Terv van, már csak a pénz hiányzik

Szívesen, s gyakran halljuk, amit szeretnénk. Jó példa erre, hogy még csak egy terv készült a Futó utcai vasbetonváz hasznosítására, de mi már látjuk is a négyszintes épületet. Híre ment ugyanis, hogy Bodnár Gergely Bence diplomatervében a hejőparki torzóként ismert és több mint három évtizede elhagyatott betonváz beépítését álmodta meg.

Láttam az elképzelést, de nagy tétben nem fogadnék rá, hogy egyhamar kulcsátadás lesz. Noha az ötlet minden tiszteletet megérdemel, a makett lenyűgöző, és az Egyetemváros szomszédságában lévő majdani kollektív ház hasznosnak ígérkezik. Lenne keletje.

Gadó György barátom, a Mezőpanel hajdani műszaki vezetője mint az épületváz egyik őstulajdonosa úgy emlékszik, a kilencvenes évek elején kezdték az építkezést. Abban az időben Tirpák András és Varga Dezső volt a cég igazgatója. Eredetileg egy négyszintes, hatezer négyzetméteres, üzletekkel és irodákkal teli komplexumot álmodtak ide a megrendelők.

Ne csodálkozzunk a hely kiválasztásán. Akkoriban még kevésbé volt beépítve a Szputnyik utcai benzinkút környéke, olcsó volt a telek, és egyébként Nyugaton is minden nagy bevásárlóközpontot a város határába telepítettek. Tehát az első miskolci shopping center jól jött volna egy olyan korban, amikor a belvárosi kapualjakban megbúvó butikok milliós négyzetméterárakon cseréltek gazdát. A Plázának és a Szinvaparknak még se híre, se hamva nem volt. Az akkori újsághírek szerint olyan gyorsan nőtt ki a betonváz, hogy már az akkori karácsonyra meghirdették az épület átadását.

Gadó barátom szerint számos oka volt, hogy a beruházás félbemaradt. Talán sok volt a befektető, és a társaságnak elfogyott a pénze. Csődbe mehettek, de annyira, hogy az utolsó számlákat már ki sem küldték, nehogy még az elmaradt áfát is a kivitelezőkön hajtsák be.

Vajon az elmúlt harminc év mennyire viselte meg a betonszerkezetet és megsüllyedhetett-e az épület váza? Nos, a volt műszaki vezető szerint nincs ok az aggodalomra, legalább 100 pilléren nyugszik az épület, és mindezt nem egyszerű cölöpökre helyezték, hanem kútalapozással tették stabillá. Szinte atombiztosan áll a betonszerkezet, mivel kutakat ástak a pilléreknek. Nagy gödröket vájtak, amelyeket kibetonoztak és ezekbe süllyesztették a kehelyalapokat.

A betontorzó úgy az Avasról, mint az Úttörőparkból vagy a tapolcai hegyoldalból jól látszik. Kezdtük megszokni, bár örülnénk neki, ha a diplomaterv láttán akadna egy pénzes befektető, aki fantáziát látna a megvalósításra. Ehhez persze még a terület és a félkész épület tulajdonviszonyait is ki kellene bogozni. Ami késik, nem múlik.

Egyébként a megyénkben van egy másik hasonló, félkészre sikeredett monumentális betontorzó. A mezőcsáti katolikus temető végében négy egymásba nyúló kereszt emlékeztet arra, hogy ide épült volna valami. Mint megtudtam, egy helyi lelkész egy óriási kolumbáriumot tervezett a sírkert végébe. A pap hirtelen halála azonban megakadályozta a megvalósulást, az egyháza pedig lemondott a grandiózus ötletről.