Krisztus értünk szenvedett, majd legyőzte a halált

A húsvéti ünnepkör a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus megváltó kereszthaláláról és feltámadásáról szól. A református egyház számára különösen fontosak az ehhez kötődő bibliai események, ezt jártuk most körül.

– Virágvasárnapon, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, akkor az óriási tömeg éljenezve fogadta. Szabadítóként tisztelték, pálmaágakat és saját felső ruháikat terítették elé az útra, ami a győztes hadvezérnek járt – nyilatkozta szerkesztőségünknek Hangóné Birtha Melinda, az Avasi Református Templom közösségének lelkipásztora.

- Jézus Krisztustól, tévesen, sokan földi szabadítást vártak, ami őt sírásra indította: „nem ismerted fel meglátogatásod idejét” (Lk.19,44b), mondta Jeruzsálem lakóira utalva. Aztán a templomba érve szembesült azzal, hogy nincs rend. Kizavarta onnan a kufárokat, melynek hatására az ellenségei, a farizeusok és főpapok elhatározták, hogy leszámolnak vele. Ezt a jelenetet Kodály Zoltán is feldolgozta „Jézus és a kufárok” című művében – tette hozzá.

– Jézus nagycsütörtök estén, az utolsó páskavacsorán beszélt a tanítványainak arról, hogy „közületek egy elárul engem” (Jn.13,21b). Ez döbbenetes, mert azok közül, akik vele éltek három éven keresztül és látták a csodáit, mégis van egy, Júdás, akibe a Szentírás szerint belement a sátán. Nem volt teljes szívvel Krisztusé, és csak a földi dolgokban tudott gondolkodni. A közösség pénzéből lopott, és Urát is harminc ezüstért árulta el – fejtette ki.

Elmondta, a többi tanítvány pedig elaludt, amikor Jézus azt kérte, hogy virrasszanak vele. Szintén nagycsütörtökön Péter is megtagadta háromszor, mielőtt a kakas megszólalt. Erre emlékeztet a református templomok tornyán látható kakas. Azonban Péter később megbánta a bűnét, Krisztus pedig a feltámadása után azt ígérte neki, hogy rá építi az egyházát és ő lesz a „nyáj pásztora”.

- Aztán hajnali 2-3 óra körül a katonák elfogták Jézust. Amikor a főpapok odavitték Poncius Pilátus római helytartó elé, hogy ítélje halálra, ő rácsodálkozott, hogy semmilyen bűnt nem lát benne. Így „került bele Pilátus a krédóba”, azaz az Apostoli Hitvallásba. A helytartó végül a néppel mondatta ki az ítéletet, akik Barabbást, a lázadót választották, hogy az éppen zajló zsidó páska ünnepéhez kapcsolódó szokás szerint, őt engedjék el. Munkácsy Mihály a híres „Ecce homo” című festményén ezt az eseménysort örökítette meg. Ekkor Pilátus kezet mosott, hogy jelezze, nincs felelőssége a politikai ítéletben: „Jézus, a zsidók királya”, vagyis felségáruló. Ezt szögezték fel Krisztus keresztje fölé három nyelven – magyarázta.

Felidézte, nagypénteken feszítették keresztre a Megváltót. Mellette szenvedett a bal és a jobb oldalon két lator is. Utóbbi felismerte benne a Messiást, ezért azt ígérte neki Krisztus, hogy vele lesz a Paradicsomban. A kereszt alatt álló római százados pedig kimondta, hogy Jézus „valóban Isten Fia volt” (Mt. 27,54). Halálakor természeti események is igazolták ezt: napfogyatkozás és földrengés kezdődött, valamint középen kettéhasadt a jeruzsálemi templomban a szentély kárpitja.

- Az elhunyt Jézust még nagypénteken, naplemente előtt levették a keresztről és eltemették. Nagyszombat a gyásznap, amikor „a harangok is Rómába mennek”, vagyis nincs harangozás. Hitvallásunkból kiderül, hogy Krisztus alászállt a poklokra, amit a hagyomány szerint nagyszombaton tett meg értünk önként. Ezzel készítette elő húsvéti feltámadását, megváltó művének megkoronázását. A mai ember számára is ez a leghihetetlenebb, hogy legyőzte a halált, és újjáteremtett mindent – emelte ki.