Egy művészeti akció keretében helyezett el emléktáblát a Búza téren, az ott elégetett igrici boszorkányok emlékére, két miskolci származású fiatal, Kazsimér Soma költő-képzőművész és K. Takács Márton fotográfus-képzőművész, a téren található Coop üzlet hátsó falára. A táblán négy kivégzett nő – Kasza Sára, Tót Anna, Sigó Kata és Virág Kata - neve olvasható az 1717-ben bekövetkezett haláluk évszámával. A művészeti projekt keretében végrehajtott akciót videóra vették. 

A videómunka a Maleficae – A máglyától az online varázslásig című kiállításhoz kapcsolódik, amely a fővárosban, a Budapest Galériában látható szeptember 8-ig, több magyar és külföldi művész alkotásával együtt. 

Installációk a magyar rémvilágról

- Már a korábbi művészeti praxisunkban is a magyar hiedelemvilág lényeivel, lényképzeteivel, szörnyeivel foglalkoztunk K. Takács Márton barátommal. Ezekből több kiállítást és lecture performance-ot csináltunk már. Sokféle alkotási móddal kísérletezünk, de általában installációkat, illetve hang- és videómunkákat készítünk. Most kifejezetten a Maleficae című kiállítás kurátoraitól érkezett a felkérés, hogy készítsünk valamit nekik boszorkányság vagy varázslás témában – idézte fel Kazsimér Soma költő-képzőművész, ötletgazda, aki alkotótársához hasonlóan gimnazista koráig Miskolcon élt. 

- Boszorkányokkal kapcsolatban még nem készítettünk semmit, mert eddig nem valós történelmi eseményekre koncentráltunk és különösen nem ilyen tragikusokra. Viszont körülbelül nyolc évvel ezelőtt olvastunk Reiman Zoltán amatőr helytörténész és más helytörténészek munkáiban az igrici boszorkányokról – számolt be. 

Tudatta, hogy háromszáz éve a Búza téren, akkori nevén az Égetőpáston kivégzéseket hajtottak végre. A négy boszorkány is itt lelte máglyahalálát. A másik kínzóeszköz, amit itt bevetettek a sütögetés volt, amikor felhevített, tüzes fogókkal összecsipkedték az elítéltet, aki egyébként férfi is lehetett. Az igrici boszorkányok esetét dokumentálták a legjobban, de más boszorkányperek is folytak Miskolcon. A Diósgyőri várról például boszorkányszombat beszámolók is fennmaradtak. 

A város eltitkolt történelme

- Érdekesnek találtam, hogy az a hely, amire mi gyermekorrunk és utazásaink fontos helyszíneként gondolunk, régen teljesen más funkciót töltött be. Ezt az eltérő narratívát szerettük volna megjeleníteni a téren. Korábban is kísérleteztem már ennek kapcsán videós anyagokkal, de igazán csak a most érkezett felkérésre dolgoztuk ki az ötletet – osztotta meg. 

Elmagyarázta, hogy az emléktábla-állítást gerillaakciónak szánták, tehát semmilyen hivatalos és ünnepélyes jellege nem volt. A gerillázás azt jelenti, hogy a művész beavatkozik a valóságba és alakít rajta. Kiemelte, hogy ez a művészeti gyakorlatuk fontos részét képezi és mediahack-ekkel is foglalkoztak korábban. 

- Nagyon szeretem az alternatívabb és performatívabb emlékállítási stratégiákat, amelyek mostanában leginkább színházi körökben tűnnek fel. Eleve van valami nagyon szép abban, ahogy egy emléktábla a közös terünkről mesél el egy olyan történetet, ami a térhez tapad, de eddig a háttérbe húzódott. Emléktáblát jellemzően férfiaknak szoktak állítani, mi most viszont nőkről, áldozatokról szerettünk volna megemlékezni, illetve olyan eseményről, ami Miskolc történelméből kitakaródik – fejtette ki az alkotó.

Lassan terjedt el a híre

Hozzátette, hogy bár a művészeti gerillaakciót már nyár elején végrehajtották, a híre sokáig lappangott. Aztán először miskolci Facebook-csoportokban kezdett el terjedni, hogy néhányan szemtanúi voltak az emléktábla-állításnak. 

Elárulta, hogy a táblaállítást dokumentáló roadmovie szerű videómunkát a Maleficae című kiállításon egy betonlamellákból összeállított, lábakon álló dobozban állították ki egy belevágott nyílással, amiben egy kijelzőn megy a film. A doboz a nagyváros betonrengetegére utal, aminek egy „repedésébe” beletekintve láthatjuk ezt a régi történetet, ami eltér a Miskolc kapcsán ismert uralkodó elbeszélésmódoktól. 

Vérfarkas és sellő lakta vidék

Megemlítette, hogy korábban feldolgozták már a mátranováki fanyűvő esetét is mediahack formájában, kellő humorral tálalva, mintha újra találkoztak volna vele. A Putnok fölötti dombon eltemetett vérfarkas sztorijáról pedig úgy adtak hírt, mint kvázi „vérfarkas kutatók.” Emellett a szintén Putnok mellett elterülő Szörnyű-völgyben található lápban élő sellőkről, a lápi kisasszonyokról számoltak be. Róluk például azt olvasták, hogyha kitesznek egy tál lisztet, akkor abban lehet látni a lábnyomukat. 

A közeljövőben pedig talán újabb gerilla emléktábla-állító akciókra számíthatunk tőlük alternatív történelmi helyeken, de hogy ezek mik lesznek, egyelőre még titok.