Szeretetet a fa alá
Így december tájékán sokszor bukkannak fel ugyanazok a sémák. Mire gondolok? Ilyenkor valahogy többen érzékenyülnek el, és sokan válnak sajnos magányossá is. Felerősödnek az érzelmek, több a konfliktus, és a nagy megbocsátások ideje is ilyenkor jön el. Bárcsak a szeretet szó jelentését nem csépelnénk el, hanem valódi tartalommal töltenénk fel. Bárcsak mernénk a karácsonyfa alá csak szeretetet tenni, együtt töltött időt, őszinteséget az ajándékok helyett.
Mit felelnél arra a kérdésre, hogy mi a szeretlek szó ellentéte? Talán azt válaszolnád, hogy a gyűlölet. Mi lenne, ha azt kérném, próbáld meg kimondani múlt időben: szerettelek. Elfogadnád? Hiszen amikor egy kapcsolat, legyen az bármilyen – szerelmi, baráti, munkatársi – ,véget ér, senki nem írja elő, hogy gyűlölködnünk kell. Az elmúlt időszakban felerősödtek azok a kapcsolatok, melyek látszólag hirtelen bomlottak fel, miközben évek óta ott volt a levegőben annak a lehetősége – véget érnek. Szükségszerű-e, hogy gyűlölködni kell? Dehogy! Szépen is el lehet válni egymástól, de az munkás, ráadásul idő és energia is szükséges hozzá, nem is kevés intelligencia. A szerettelek szóban számomra benne van az is, hogy kedveltelek. Helyünk volt egymás mellett. Figyeltünk egymásra, de elfáradtunk. Talán elfelejtettük levetni az álarcainkat. Az is lehet, hogy elfelejtettem, ha mondtál valami fontosat, és ennek az ellenkezője is, hogy beégett a tudatomba egy–egy megnyilvánulásod. Figyeltünk-e egymásra? Valószínű nem úgy, ahogy vágytunk rá, csak úgy, ahogy hittük, hogy figyelnünk kellene. Már csak annyi maradt, hogy együtt, ésszel varrjuk el a szálakat.
Szeretlek-e? Igen. Szerettelek. Fontos vagy? Fontos voltál. Sikerült megtanulnom melletted újra, hogy ki is vagyok, merre tartok és azt, hogy maradjak az utamon. Észben tartottam közben, honnan indultam. Nem tőled tanultam meg mindezt, hanem melletted. Helyünk volt egymás mellett egy szakaszon, de ez itt most véget ért. Egy dolgunk maradt csak, méltósággal elbúcsúzni és menni tovább. Nem úgy, mintha sosem léteztünk volna együtt. Semmiképpen sem megtagadva az együtt töltött időt. Az oly divatos ghosting ránk ne legyen érvényes! Az talán egy rossz álomhoz hasonlít, amiről érzed, hogy ott van valahol, de kézzel nem tapintható. Sokáig keresheted és várhatod még. Menni hagyni nem azt jelenti, hogy eltűnünk váratlanul. Nem hagyjuk félbe az érzelmeket, nem illanunk el, de már nem is ragaszkodunk görcsösen egymáshoz. Pontosan tudjuk, mire van a másiknak szüksége, hiszen figyeltünk egymásra, tanultuk egymást, de elfáradtunk. Így engedünk el a legjobbakat kívánva.
Tudom, hogy az ünnepek felerősítik bennünk a hiányérzetet. Nosztalgiát érzünk, pedig a lezárt kapcsolatokra időt vesztegetni kár. Már pontosan láttuk nem csak a másikat, de önmagunkat is abban a bizonyos görbe tükörben, és talán az álarcok alatt az érzékeny emberi mivoltunkat is. A szeretlek szó ellentéte ugye most mát a szerettelek, számodra is. Ilyen egyszerűen.
