművész felhasználta hatéves kislánya, Adél gyermekrajzait.

A festmények március 10-éig, a Kocsonyafarsang végéig tekinthetők meg a helyszínen.