Régebben az apaszerep leginkább a családfenntartásra korlátozódott. Ennek következményeként az apák egyre jobban kiszorultak a családból, ami aztán sok más problémát is eredményezett. Most az látszik, hogy egyre többen veszik komolyan az apaszerepet, vesznek részt a gyermekek gondozásában, nevelésében, egyre nagyobb örömüket lelik a szülői feladatokban. 

Csutak Gergely szerint egyrészt azért fontos az apák napja, hogy ez a fajta szerepvállalás visszhangot kapjon a társadalom részéről is, másfelől, hogy az általános megbecsülés révén megerősítést nyerjenek az apák arról, hogy helyes ez az új irány.

- A gyerekek személyiségfejlődése szempontjából az az ideális, ha két szülője van, ezt erősítik meg a pszichológiai kutatások is. Az apafigurának nem feltétlenül a biológiai apukának kell lennie, lehet egy nagyszülő is, nagybácsi vagy nevelőszülő.

„Anya az enyém”

- A csecsemő szimbiotikus kapcsolatban van az anyával. Érzelmi támogatást és biztonságot kap. Az egészséges személyiségfejlődés fontos jellemzője, hogy az így kapott érzelmi stabilitást a felnőtté váló gyermek már képes legyen magának biztosítani. Tehát fokozatosan le kell, hogy váljon az anyáról. A gyermekeknél ez a folyamat két-három éves korban kezdődik, és nagy szerepe van benne az apának. Egyfelől átveheti a gondozást, és vigyázhat a gyerekre, amíg az anya elmegy otthonról. Ez jó tapasztalat ahhoz, hogy a gyermek érezze, a biztonságot nem csak az anyukájától kapja. A szélsőségesen függő állapot elkezd oldódni. Ez az első lépés – magyarázza Csutak Gergely.

A gyerekek a fejlődésük során több szerepet elsajátítanak, például a nemi szerepeket is.

- Óvodás, kisiskolás kor környékén megjelennek azok a szerepjátékok, amik a nemi identitás elsajátításáról szólnak. A kisfiúk ebben a szakaszban általában nagyon férfiasnak érzik magukat. Ilyenkor ott van az anya, mint ellentétes nemű „szereptárs”. Gyakran jelentkezik a gyerekeknél például, hogy el akarják venni feleségül az anyukájukat. Ha ez a szándék fennmaradna, pszichés problémákat okozhatna a későbbiekben. Ezért jó, ha ott van egy apa, aki ezt a túlzott közeledést letiltja: vagy direktben, vagy csupán a jelenlétével. Ezt természetesen nem durván, túlzó módon, de nem is a helyzetet alulreagálva kell megtenni. Inkább kedves elhárítással: az apa elmagyarázza, hogy az anyuka hozzá tartozik, de a gyermeknek is lesz majd az életében egy olyan lány, akivel hasonló kapcsolatot alakíthat ki. Más szóval szeretetteljes, mégis lehatároló módon kell ezt megtennie. Ehhez viszont az apának muszáj jelen lennie ezeknél a szituációknál. Az ő jelenléte indítja el a fiúgyermeket az autonóm érzelmi működés felé, ahol már nem az anyától fog függeni. Ha azonban nincs férfikép a családban, a kisfiúk képzeletben teremtenek egy agresszív, leválasztó „apafigurát”, ami később hajlamosabbá teszi őket a férfiak, számukra ellenségesebb, félelmetesebb megélésére.

A lányok életében is fontos az apa jelenléte.

- A lányok ezt a kapcsolatot egy idézőjeles szerelemként élik meg. A női identitásuk szempontjából igen fontos, hogy ott legyen egy apa, aki büszke a kislányára, szépnek látja, szereti, kézen fogva sétál vele. Lényeges az is, hogy legyenek olyan közös programok, amit apa és lánya csak kettesben csinálnak. Az azonos nemű szülővel való azonosulás mellett ezek az élmények töltik fel a gyermek nemi identitását: a fiúknál az édesanyával, a lányoknál az édesapákkal való kapcsolatuk. Persze ugyanilyen fontos, hogy az anyától megtanulja a kislány, hogyan kell nőnek lenni, míg a férfi szerepet a fiú az édesapjától lesi el – részletezi a pszichológus, aki szerint általában véve sem jó, ha az anyák (a gyerek első három évét leszámítva) kivonulnak a munka világából. 

- Ha az anya újra dolgozni kezd, nem tud annyit foglalkozni a gyerekkel, így osztoznia kell az apával ezen a feladaton. Ez pedig külön jó lehet a fentiek tükrében. 
Csutak Gergely arról is beszélt, miért fontos egy férfinek megélnie az apaságot, mint érzelmi állapotot. 

- Nem azon múlik, hogy valaki jó apa-e, hogy mennyi pénzt ad a családnak. A gyerekek számára a legfontosabb valuta a közösen töltött idő. Megfordítva ezt, az apaság is akkor tud örömforrás lenni, ha megéli a gyerekével a különböző helyzeteket. Általában azokat a dolgokat tartjuk fontosnak, amikért teszünk. A szülő-gyermek kapcsolat is ilyen természetű. Ha nem hoznak érte áldozatot, nem képesek olyan módon élvezni, mint akik lemondanak egyéb dolgokról az apai feladatok miatt. 

Vannak olyan emberek, akiknek nem lehet valamilyen okból gyermekük. Csutak Gergely szerint ők is képesek megélni az apaságot.

- Egyfelől opció lehet az örökbefogadás, a nevelőszülőként való szerepvállalás, de például tanítás formájában, más emberek segítése, gondozása formájában is megélhetik az apaságot, vagy éppen állatok nevelésével, mentésével. Persze a legideálisabb módja, hogy az ember apaként kiteljesedjen, a gyereknevelés – véli a pszichológus.