Aki sosem ül a babérjain – a 90 éves Jávorszky István Ferencnét köszöntötték
Virággal, emléklappal és egy hatalmas tábla csokoládéval köszöntötte a 90 éves ünnepeltet Deák-Bárdos Mihály és Szomorné Takács Tünde, a polgármesteri hivatal Lakosságszolgálati Főosztályának csoportvezetője.
Amikor életéről, Miskolcról kérdeztük, messziről indított.
– A világ túlsó felén, Szigetváron születtem, nagyon messzire elfújt tehát a szél. Hatan voltunk testvérek, sajnos már csak hárman élünk. Én vagyok a legidősebb. Köszönöm, jól vagyok, nemrég megfáztam egy kicsit, ilyen apróságok azért előfordulnak, de komoly bajom nincsen – mondta el Jávorszky István Ferencné.
Azt is elmesélte, hogy Szigetvárról Mátészalkára került, itt találta meg egy toborzás, amely Miskolcra hozta.
– Kőműves tanulónak jöttem el ide, 1951 és 1956 között, egészen a fiam megszületéséig ezen a területen is dolgoztam. Nagyon szerettem, még építésvezetőnek is ki akartak nevezni! Egy évig itthon voltam a gyermekemmel, majd elvégeztem egy egészségügyi szakiskolát csecsemő és gyermekgondozó szakirányon. Ezzel helyezkedtem el aztán, és innen mentem nyugdíjba. Dolgoztam kórházban, majd bölcsődében is – tette hozzá.
Megtudtuk, hogy első házasságából egy fia született. Négy unoka büszke nagymamája, sőt már három dédunokának is örvendhet.
– Szép család vagyunk, boldog vagyok, még úgy is, hogy a fiamék már Csepelen élnek. Viszont rendszeresen meglátogatnak minket, vagy mi megyünk hozzájuk. A férjemmel éljük a nyugodt nyugdíjas éveinket. Két klubba is járunk, aktívak vagyunk, nem ülünk a babérjainkon, mert akkor unatkoznánk. Valljuk, hogy társaságba kell menni, sok barátunk van – emelte ki az ünnepelt.
