A karácsony ma már nem csak egyházi ünnep, szinte az egész világon összejönnek a családok, barátok, hogy együtt töltsenek egy kis időt, és megajándékozzák egymást a szeretet jegyében. Viszóczky Ilona etnográfust, a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársát kérdeztük arról, mit jelentett régen és ma az advent, a Krisztus születésére várakozás időszaka a magyar népi kultúrában.
„Advent a katolikus egyházi év kezdete és a karácsonyi előkészület időszaka egyszerre. Ez egy négy hetes szent idő, amely az András napját követő vasárnappal veszi kezdetét, és karácsonnyal zárul. Azonban a magyar néphagyományban egy bővebb időszak és szerteágazó szokáshagyomány kapcsolódik hozzá, amit a karácsonyi ünnepkörnek nevezhetünk. Ez is advent első vasárnapján kezdődik, és vízkeresztig tart. Ebben az időben több jeles napot ismerünk, ami a néphagyományban kiemelkedően fontos volt, például maga a Szent András-nap, amikor a lányok a leendő férjük kilétét próbálták megtudni, és házasságra vonatkozó jóslásokat, praktikákat végeztek ilyenkor. De ez az időjárás megfigyelésére, előrejelzésére is egy fontos nap volt. Ezt követi Borbála, amelyhez - az András-naphoz hasonlóan - további férjjósló hiedelmek kapcsolódnak. Ilyen például a vízbe tett gyümölcsfaág, amely ha karácsonyra kivirít, arra utal, hogy a következő évben férjhez megy a leányzó. A rákövetkező jeles nap december hatodika, Szent Miklós, a Mikulás napja, amelyet a Luca-nap követ december tizenharmadikán. Ehhez a naphoz szintén erős hiedelmek kapcsolódtak az ártó, rontó szellemekről, amelyek ellen az emberek védekezni próbáltak, megkeresztelték például az istállót fokhagymával, hogy ne legyen rontás a teheneken” – avatott be a régi világba az etnográfus, aki szerint az évnek ebben a legsötétebb időszakában az emberek az időjárásra, az egészségre utaló jeleket keresték, és a jövőt pozitívan befolyásoló szokásokat, cselekményeket végeztek. Egészen a fény, Jézus megszületéséig.
Lezárultak már a mezőgazdasági munkák, az emberek a következő évre készültek elő. Ebben az időszakban a házon belüli feladatok kerültek előtérbe, az istállóban lévő jószágok ellátása, az asszonyok számára például a fonal előkészítése vagy a fonás maga. Ekkor jártak a fonókba, fonóházakhoz is, de ilyenkor van a disznóölések időszaka is, amelyek Szent András napjával vették kezdetüket. Gondoljunk arra, hogy a régi időkben nem volt elektromosság, nem volt hűtőgép sem, másképp kellett megoldani az ételek tartósítását. Mivel a friss húst sokáig nem lehetett tárolni, a disznóölések egymás utáni időszakában kialakult az a gyakorlat, hogy a rokonok egymásnak a friss húsokból, töltött árukból, mint a hurka, kolbász, kóstolót küldtek, amit később, amikor a rokon vagy szomszéd vágott disznót, vissza is kaptak. Tehát ezt viszonozni kellett, így folyamatosan volt egy friss húsételeket tartalmazó kínálat. Ez is kapcsolódik ehhez az adventi időhöz, ha nem is közvetlenül magához a karácsonyi ünnepkörhöz. Nem adventi, hanem inkább téli szokás.
Érdekesség, hogy az adventre magára, a katolikus egyház által meghatározott szent időszakra, éppen, hogy a böjtös étkezés volt jellemző. Ez a heti étrendben a szerdai és pénteki napok böjtjét jelentette, de ahol szigorúbban tartották, ott hétfőn is böjtöltek, tartózkodtak a húsételektől. A paraszti étkezésben ez az adventi böjti időszak jellemző volt, talán nem volt annyira szigorú, mint a nagyböjt előtti böjti időszak, de betartották.” – ismertette az etnográfus.
A népszokások markáns részei voltak, és sok helyen még ma is élnek, a babonák. A különböző jóslások, rontástól való félelem, fokhagymával megkeresztelés a rontás és ártó szellemek ellen, az időjóslás. Ezek nagy része még a kereszténység előtti pogány időkben gyökerezik. Már a régmúlt időkben szokás volt különböző praktikákat alkalmazni például a bajok elhárítására, az egészségmegőrzésre, a bőség elérésére, a termékenységért. A jövő évi megélhetés múlhatott azon, hogy mind a jószágok, mind a vetések, és az emberek is egészségesek legyenek. Ez mindig is meghatározta az emberi gondolkodást. Tehát itt nagyon régi szokásokról van szó. Nem véletlen, hogy a katolikus egyház is Jézus születését, a Megváltó eljövetelét erre az időszakra tette, hiszen a régi kultúrákban, például a Mithrász kultuszban, a meghaló és feltámadó istenség kultusza is ehhez volt hasonló. A nap megszületése, a Megváltó megszületését szimbolizálja.
