Boros címkék és absztrakt festmények elegye egyazon tárlaton

1

A Miskolci Nemzeti Színház emeleti társalgójában nyílt meg Bredács Vanda tervezőművész és édesapja, Bredács László díszletfestő közös tárlata március 14-én délután és bő egy hónapig, április 15-ig látogatható a Nagyszínház előadásai alatt. A kiállításon Vanda grafikai, arculat- és csomagolástervezési munkáiból és László festményeiből láthatnak válogatást az érdeklődők. A közös tárlatot Farkas Diána tervezőművész nyitotta meg. 

- Összesen tizenöt tablót állítottam össze a nyolc év alatt összegyűlt, már az egyetem után elkészített csapatban készített, illetve egyéni munkáimból. Mindegyik tabló egy-egy projekt szerint van összeállítva. Főleg arculattervezési munkákat hoztam, néhány illusztrációt, továbbá a kedvenceimet: boros címke terveket és egy sörös címkéét is. Érdekel a borászat, amikor ki kell menni egy-egy borospincéhez. A címkékhez a tipográfiát is fontos ismerni, emellett szívesen rajzolok saját kezűleg is illusztrációkat – mondta stábunknak Bredács Vanda tervezőművész. 

Örökölte a kreativitást

- Már általános iskolában is a rajzóra volt a mindenem. Bár jól tanultam, de más sosem érdekelt és mindig ezzel akartam foglalkozni. Apukám is támogatott ebben mindig, mert ő a Miskolci Nemzeti Színházban díszletfestő. Már gimnáziumba is ilyen irányba mentem tovább, aztán egyetemen formatervezést tanultam, de a grafikát sem hanyagoltam el. Nagyon élveztem mindig, amikor terveztünk egy tárgyat és a logóját, illetve a prezentációját össze kellett állítanom. A logókban az az izgalmas, hogy egy projekt lényegét kell beletömöríteni – emlékezett vissza. 

Hozzátette, hogy egyetem után egyből megtaláltam a megrendelőit és azóta is ebben a szakmában tud dolgozni. Budapestről indult, de mostanra az egész országból együttműködik borászatokkal. 

- Kíváncsiak voltunk apukámmal, hogy mit tudunk kihozni egy közös tárlatból, hiszen az ő hivatása, a díszletfestészet is művészi tevékenység. Itt a megnyitón láttam először az összes kiállítási tárgyat együtt és nagyon elégedett vagyok velük – osztotta meg a tervezőművész. 

Büszke a lányára

- A nagyon régi múltból és a mostani időszakból is hoztam tizennégy képet. Már a kilencvenes években, amikor kirakatrendező iskolába jártam Budapesten, elkapott a hév, hogy valamit festeni kellene. Csináltunk különböző akciókat és performance-okat. Aztán visszajöttem Miskolcra és kirakatrendezőként dolgoztam, de ritkábban festettem – fejtette ki Bredács László, a Miskolci Nemzeti Színház díszletfestője. 

-  Most díszletfestő munkám mellett dekoros vállalkozó is vagyok, ezért ma sem jut sok időm a festésre. Bár, amikor tehetem, a jegyzetfüzetembe firkálgatok és a tervek közül néha valamit elkészítek. A két korszak között egyébként nagy különbség van, manapság inkább absztraktokat festek, amivel bízom benne, hogy másoknak is örömet tudok okozni – fűzte hozzá. 

- Díszletfestőként rengeteg faktúrát, kopó, omladozó falakat kell festenem. Szeretem a nagyon megdolgozott, öregített felületeket. Ezekkel szeretek dolgozni és ezekkel próbálok valamit kifejezni. Szeretem az alap és a kevert színeket is, kicsit olyanok a képeim, mint a festékes nadrágom. Nagyon örülök, hogy most a lányommal, Vandával közösen állíthatok ki, aki nagyon profi és szerintem sokkal ügyesebb nálam. A kettőnk alkotásai szerintem kiegészítik egymást. Büszke vagyok rá, hogy folytatta a kreatív vonalat – árulta el.