Mári az első magyar női vitorlázó világbajnok  

Az én hajós pályafutásom a tihanyi hajósegyletben, a THE-ben kezdődött, egy szakkör keretében ismerkedtem meg a vitorlázással, és igazából csak később kezdtünk el versenyezni – emlékszik vissza Mári. Balatonfüredi edzőmnek, Csomai Józsefnek sokat köszönhetek. Én állandóan a vízen akartam lenni, életemet ifjú koromtól a vitorlázás felé kormányoztam. Az első pillanatban, amikor hajóra ültem, mindig élveztem, és minél többször igyekeztem ezt a lehetőséget kihasználni. Nagyon sokszor voltunk kint a vízen ősszel, suli után Csomai Józseffel, csak mi ketten az egész Balatonon, ő a motorosban, én meg a Laser-emben. Nem teljesen töretlen volt a pályafutásom, majdnem ráment a derekam is. A karrierem elején nagyon gyorsan jöttek a sikerek ifjúsági szinten és a felnőtt mezőnyben is. Elég hamar eljutottam egy olyan szintre, hogy TOP 10-ben végeztem a világkupában és a nagyobb versenyeken. Aztán még keményebb munkát fektettem bele abba, hogy elérjem azt, hogy éremesélyes legyek.

2018-ban sikerült megnyernem első világkupa érmemet. Utána arra törekedtem, hogy kiegyensúlyozott versenyzővé váljak, és minél stabilabban elérjem azt, hogy a topon végezzek a viadalokon. Ehhez sok munka kellett és tudatosítani magamban, hogy mi az, ami működik a vízen, a versenyzésben, és utána végrehajtani a gyakorlatban. Nagyon nehéz volt megtalálni a megfelelő szakembereket. Amikor lesérültem 2019. végén, akkor bizony a Magyar Vitorlás Szövetségnek például nem volt csapatorvosa, gyógytornásza, erőnléti edzője. Szóval ezeket az embereket magamnak kellett felkutatnom, és ez igen nehéz. Olyan mintha civilként kellene odamenni egy orvoshoz, és elmagyarázni neki, hogy nekem igen rossz a derekam, de világszínvonalon sportolok és segítsen már. Teljesen más egy orvosnak egy élsportolóról gondolkozni, mint egy civilről. Sokáig nem sikerült megtalálni azt az orvost, erőnléti edzőt, gyógytornászt, akik össze tudnak rakni nekem egy olyan programot, ami lehetővé tette azt, hogy újra teljes értékűen edzhessek.

Mint említettem, 2019. végén sérültem le, de végre 2022. júliusában rábukkantam arra a csapatra, amely segíthet nekem. Ez a majdnem 3 év elég nagy szenvedés volt, még az is megfordult a fejemben, hogy inkább abbahagyom a vitorlázást. Amikor aztán Enrico Piaggio lett az edzőm, igazából ő rakta össze az erőnléti és orvos stábot, ők is mind olaszok. Az orvosom Claudio Secci, az erőnléti edzőm Fabio, a gyógytornászom Enrico, persze azért dolgozom magyar szakemberekkel is, így a dietetikusom Takács Lilla, a pszichológusom pedig Goschi Gabriella.

A vitorlázás fáradságot elnyelő sportág, befolyásolja a tehetségen kívül a széljárás, a meteorológia, az áramlás és sok egyéb más. Nem lehet teljesen elszeparálódnunk, ha valaki jól vitorlázik, sok ember drukkol neki, üzeneteket küldenek. Én úgy próbálom felfogni, hogy ez hozzátartozója a versenyeknek. Nem annyira olvasgatom az sms-eket, mert attól még, ha jól állunk a futamon, ez nem jelenti azt, hogy jól is fogjuk majd befejezni. Szóval az érdeklődést én úgy fogom fel, hogy ezt is el kell fogadni.

Mind a négy testvérem (Júlia, Anna, Gabriella és János) természetesen nagyon örült a vb-győzelmemnek, de a családunkban nem változik semmi, bárki bármekkora sikereket elér, ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz. Örülünk egymás sikereinek, édesanyám és édesapám is igen büszkék rám. Mindenki örül, nagyon boldog, de ezen kívül nem változik semmi: ugyanúgy éljük tovább az életünket. Még nem szoktam meg a világelsőséget, nem érzem azt, hogy bármi megváltozott az életemben. Annak persze végtelenül örülök, hogy ezt a szép eredményt sikerült kihozni magamból. Tudtam, hogy bennem van, és megnyugvás, hogy mindenki számára bebizonyosodott, akik velem együtt ünnepelték ezt a csodálatos sikert, hogy a bravúrért tenni kell. Ugyanúgy folytatom az edzéseket, a versenyeket, mint eddig, vagy még intenzívebben. Mondják sokan, a világ még jobban kinyílt számomra, ám nem érzem úgy, hogy a világbajnoki cím terhet pakolna rám. Inkább levett rólam, mert szerintem nagyon sokan tudták a mezőnyben, hogy ez a teljesítmény bennem van, és többen is úgy gratuláltak nekem, hogy az csak idő kérdése volt, hogy ez mikor fog kijönni. A képesség és meg is csinálni, az persze két különböző dolog. A világbajnoki cím tehát nekem inkább megkönnyebbülés, mint egy pluszteher.

