Jegyzet: Az első miskolci Ikarosz

Miközben szívből vonzódom a repüléstechnikához, már a sokemeletes házak hosszú gangjain is elfog a tériszony. 
A komputeres játékok szimulátoraiban bármikor vállalom akár az első pilóta szerepét is Ferihegytől Izlandig. Mégis, csak akkor ülök repülőre, ha elkerülhetetlen, ha az úti cél az ezerszer nagyobb kockázattal járó autóval sem lehetséges. 

Megesik, hogy a kerti teraszunkon elbóbiskolva égből leszüremlő motorzajra ébredek. Látom a szétterülő sárkány ölében a bátor Ikaroszt a házunk felett körözve, aki mit sem törődve a még fénylő nap sugaraival, szembe repül. Irigylem a bátorságukat, magam is szívesen bámészkodnék a város felett.

Hogy ki volt az első miskolci Ikarosz és milyen véget ért, most Ferenc József nyugalmazott informatikussal, barátommal, a máig is aktív sárkányrepülőssel közösen idézzük meg az emlékét. Büszkék vagyunk, hogy még az életében ismerhettük Veres Zoli bácsit. Jómagam még a Széchenyi úti közben lévő lakásuknál gyakran láttam, hogyan bütyköli a legömbölyített Skodáját. Tudtuk, az alacsony, keszeg alkatú, olajos overálos ember mindene a motorversenyzés, a repülés, vitorlázik, s autókat-motorokat bütyköl. 

Sokat jártam ki lődörögni a kietlenül nagynak tetsző miskolci reptérre, s ha lehetett, a többi gyerekkel együtt lehordtam az Esti Hírlap kötegeket az esti Malév járatról, csak, hogy beleszagoljak a fedélzeti utastér levegőjébe. A busz végállomása után sokszor Zoli bácsit stoppoltam le, hogy elvigyen a hangárokig.
Emlékeink szerint Zoli bácsi rakta össze az első Trabant-motoros sárkányrepülőt a régióban. Miközben ezeknek a barkácsolt repülőknek a felszállási engedélyéhez minden létező hatóság és hivatal pecsétje kellett, valójában a légi közlekedésben nem tudták hová besorolni. Nem tiltották, viszont sokáig csak megtűrték. Hosszú időbe telt, amíg a magyar honvédelmi sportszövetség integrálta a sárkányosokat, és helyet kaptak a hangárokban.

Veres Zoltán 1988. április 25.-én a nem éppen jó időben másodszorra készült felszállni, hogy ejtőernyőst vigyen ugrásra fel. Gajdán József úgy emlékszik erre a tragikus napra, hogy Zoli bácsinak nem akaródzott még egyszer felmenni a viharos időjárásban. Valaki, meg ne bántsunk senkit, először kérlelte, majd az öreg hiúságára építve kapacitálta újabb felszállásra. Zoli bácsi mérgesen a földhöz vágta a sisakját, majd megadta magát a sorsnak és a CZ-1100-as sárkányával vitte fel Fodor István üzemgépészt, ejtőernyőst. 
Egymás mellett ültek a lélekveszejtő masinában, egymás szavát nem értették, földi rádiós kapcsolatuk sem volt, így a túlélő utas rekonstruálta a balesetet. Ő volt az, aki kérte volna, emelkedjenek magasabbra, de észlelte, a gép egyre jobban süllyed. 

Fodor István azonnal kiugrott, mert a kis repülő már bizonytalanul billegett. Talán Zoli bácsinak is lett volna esélye, hogy a rajta lévő vitorlázó gépeken rendszeresített ernyővel megmeneküljön. Állítólag, a földi szemtanúk szerint a jobb oldali vezetőülés foglyul ejtette és légörvénybe került, már a magasban vergődő gép fél szárnyának a rögzítése is megadta magát. Ezek együttesen okozhatták a zuhanást.
Gajdán József elsőnek ért a csaknem földbe fúródott sárkányrepülőhöz. Zoli bácsit súlyos sérülésekkel vitték a kórházba, ahol 65 esztendősen elhunyt.

Akkoriban tudósítóként Cservák Jánost, a megyei kapitányság alezredesét kerestem a baleset ügyében. Ő volt abban a félévben a katasztrófa vizsgálatának a vezetője, ugyanis ebben az időszakban a légi rendészet megyékként szerveződött. A baleset okát nem sikerült szakszerűen kideríteni, ám a körötte lévő repülősök sejtései is sántítottak. Feltételezhetően a szerkezet műszaki hibáinak egyszerre történő jelentkezése okozhatta az akkor már félévszázada repülős sportember végzetét. Ő volt a leggyakorlottabb ebben a sportágban, éppen a balesete előtt vehette át az MHSZ kitüntető emlékérmét. Szerénységével, szakmai tudásával, oktatói munkájával az akkor még létező összes légi sportklubban jelen volt. Halála óriási veszteséget jelentett a miskolci repülősport életében.

Sokat repülő barátaim szerint erős akarattal leküzdhető a tériszony. Ferenc József szerint semmihez nem hasonlítható mámoros élmény a légi sárkányon lovaglás. Több ajánlatom is van egy ilyen röpke utazásra. Mivel már eléggé koros lettem, ideje lenne felszállni. Végül is sok vesztenivalóm már nincsen….