Laár mínusz pour l’art, egyenlő… Az egyenletben ezután jött számomra a kérdőjel. Fehéröves Laár András rajongó vagyok, így nem tudtam pontosan, hogy mire is számítsak a zenészből lett humorista hétfői önálló estjén a Tudomány és Technika Házában. Abba a tervezetbe, hogy országosan ismert előadókat invitálnak Miskolc legújabb, alternatív játszóhelyére, teljesen passzol Laár András, bennem mégis kérdőjellé görbült a 69 éves előadó fellépésének híre. Mondom, miért.

A TTH színpad a Rudolf Hess című monodrámával nyitott áprilisban, ami hihetetlenül súlyos témákat feszegetett: a darab egy háborús bűnös megbomló agyában végzett fiktív mélyfúrást. Ezt követte volna Jordán Tamás estje, ami – a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas – előadó betegsége miatt elmaradt. Most pedig jött a magyarított Monty Python frontemberének műsora, amit e hét hétfőn nézhetett meg a miskolci közönség.

Jövőre lesz 70 éves Laár András. Ebből az alkalomból készül egy műsor. Ez még nem az volt. Erre egyébként a cím is utalt: Már majdnem az, de még nem. A humorista, akinek szinte még be sem barnult az ujján a Karinthy-gyűrűjének helye – a Galla Miklóshoz fűződő kapcsolatáról is szó esett egyébként a műsor utáni kötetlen beszélgetésen – a színpadon természetesen megjelentette a legnépszerűbb állandó karaktereit. Besenyő FFŐ (Felfedező) István és a jóságos mesemondó Edebede bácsi is előkerült, a Költő pedig új versekkel készült, sőt, a gitár nyakát is megszorította.

Hogy miképp illik mindez egy alternatív játszóhely kínálatába? Az előadás előtt ez volt a legfőbb kérdésem. Egy elcsípett nézőtéri beszélgetés ráerősített az érzetemre: egy pár, a színpad mellett álló férfire mutatva taglalta, hogy „ez valami színházi ember”, majd megegyeztek benne, hogy őt látták az épület előtt a molinókon.

Az említett színházi ember Harsányi Attila volt, akinek a neve fémjelzi a TTH színpad estjeit. Ez bizonyította: a pár Laár András miatt jött, nem a színház hívószava vonzotta be őket. Ezt azért írom le, mert ezen a ponton egyre kevésbé értettem az analógiát: egy népszerű humorista előadása hogyan rendeződik egy alternatív színjátszó hely kínálatába, Rudolf Hess és Jordán Tamás mellé?  

Az tény, hogy Laár András, és a L’art pour l’art társulat humora műfajilag nem illeszkedik a manapság főcsapásnak mondható stand up comedy-be, de nem kompatibilis a régi vágású színpadi kabarékkal sem. Érdekes vonása, hogy az elhangzottak kilencven százaléka írásban nem működne, tekintve, hogy tulajdonképp stílusparódiáról van szó, ami nagyban épít a dikcióra, a beszédmódra.

Egy idő után egy jól kihangsúlyozott kötőszó is elég volt ahhoz, hogy hangos kacagásra bírja a közönséget.

Ennek tökéletes példája az egyik állandó karakter, aki képtelen egy szókapcsolatot is elmondani úgy egy tízperces részműsor alatt, hogy annak dekódolható értelme legyen, mégis szakadnak rajta a nézők.
Egyszóval mégis megjelenik valamilyen szinten a színház, hiszen ezek a szereplők többnyire az előadásmód miatt működnek.

Az előadás felénél mégis történt valami, ami miatt én is egyre jobban bevonódtam. Laár András egyfajta párbeszédbe kezdett a közönséggel: a karaktereken átütött a szerző személyisége. Megjelentek a bosszúságai, félelmei, a világ aktuális irányairól való véleménye, sőt valamilyen önreflexiót is láthatott a publikum.

A Költő dalt írt arról, hogy amit Laár András csinál, azt vannak, akik unalmasnak tartják, énekelt az oligarchákról, akik jobb, ha nem mennek ablak közelébe, sőt, egy ponton már együtt nevetett a közönséggel a saját szatíráján, poénjain.

Aki pedig esetleg nem tudta, hogy Laár András a KFT együttes társalapítója – ahogyan én sem –, annak soha nem lesz ugyanolyan az Afrika című dal, miután hallotta a humorista előadásában – igen, a visszataps után ezt is eljátszotta a TTH színpadán, komoly, gitárnyúzó szólókkal megspékelve. Teljes siker.

Tizenöt perc szünet után a program a Tudomány és Technika Háza aulájában folytatódott. A szervezők a hármas egységre alapoznak. Expozíció: állófogadás élő zongorajátékkal és borkóstolással, bonyodalom: az előadás, kettőt ugrunk, végkifejlet: beszélgetés a meghívott művésszel.

Utóbbi azért is volt érdekes, mert legfeljebb sebész szikével lehetne szétválasztani az előadót a karaktereitől: Laár András a színpadon tőle megszokott stílusban beszélt az kétórás előadás után is. A Ráczkevy H. Ildikó kérdései mentén felépülő one man showban szó esett buddhizmusról, az ősi rezgésről, Laár András istenképéről, egyszavas poénok monológgá fejlődéséről, de

a humorista kötetlenül beszélt Galla Miklóssal való kapcsolatáról is. Egykori partnerét hihetetlenül nehéz természetű emberként jellemezte, akinek mégis a pályája indulását köszönheti.

Az e felett érzett hála pedig felülír számos vitás helyzetet szerinte.
Az is kiderült, Laár András honnan merítkezett egyes karakterek megalkotásakor.

Besenyő Pista bácsi például megyénk szülöttje: egy kazincbarcikai esküvő benyomásit összegezve kelt életre.

- Már mindenki részeg volt, és igen harsány, ebben a formában ment a handabanda, teliordibálták a termet különböző, bő lére eresztett gondolatokkal. Úgy éreztem, ezzel az élménnyel muszáj kezdeni valamit – mesélt talán leghíresebb karakterének megszületéséről Laár András.

Egyszóval komplex este volt, aminek a végén úgy éreztem, ha az előadás nem is, az élmény mindenképp illett a TTH előadások sorába.
Aki szeretne egy-egy művésszel hasonló mélységben megismerkedni, az váltson jegyet az alternatív színjátszóhely produkcióira, ezzel is támogatva a TTH hosszú távú működését.

május 13. Háttérsztorik /a Miskolci Nemzeti Színház Művészei
május 27. Hallgatni akartam /Hegedűs D. Géza