A szeretet nem bújik álca mögé
Személyes tapasztalatom, hogy egyre többen halmozzák maguk körül a tárgyakat, egyre rohamosabb tempóban, sokszor, mintha az életük múlna rajta. A skála széles: a könyvektől, a ruhadarabokon át egészen a drágábbnál drágább, sokszor hasznavehetetlen dolgokig tart. Ha akciós, jöhet azonnal kettő is, hiszen úgy olcsóbb. Többen át sem gondolják, valóban szükségük van e az épp aktuálisan akciózott termékre, sokkal jobban örülnek annak, hogy végre hozzájuthatnak, még ha nem is fogják használni huzamosabb ideig. Valamire még jó lesz – ismerjük mindannyian a mondást. Való igaz, jó is néha előhúzni régi tárgyakat, de ha szívünkre tesszük a kezünket, be kell valljuk, rengeteg olyan dolog van körülöttük, amitől egyszerűen csak félnek megválni, akár a múltja miatt; pedig tudjuk, az utolsó útra nem vihetik magukkal.
Életüket meghatározzák a felgyülemlett, összegyűjtött emlékek, két kézzel, görcsösen ragaszkodnak a tulajdonukhoz, legyen az tárgy vagy épp emberi kapcsolat. Gondot okoz nekik megosztani másokkal ezeket – kölcsönadni, elajándékozni, elcserélni, akár eladni -, hiszen félnek, rettegnek, hogy ezáltal kevesebbek lesznek. Különféle indokokat eszelnek ki arra az esetre, ha valaki mégis segítséget kér tőlük, vagy épp szükségük lenne egy általuk birtokolt tárgyra, eszközre. S talán ők vannak legjobban megdöbbenve, mikor hasonló esetben csupa elutasítást kapnak, amikor nekik lenne szükségük valamire.
Sajnos nem csak a tárgyakkal, de az általuk birtokolt személyekkel is hasonlóan bánnak, és éreznek. Féltékennyé, ingerlékennyé, agresszívvá válnak, mikor valaki a körükben élő, családi – baráti kötelékbe tartozó személlyel létesít kapcsolatot. Mindent megtesznek, hogy az adott kapcsolatot tönkretegyék, a bizalmat megingassák. Semmi nem tartja vissza őket még a legalattomosabb eszközöktől sem. Mennyi hazugság, játszma van ezekben a kapcsolatokban, a másik lelkének megdolgozása, lekicsinylése, zaklatás – a másik oldalon pedig pont e félelem, a titkok.
Mind jobban ragaszkodnak ezekhez a kapcsolatokhoz, már – már megfojtva a másikat álságos szeretettükkel, nem veszik észre, hogy ezzel szép lassan minden szálat megszakítanak vele. Az ilyen kapcsolatok élete soha nem lehet hosszú életű, hiszen mindenfajta őszinteséget és szeretetet nélkülöz. Félnek egyedül maradni, rettegnek a magánytól, pedig épp társas magányban élik mindennapjaikat. Félelem tölti el őket attól, hogy pótolhatók vagy attól, hogy titkaik, életük részletei napvilágra kerülnek.
A kulcs az önbizalom, és az önismeret. A szeretet nem bújik álca mögé, és nem is követel. Olyan erős kapocs, mely áldás mindkét fél számára. Jó barátnak, jó társnak lenni nem egyszerű feladat, hiszen íratlan szabályok betartása szükséges hozzá. Szeretni pedig úgy tudunk jól, ha először önmagunkkal vagyunk rendben. Ha szeretünk, merünk elengedni is.
