Fog fájni, amikor megfojt minket a (borsodi) szmog?

Alig van hét, hogy ne hallanánk a rádióban magas szállópor-koncentrációról. Szinte mindig ugyanazok a városok érintettek a megyében: Putnok, Kazincbarcika, Sajószentpéter és Ózd, némileg ritkábban Miskolc. Jelen cikkünkben nem a légszennyezettség csökkentésének módjairól írunk. Ezúttal alapvetésként kezeljük, hogy a levegő minősége térségünkben rossz. Ehelyett azt vizsgáljuk meg szakember segítségével, mit okoz tüdőnkben a szállópor és hogyan csökkenthetjük a kitettségünket a légszennyezettséggel szemben.

Költözzünk vidékre? Vagy mit csináljunk? 

Ott se járnánk jobban. Kevesebb légszennyezettséget okozó gyárba botlanánk talán, ám a tüzeléses fűtés épp az aprófalvakban és a külvárosokban „dívik” – azok minden értelemben legszélein pedig a szociális krízissel átitatott mindennapokban gyakran lesznek a kályhák martalékává a taglalt műveletre finoman szólva is alkalmatlan „tüzelőanyagok”. Ezt tetézve neveznek még be a mezőnybe az Otto-motorok kipufogta mérgek. 

Persze nem vonható ki a képletből az sem, hogy az elmúlt évtizedekben jobban oda is tudunk figyelni a légszennyezettséggel összefüggő megbetegedéseinkre. Már aki ezeket egyáltalán figyeli:

– A hetvenes években a TBC valósággal aratott. Mindez már akkor is visszavezethető volt a szociális helyzetre és az életmódra, de akkor még nem voltak megfelelő gyógyszerek, és messze nem állt azon a színvonalon a tüdőgyógyászati hálózat sem, ahogyan az az ezredfordulóra kiépült. Ezzel azonban a diagnosztizált megbetegedések típusa is változott – vonta meg csaknem öt évtized térségi mérlegét a témában megkérdezett helyi pulmonológus. Molnár Lajos úgy ítéli meg, hogy a nemzetközileg érvényes egészségügyi határértékek és emissziós szabályok nem véletlenek, ugyanis a légszennyezés kimutathatóan hónapokkal kurtítja az Európai Unió polgárainak átlagéletkorát. 

– A tüdőnek van egyfajta öntisztuló képessége. Sok mindent el tud érni, hogy eliminálja a bekerülő szennyeződéseket, de ha állandóan ki van téve azoknak, akkor előbb-utóbb összeomlik – jelentette ki. 

Molnár Lajos nyugdíjazott tüdőgyógyász, onkológus. 1974-től nyugdíjazásáig dolgozott a miskolci Szent Ferenc Kórházban, ott töltött utolsó tizenöt évében osztályvezető-főorvosként. Jelenleg a miskolci Macroklinika tüdőgyógyászati szakrendelésén praktizál. 

Nyári füstköd – télen, nyáron

Az sem túl kecsegtető fejlemény, hogy egyszerre kétféle füstköddel is kalkulálnunk kell. A kissé megtévesztően nyári füstködként hivatkozott, a közlekedéssel a légkörbe kerülő ózon, nitrogén-dioxid, kén-dioxid és egyéb illékony szerves komponensek képében jelentett veszély ugyanis nemcsak a nevezett évszakban sújt le ránk. Abajgat minket még januárban is, miként akkortájt azt már a téli füstköd is teszi. Utóbbi a lakossági és ipari fűtés nyomán felszabaduló szilárd részecskéket fedi. Senkit sem fog talán meglepetésként érni: ezek bizony potenciálisan növelik egymás hatását, együttesen rontják a levegő minőségét. 

– Egyértelmű, hogy az elavult fűtési technikák a gyerekek esetében az asztmás és légzőszervi megbetegedések előfordulását növelik. Mindemellett a levegőbe került finompor-részecskék önmagukban vagy kémiai reakció után is kifejthetik hatásukat – mutatott rá Molnár Lajos, aki szerint nagyon nagy veszély, hogy a részecskékkel a szervezetünkbe kerülő vírusok és baktériumok az amúgy se csekély rizikót fokozzák. Lehet, hogy ott azon nyomban megússzuk egy néhány napos akut légúti gyulladással, de messziről sem zárható ki a maradandó károsodás. 

