Máig is körözünk, ha traffipaxot látunk

Trabanton szállni élvezet. Akár ez a szám is szólhatott volna az autórádióban, amikor a Szentpéteri kapuban csaknem nyolcvan kilométeres sebességgel mértek be a békebeli hetvenes években. Szemből mértek, fotóztak le, és a tűéles, fekete-fehér képet postán küldték ki egy akkoriban tetemes közlekedési bírság kíséretében. Nem is én lennék, ha nem fellebbeztem volna meg, elismertem, siettem a kazincbarcikai szerkesztőségbe, de már késésben voltam. A személyes meghallgatáson a szabálysértési előadó egy hatalmas paksamétával lepett meg. Megmutatta, sorstársaim nálam sokkal kreatívabbak, ötletesebbek és szívhez szólóbb, érzelmesebb mentségekkel próbálták mentegetni magukat. Végül legalább egyhavi kilométerpénzem bánta a túlzott gázadást. A fotót évtizedekig őrizgettem mint egyetlen képet életem első négykerekűjéről.

Nem sokkal később, a nagy családi viszályok elkerülése érdekében megszűnt a bizonyítékként szolgáló fotók házhoz küldése. Rájöttek a szervnél, hogy ezek a képek akár válóokként is szolgálhatnak, így az internetes világ beköszöntéig csak a kapitányságokon nézhettük meg a kompromittáló fotókat és videókat. Ma már otthon, számítógépen is.

Szakos István barátom hosszú évtizedekig szolgált a rendőrségen a vármegyei főkapitányság csaknem valamennyi osztályán. Ám számára a közlekedési osztályon töltött évek a legemlékezetesebbek. Jómaga a dopplereffektuson működő nagytányéros radarokat már csak hírből és a házi múzeumból ismerte. Nem irigyelte elődjeit, akik még elég kezdetleges eszközökkel háborúztak a gyorshajtók ellen. Az állványos, parabolaszerű antennákat nem nagyon tudták álcázni, ráadásul erőteljes volt a volánforgatók közötti szolidaritás. Szinte minden autós kezével körözve figyelmeztette a szemből jövőket az úton álló rendőrökre.

Különös, hogy bár csaknem négy évtizede eltűntek a tányéros sebességmérők, mi, autósok máig is ezzel a köröző, nemzetközi jelbeszéddel kommunikálunk, ha traffipaxot látunk. A mai autósok már nem is tudják, honnan ered ez a szolidaritási gesztus. István idejében még a civil rendszámú Ladák elejére rögzített antennákkal fogták be a robogó kocsikról visszaverődő jeleket. Az anyósülés elején pedig egy 36 kockás fényképezőgép automatikusan exponálta a megengedettnél gyorsabban haladókat.

Újításnak számított, amikor már sötétben, egy nagy teljesítményű vakuval is tudtak fotózni. Már a kilencvenes években is elég szigorúan, zártan működött a bírságolási rendszer. Ritkán esett meg, hogy a film fényt kapott, vagy a felvételek nem sikerültek. A kísértés a kiskapuk kijátszására, mint az életben mindig, akkoriban is megvolt.

Végül ezeket a próbálkozásokat rendre leleplezték. Nem titok, hogy a rendőrségi autók vezetői vagy a kollégák ellen is minden esetben megindították a szabálysértési eljárást, ha belefutottak a sebesség-ellenőrzésbe. Megesett, hogy a balesethez robogó kék fényes autók vezetői elfelejtették bekapcsolni a megkülönböztető jelzést. Ilyenkor is kiszabták a bírságot vagy figyelmeztetést, jobb esetben megfenyítéssel zárták le a vizsgálatot.

Mindannyian tudjuk, mi, autósok ezerféleképpen próbáljuk kivédeni a rendőrségi sebességmérő eszközök támadásait. Működik a rakétaelhárító rakétákat elhárító szindróma. Kezdetben még csak a traffipax-előjelző kütyüket kínálgatták legálisan, újabban már a lézersugárnyalábokat semlegesítő eszközökkel is kísérletezünk. Itt óriási a kockázat, ezek használatakor a rendőrség nemcsak elkobozza a csaknem félmilliós készüléket, de súlyos bírságra is számíthatunk. Újabban feltalálták a lézersugarakat elnyelő, szabad szemmel nem is látható fóliát, amelyet csak rá kell tenni a rendszámtáblára. Sőt, ugyanez a cég már árulja azokat a rendszámokat elvarázsoló herkentyűket, amelyek a rendőrségi felvételeket ellehetetlenítik.

Szakos Pista nyugalmazott rendőrként és volt polgárőrvezetőként is bárkivel megosztja a traffipaxok elleni tökéletes védelem egyetlen titkát. Lassan járj, tovább élsz – s ha betartod a sebességhatárokat, nem kell tartanod a bírságolástól. Azt is elárulta, hogy ezt a rendőrségi feladatot már az ő idejében is csak a gyorshajtásból eredő balesetek megelőzésére forszírozták. Soha senkinek nem jutott eszébe, hogy a traffipaxosokat érdekeltté tegyék a nagyobb bevétel elérésében.