Mészöly Anna: "A folyamatos kihívás igazi luxusnak számít ebben a szakmában"

Mészöly Anna, a Miskolci Nemzeti Színház művésze. Junior Prima-díjas, színésznő, aki a legjobb színésznek járó elismerést is megkapta a Locarnói Filmfesztivál Concorso Cineasti del Presente szekciójában a Fekete pont című filmben nyújtott alakításáért. Az Arany Medál-gálán szintén az évszínésznőjének választották. Néhány művésznek ez egy életpályára elég méltatás. A fent felsoroltakat Anna tavaly hozta össze. Mondhatni tehát, hogy nem zárt rossz évet. A színésznővel egy miskolci cukrászdában találkoztam, ahol egyből a legfontosabb kérdést szegeztem neki: „Hogy vagy?”

– Jól, köszönöm. Sok szakmai visszajelzést, elismerést kaptam a közelmúltban, ami jól esik. A Miskolci Nemzeti Színházhoz köt a legtöbb munkám, ahol csodálatos szerepekkel találkozhatok, és szeretek itt lenni, de ha van lehetőség, akkor nem csak itt dolgozom. Mondjuk forgatok. Voltak filmes élményeim korábban is, például az Együtt kezdtük, de a nyáron bemutatott Fekete pont sikerének hála, most valamivel jobban kinyílt a világ körülöttem. Intenzív éven vagyok túl.

Anna elmesélte azt is, hogy most többen kíváncsiak rá, sok interjút ad például, és igyekszik változatosan válaszolni a kérdésekre, ami néha küzdelmes feladatnak bizonyul. Kitért a locarnoi élményeire is. 

– Nagyon kapkodósra sikerült az út. A premier előtti napon, augusztus 8-án utaztunk ki. Másnap délelőtt vetítették a Fekete pontot, és a bemutató után már rohantam is a vonathoz, hogy elérjem a repülőt, mert egy nagyon fontos barátnőm esküvőjére siettem. A díjátadóra végül vissza tudtam menni Locarnoba, de ez sem volt egyszerű, mert előadásom lett volna aznap, amit szerencsére áttettek későbbre. Viszont ez az utazás is instant öröm volt: kiértem, ünnepeltünk, másnap irány Magyarország.

Magáról a filmfesztiválról elragadtatva beszélt. Elmondása szerint mindenki nagyon nyitott, kedves és rendkívül profi volt. Locarno kapcsán adta magát a kérdés: „hogy állsz az utazáshoz?”

– Amikor tehetem utazom. Szeretek új városokat, kultúrákat megismerni, és jót tesz néha kiszakadni a hétköznapokból. Korábban Locarnoban sem jártam, örültem, hogy eljutottam oda is, ami egyébként mediterrán hangulatú volt, annak ellenére, hogy Svájcban van. Jelenleg két város határozza meg az mindennapjaimat: Miskolc és Budapest, de a nagyobb ünnepek alkalmával hazalátogatok Kecskemétre is.

Anna, bár nem lépett még át a harmadik ikszbe, a drámairodalom jelentős női főszerepei közül nem egyet eljátszott már. Ez egyfelől vaskos rutinról árulkodik, és arról a bizalomról is, amivel a szakma fordul felé. Ennek ellenére még mindig tud kihívásként tekinteni az új munkákra.

– Hálás vagyok, mert elég jó lehetőségeim vannak, szerencsére nem volt még óriási krízis a pályám során, és azt se érzem, hogy kiégtem volna, sőt! Persze megesik, hogy a játott szerepek beeszik magukat a napjaimba, de azt hiszem, már megtanultam elkülöníteni, félretenni őket, amikor kell. Azt pedig nagyon tudom élvezni, amikor valamit tanulok egy-egy szereptől magánemberként, meg persze amikor valami újdonság, váratlan kihívás ér szakmailag. A kétfejű fenevad című előadásunkban az általam játszott Báthory Susánna személyisége például meglehetősen távol áll az enyémtől, ezért ez a szerep nagyon izgalmas lehetőség. Illetve március végén mutatjuk be a Marat/Sade-ot, amiben pedig énekelnem kell majd egy kicsit. Ilyen típusú szerepem régen volt, várom. A folyamatos kihívás ugyanis igazi luxusnak számít ebben a szakmában.