Nem árt eszünkbe vésni, a bajt nem feltétlen jelzi a szervezetünk, márpedig a tüdő anyagcseréje és oxigenizációja óriási mértékben hat ki egyebek mellett az érrendszerünkre is. Olybá tűnik, nem nagyon van mit tennünk, a fentiek konklúziója egyértelműen a szervroncsolódást körvonalazza. Jóformán csak idő kérdése, a krónikus állapot óhatatlanul ki fog alakulni. 

Ezek vázolása után könnyed eleganciával el is üthetnénk annyival felelősségünket, hogy végső soron nincs mit tennünk, adjuk át a terepet szervezetünk hibajavító mechanizmusának, elvégre úgyis azon múlik a történet kimenetele. Igen ám, de ez csak részben igaz! És hogy mekkora részben, abban már korántsem vagyunk olyannyira kiszolgáltatott pozícióban. 

Maradt egy kapaszkodónk: mit ne csináljunk! 

A szakember szerint kétségbeejtő jelenség, hogy épp a legszennyezettebb vidékeken – így többek közt a mi régiónkban – akad a legtöbb dohányzó. Főleg úgy, hogy a veszélyek nem ismeretlenek. Molnár Lajostól megtudjuk: egyetlen cigaretta elszívása mintegy tizenöt mutációt indít el szervezetünkben. Kiszámolható, hogy pusztán az effajta tüdőterhelést követően – ha kellő intenzitással és több dekádon keresztül folytatjuk – százezres nagyságrendben merülnek fel mutációk. Ahhoz pedig, hogy szervezetünk ne tudja ezeket a mutációkat a maga jól bejáratott eljárásaival kijavítani, már tíz esztendő is elegendőnek bizonyulhat ominózus szenvedélybetegségünkből – hódító útjára indítva ezzel a rákos burjánzást.

Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a dohányosok kitettségét: húsz-harmincszoros ütést visz be magának az a dohányos, aki egy füstködtől gyötört januári napon szívja el ugyanazt a szálat, mint tenné azt példának okáért egy jóval tisztább júliusi napon – állítja a tüdőgyógyász.

Ha mindez a gyárak és járművek által kibocsátott, valamint a rossz minőségű tüzelőanyagok révén a légkörbe és így a tüdőnkbe kerülő káros anyagokkal összeadódnak, akkor bizony visszafordíthatatlan károsodást szenvedünk el. Ilyenkor ugyanis a tüdőszövet a szén-dioxod és az oxigén cseréjéért felelős részeinek nemes egyszerűséggel nem adunk lehetőséget, hogy regenerálódjanak. Egyedüli kapaszkodó a genetika, amennyiben bizonyos mázlistáknál csak életük legvégén vagy történetesen egyéb szerveiket megtámadva bukik ki a dolog – erre azonban kár bazírozni. 

Végül nézzük meg a másik végletet, a szabadtéri sportolást. Téli mozgásigény ide, év eleji fogyókúra oda: a légköri riasztással érintett napokon jobb, ha csínján bánunk a futással. Magától értetődően nem összevethető a dohányzás hordozta veszedelemmel, ugyanakkor felesleges kockázatvállalás az extra fizikai megterhelés, ekkor ugyanis arányosan nagyobb dózist szippantanunk a kint ólálkodó mérgekből. Egy-egy kocogás, bringázás vagy séta ötletekor érdemes a PM Monitoring nagy felbontású szállópor-mérő hálózatának értékeire vetnünk pár pillantást, ha már itt van nekünk. 

Nullára tehát nem csökkenthető a veszély, kizárni pedig egyetlen karanténszabályozás sem fogja életünkből a troposzférát. Összegezve a pulmonológus tanácsait az egyén számára – a megelőzésre, pontosabban mondva a kockázat minimalizálására vonatkozóan: voltaképp a tüdő védekező és lebontási képességén túlmenően a megfelelő fűtési technológia kiválasztásában és a dohányzás elkerülésében merül ki mozgásterünk. 

(Címlapkép: MiNap-archív – Juhász Ákos 2020-as felvétele a Miskolc határában történt március közepi bozóttűzről.)