Mindig kapunk egy apró jelet
Ez mindig szükséges ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Vajon észrevesszük ezeket a pillanatokat a mai rohanó hétköznapokban, vagy egész egyszerűen átsuhanunk ezeken is, mint a perceken, órákon, heteken, hónapokon. Sokszor csak azt vesszük észre egy születésnap okán vagy a téli ünnepkor kezdetén, hogy ismét eltelt egy év. Pedig mennyi minden történik velünk! Talán egészen jelentéktelennek tűnő pillanatok mellett megyünk el, melyek lehetőséget adhatnának arra, hogy másként vigyük tovább az életünket. Kapunk egy apró jelet, amely segítséget adhat abban, hogy változtassunk dolgokon, amin azelőtt soha nem tettük volna. Váratlan események, amelyek hatására újraértékeljük azt, ami már mögöttünk van, és másként – talán hatékonyabban éljük meg azt, ami még hátravan.
Az egyik leghatásosabb példa egy szakasz lezárására, melyet mindannyian átélünk már életünk első perceiben: a köldökzsinór elvágása. Amíg édesanyánk méhében növekszünk, egyetlen funkciója ennek, hogy életben tartson minket. Világrajövetelünk után pedig megfulladnánk, ha nem vágnák el. A lelki köldökzsinórok pedig emberekhez, tárgyakhoz, eseményekhez, és ha jobban belegondolunk, szokásokhoz is kötnek bennünket. Gyűjtjük az élményeket, ami lehet kellemes, megható emlék vagy akár kellemetlen is. A kötelékek adott életszakaszban sokat jelentenek. Ajándékot, növekedést, tapasztalatot. Más esetben pedig éppen elvágva ezeket a szálakat kapunk lehetőséget arra, hogy az akadályt elhárítva valóban felnőtté váljunk.
Jómagam sosem fotóztam keveset, ma már többször gyűjtöm inkább csak a pillanatot. Régebben a fényképeket albumokba rendeztem. Ma már meg-megállok, és elviszem magammal, amit látok, érzek. Mérföldkövek ezek mind.
A meghatározó gyermekkor: szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérrel, barátokkal, iskolatársakkal. Rengeteg élmény kirándulásokról, túrákról, egy – egy szoros családi kötelékről, mely meghatározza a következő évtizedeket.
Tengernyi emlék, csibészes iskolai huncutságok. Az emlékek megmaradnak, és az élet legváratlanabb pillanataiban törnek fel a mélyről, és indítanak el új irányba. Közös programok, nyaralások az ország, majd később a világ különböző pontjain, melyek vegyülnek a küzdelmes időszakokkal. A munka kiteljesedik, hiszen egészen a kezdetektől tölt, motivál és számos élménnyel gazdagít. Barátságokká váló munkakapcsolatok, fantasztikus tanítványok és lehetőségek.
Jó együtt lenni, együvé tartozni, megélni, és közben megélni a mélységeket és magasságokat, amelyek - mint a vizsgafeladatok és az utána járó elismerés - váltogatják egymást. Nem látunk mindent azonnal, hiszen minden korszaknak megvan a maga csodája. Néha teljesen más szemmel, más szemüvegen át látunk mindent. Az élet azonban okosan, lassan adagolva teszi elénk a változások lehetőségét, és kapunk hasonló esélyeket újra, az is lehet, más köntösbe bújtatva. Vannak, akiket magunkkal viszünk az útra, mások társunkká szegődnek, és vannak, akiket hátrahagyunk. Véletlenek pedig nincsenek.