Megkérdeztem, mit jelent számára az, hogy márciustól hármasra változik az életévei kezdőszáma. A válasz rövid csend volt. Nem azért, mert kényes terepre tévedtünk, csupán ekkor vertem le a teáscsészét a könyökömmel. Anna hozott papírtörlőt a mosdóból, és, miközben felitattuk a tócsát, könnyeden válaszolt.

– A gondolataimban viszonylag gyakran előjön, hogy közel a harminc, de egyelőre nem stresszeltem rá. Egyrészt – szerencsére – van dolgom, ami lefoglaljon, másrészt feleslegesnek tartom a sok negatív gondolatot, ami körüllengi ezt a számot. Sokkal fontosabb, hogy az ember a helyén legyen, azzal töltse a napjait, ami értelmet ad neki, legyen akárhány éves is. 

Mészöly Anna arról is beszélt, hogy jelenleg nincsen semmilyen menedzsment mögötte: saját maga tartja egyben az életét. 

– Az elmúlt időszakban valóban nagyobb figyelem irányult rám, elsősorban a Fekete pont miatt, ami számomra is munkát vont maga után, de egyelőre annyira nem durvult el a helyzet, hogy ne boldoguljak egyedül. Nincs ügynököm, képviseletem, egyelőre, most ott tartok, hogy jelentkezem néhány külföldi filmes ügynökségnél, akik segíthetnek abban, hogy esetleg eljussak castingokra.

Beszélgettünk arról is, miképp lehet elkerülni, hogy valaki a munkája megszállottjává váljon. Anna szerint ebben sokat segíthet egy mentálhigiénés szakember.

 – Járok terápiára, és többek között erre is igyekszem tudatosan odafigyelni, hogy a szakma mellett legyenek más élményeim, kapcsolataim, barátaim is, hogy őrizzem az életszerűséget, és meglegyen a saját világom. Az egyetemi évek alatt a legtöbben elég szélsőségesen, megszállottan csak a színháznak éltünk, keveset mozdultunk ki, ami persze valahol érthető volt, de örülök, hogy ez később változott.

Anna két olyan jövőbeli vonalat is megnevezett, amik iránt érdeklődik, és amiknek nincs köze sem a színházhoz, sem a filmkészítéshez.

– A gondolat, hogy egyszer valamilyen módon gyerekekkel foglalkozhassak régóta velem van. A másik ilyen terület az esélyegyenlőség, és valahol össze is függ bennem a kettő. Különböző helyekről jövünk, sokféle csomagot cipelve magunkkal, amik így vagy úgy meghatároznak és befolyásolnak bennünket. Az, hogy ezeket hogyan lehet feloldani, jól élni velük, vagy esetleg meggyógyítani őket, számomra nagyon érdekes és vonzó dolog.

A színésznő elmondta, ha marad rá energiája, figyeli a híreket. Nem pörgeti viszont a különböző szociálmédiás platformokat.

– Nem szeretem a feleslegesen elfolyó időt. Jó dolog néha semmit tenni, ha pihentető, de azért inkább meggondolom, hogy mivel töltöm a napjaimat. Persze van Netflixem, nézek sorozatokat, de nagyon tud hiányozni például az olvasás, ami könnyen kimarad, ha nem figyel oda az ember. Jót tud tenni a lelkemnek egy nagytakarítás és az utóbbi időben a pilates. Próbálkozom a meditációval is, ami nem könnyű.

 Röviden kitértünk a jövőre is. Anna elmondta, bár Locarno „A” kategóriás filmszemlének számít, mégis a legnagyobb figyelem a Velencei és Cannes-i fesztiválon van.

– Szeretnék-e egy jövőbeli munkámmal eljutni ezekre a fesztiválokra? Persze, hogyne!