Rio, Tokió után Párizs következik. Az olimpiáig sem ülök majd a babérokon, szeretném hozni a  saját formámat. Nem változtak a céljaim, érmet szeretnék nyerni Párizsban. A Tokió előtti ciklusban is ezt tűztem ki célul. Most sincs másképpen, a munka hozta a sikert, nem változik meg semmi. A vitorlázás  olyan sportág, ha valaki megnyert egy komoly versenyt, utána simán lehet, hogy csak a 40. helyen végez. Én az edzésekre fogok koncentrálni, a győzelem remek visszajelzés arra, hogy jó munkát végzünk, és utána csak ki kell hozni magamból a legjobbat az olimpián is. És ha ezt megteszem, akkor valószínűleg szép eredményt érek el, de ki tudja addig még mi fog történni? Egyelőre élvezem a hágai sikert, mindig a következő lépésre koncentrálok, az újabb edzőtáborra és  versenyre. Hága előtt volt egy hátráltató tényező is, az MVSZ nem nevezett be engem és Vadnai Jonatánt az előolimpiára, ami az egyetlen esélyünk volt arra, hogy egy hivatalos viadalon lehetőséget kapjunk a megmérettetésre. Ezt elvették tőlünk, nagyon csalódottak voltunk, de nem tudtunk mit tenni, arra fókuszáltunk, hogy a lehető legjobban készüljünk fel a vb-re, és ezt megtettük.

A vitorlázás több a sportnál, életforma is, télen is edzünk, az utazások sokba kerülnek. Sokat köszönhetek klubomnak, az MVM SE-nek, akik végig mellettem álltak, állnak. Hálás vagyok érte. Nagyon remélem, hogy példakép is vagyok a fiatalabbaknak. Mindenki felé azt közvetítem: én azért vitorlázok, mert szeretem. Remélem a fiatalabbaknak, a gyerekeknek is ez jön le.

A nagyszüleim mezőkövesdiek, életem során többször is odaköltözött a család. Mezőkövesden volt a bázis. Mezőkövesd önkormányzata és a nagyszüleim jelentős támogatóim, nekik is hálával tartozom, akkor is, ha már a Balatonfelvidéken élünk. Kicsit viccesen szólva: nagyon sok erőt adott nekem a világbajnoksághoz a kis unokahúgom, a mindössze 2 hónapos Lévai Blanka.

Fekete Zoltán, Mezőkövesd polgármestere: Nagyon büszkék vagyunk Márira, történelmet írt, hiszen ő az első magyar női vitorlás versenyző, aki olimpiai hajóosztályban világbajnok lett. Önkormányzatunk szponzorálja, most is az elsők között gratuláltam Márinak.

Beliczay Márton, a Tihanyi THE vezetőedzője és Perjés Bálint edző ugyan nem szemtanúi Mári tihanyi debütálásának, de azt egyöntetűen tudják: náluk szerette meg e szép sportágat a vitorlás táborban. Ahogy mondják: „megfertőztük”, elragadta a versenyszellem. Nem ismerjük milyen indíttatásból, de kedvet kapott hozzá. Balatonfüreden aztán Csomai József edző irányításával korosztályos bajnok lett.

Fluck Benedek, az MVM Sportegyesület elnöke - aki az MVM-NKM összevont HR-vezérigazgatóhelyettese - ezt nyilatkozta lapunknak: - Nem pusztán sport a vitorlázás, hanem életforma. Kimondhatatlanul örülünk Mári sikerének, jelenléte 1994-ben alapított klubunknak eddig is kellő motiváló tényező volt, hiszen Tokióban már másodszor volt olimpikon, most pedig jó döntéseket hozva kiharcolta Párizsba az ötkarikás indulási jogot. Bár Mári csak kevés időt tölt itthon, fiatal versenyzőink felnéznek rá, számukra példakép, valóságos ikon. Szakmailag felbecsülhetetlen az a tudás, amit felhalmozott eddigi karrierje során. A jövőben is biztosítjuk Márinak a legjobb felkészülést az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. bevonásával.

Dr. Kollár Lajos, a Magyar Vitorlás Szövetség korábbi elnöke – aki érsebész és a miskolci dr. Mátyás Lajossal párosban, ma is aktív vitorlás – szerint nagyon összetett, bonyolult technikai sportág a vitorlázás. Nincsenek a lapok előre leosztva. A tehetség önmagában nem elég, meg kell birkózni a széljárással, a meteorológiával, az áramlással. Az pedig sportpszichológiai probléma, ha nem teljes a koncentráltság. Szerencsére Mári nemcsak rendkívül tehetséges vitorlás, de fejben is rendben van. Elkötelezett, rengeteget edzett már az én időmben is, 2013-tól ismerem, úgy 15 éves korától. Segítettük, szponzoráltuk, egy morzsányival mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy minél több időt töltsön a vizen. Tihanyban a THE-nél kezdett el vitorlázni, az alapokat itt szerezte meg. Nagy utat tett meg azóta ez a szorgalmas, okos lány, töretlen a fejlődése. Döbbenetes malőr, hogy a jelenlegi szövetség valami módon elfelejtette nevezni Márit a tesztversenyre, ami edzés szempontjából jelentős lett volna. Ez sem zavarta meg, hozta a formáját és kiharcolta magának Hágában, hogy harmadszor is olimpikon lehessen.

Azt már sajtósa, Bányász Árpád teszi hozzá, hogy azért nem sima történet a Márié, inkább hullámzó, még akkor is, ha most világelső lett. Nagyon fontos lépcsőfok, fordulópont volt az életében, amikor rájött, csupán a tehetsége nem elegendő a folyamatos sikerekhez, még többet kell edzenie, mert rossz lapokat is lehet húzni. Rakoncátlankodott a dereka, fájdalmakkal ébredt, de aztán felállt és haladt a csúcsok felé.