Juhász Ferenc katolikus lelkipásztor, pasztorális helynök az advent egyházban betöltött szerepéről elmondta: „Ennek az időszaknak, amely összesen huszonhét nap, két része van. Az első december tizenhatodikáig, a másik tizenhatodikától szentestéig tart. Tizenhatodikáig általában Jézus Krisztus második eljövetelére emlékezünk, arra, hogy vissza fog térni, ahogyan megígérte. És ezért kell jobbnak lennünk, megújulnunk, megjavulnunk és rendbe tenni az életünket, hogy így várjuk őt. A második fele ennek az adventi időnek már a szorosabb értelemben vett karácsonyvárás. Ott az első eljövetelre emlékezünk, amikor Jézus Krisztus megszületett Betlehemben. Ez határozza meg az adventi készületét az egyháznak, a keresztény embereknek” – ismertette a plébános.
Hozzátette: „Az advent időszakában ma szembe találjuk magunkat azzal, hogy ilyenkor minden kezd egy kicsit üzletivé válni. Az ajándékvásárlás került előtérbe, az, hogy mit vegyünk. Sok ember számára ez egy izgalmi állapot, de hála Istennek, a keresztények egy kicsit másképp vannak ezzel. Az igazi keresztények tudják, hogy az ajándék az nem valami, hanem valaki! Maga a megszületett Jézus.
Ő az ajándék Istentől, és mi erre emlékezve ajándékozzuk meg azokat, akiket szeretünk. A magunk egyszerű világában megpróbáljuk lefordítani a saját emberi nyelvünkre ezt, ezért mondjuk, hogy a keresztény világ számára ez a szeretet ünnepe, amikor az ember azt éli meg, hogy ő is szeretve van.
Ez a karácsonyi ajándék azonban nem olyasmi, amit pénzen megveszek, hanem olyan ajándék, aki Istentől jön, ő maga az, aki belép a mi világunkba, nekünk ajándékozza önmagát, és ebből az örömből, vagy ebből az élményből megajándékozottságunk tudatából fakad az, hogy mi is szeretnénk megajándékozni másokat, egymást, azokat, akiket szeretünk. Karácsonykor az ajándék eredendően maga Jézus, az ő születése az ajándék, amikor Isten emberré lesz” – tanított a lelkipásztor.
„Az ember is képes szeretni másokat, elsősorban nyilván a hozzátartozóit, a közvetlen családját, de mindenki mást is. Ennek a mostani adventnek nemcsak a jellege, hanem feladata is az az ember számára, hogy az ajándékozás és a szeretet mellett a békességre is odafigyeljen jobban, mert tudjuk azt, hogy a háború, amely a szomszédban folyik, mennyire tönkretette az emberi világunkat.
Jézus az, aki békét hoz a földre, ilyenkor éneklik az angyalok, hogy dicsőség mennyben az Istennek és békesség földön az embernek. A két dolog összefügg: Isten nélkül az ember békétlenségnek van kitéve, úgy is mondhatnám, hogy háborúkban él, és hogyha békét szeretne, akkor adott a lehetőség vagy a feladat, hogy Istennel szorosabb kapcsolatot létesítsen vagy éljen meg” – avatott be Juhász Ferenc.
Akitől megtudtuk azt is, hogy többféle időszámítása van a karácsonynak és így az adventi időszaknak is. A keleti keresztények például tizennégy nappal később ünneplik Krisztus megszületését, és az előkészület is ennyivel tolódik el náluk. Ők nem a Julianus naptárt használják. De ez nem érinti az adventnek és Jézus születésének a lényegét.
Az adventi koszorún lévő gyertyák színeinek jelentése pedig az, hogy az egyházban a lila, a bűnbánat színe. Ezért ilyen színű az első két és a negyedik vasárnap meggyújtott gyertyák színe. Ez a három gyertya jelzi, hogy bűnbánattal, életünk rendbetételével készülünk Jézus születésére, hogy rendben legyünk, egy belső nagy megtisztulás folyamatában, amikor eljön.
És van benne egy rózsaszín gyertya is, a harmadik vasárnapon. Ez a harmadik a gaudete vasárnap vagy más néven örömvasárnap, ami azzal emelkedik ki a többi közül, hogy - kicsit megtörve az adventi bűnbánat szigorúságát - érezteti Jézus eljövetelének közelségét, illetve ennek örömét és boldogságát.
„Ebben az esztendőben külön öröm számunkra, hogy Miskolcon, a Szent István téren a városi adventi koszorú négy gyertyájának a meggyújtásában jelentősebb szerepet kaptak a keresztény felekezetek, mint eddig. Ezt részint kértük is, hogy ennek az időszaknak hadd legyen egy kicsit keresztényibb hangulata és üzenete. Ezért az első gyertyát a református egyház képviseletében Pásztor Dániel püspök fogja meggyújtani, a másodikat az evangélikusoktól Pető Judit lelkésznő, a harmadikat Orosz Atanáz görög katolikus püspök, és a negyediket jómagam, Juhász Ferenc római katolikus pasztorális helynök. Úgy kerül erre sor, hogy előtte közel fél órában egyházi jellegű énekek és igehirdetés is lesz, amelyeket követnek majd a Városháza által szervezett beszédek és a műsor” – tudtuk meg Juhász Ferenc pasztorális helynöktől.
