A házasságban minden (is) kommunikáció
A pasztorálpszichológus – mentálhigiénés szakember Makkai László „civilben” görögkatolikus lelkész, szombat délután tartotta meg előadását a Miskolci Nagycsaládosok Egyesületénél „a házasságban minden (is) kommunikáció” címmel. A tapasztalt szakember szerint a legtöbb probléma, amely felmerül egy házasságban, orvosolható a megfelelő kommunikációval, sőt, sokszor éppen ennek hiánya miatt jönnek a problémák.
- Ebben az évben a Házasság Hete alaptémája a beszélgetés a házasok között, én úgy gondolom, hogy mindegy, ki, hány éve házas, mindig minden kommunikáció. Az is, ha beszélgetnek egymással a párok, az is, ha nem. Az is kommunikáció, ha csönd van egy családban, mert annak is van egy kommunikációs üzenete, ahogy annak is, ha a felek az érzelmi kommunikáció szintjén is tudnak már működni. Szakértők szerint mindössze hét százalékát alkotják az emberi kommunikációnak a szavak, harmincnyolc százaléka, a hangszín, a hangsúlyozás, és több mint a fele, ötvenöt százalék a non-verbális rész, a mimika, a testtartás és egyéb jelzések. Ilyen jelzés lehet akár az edények csörgetése is, jelezve, hogy el kellene azokat mosogatni – vezetett be a kommunikáció rejtelmeibe Makkai László.
Sok múlik azon, hogyan tudja az ember a párkapcsolatában ezeket a jeleket észrevenni, hogyan tud ezekre reflektálni. Ezt már érdemes és kell is tanulni, mert a nem verbális kommunikáció jelzéseit dekódolni kell és ez nem születik velünk. Mindenhez kapunk használati utasítást, amit vásárolunk, de a házassághoz nem. A két félnek azonban össze kell csiszolódnia, meg kell tanulnia a másik jeleit – mutatott rá. Kiemelte, a tágabban értelmezett kommunikációban, az emberek hoznak magukkal tanult mintákat otthonról is, azt, amit láttak, tapasztaltak. Ezek egy részét mindenki magával viszi az új kapcsolatába, a saját családjába is.
- A gyerekek szenzorai kiválóak, érzékelik, ha egy házasságban, családban a kommunikáció harmonikus vagy azt is, ha nem. A gyermek ezt a tapasztalatot viszi magával. Akár azt, hogyan lehet egy konfliktust kezelni, hogyan kommunikálták ezeket le a szülei. Tévedés azt hinni, hogy a gyerekek erre nem figyelnek, nem tudják, mit csinálunk. A gyermekek szenzorai nagyon is ki vannak élezve arra, hogy a családon belül az egészséges kommunikáció, az asszertív kommunikáció jól működik-e vagy sem – figyelmeztetett a pasztorálpszichológus.
Lényeges tehát, hogy milyen példákat, milyen mintákat adunk a gyermekeknek, mert a kisgyermekként vagy kamaszként megélt családon belüli kommunikációs szinteket sajátítják el. Számukra ez a szocializációs folyamatuk része.
- A statisztikák azt mutatják, hogy ma a párkapcsolatok negyven százaléka kötődési problémákkal küszködik. Ez azt jelenti, hogy valamilyen szinten a családon belüli kötődések, kommunikációk, vagy a viszonyulások nem megfelelőek. Ezeket a problémákat legtöbbször magunkkal hozzuk a saját házasságunkba, ahol ugyanúgy konfliktusokat és nehézségeket szül. Amerikában a válások nyolcvanöt százalékát vezették vissza az elégtelen kommunikációra. Nagyon indokolt tehát erről itthon is beszélgetni – mutatott rá.
Sokféle kommunikációs modellt dolgoztak ki, gondoljunk például a nálunk is népszerű amerikai Gary Chapman-re, aki a kommunikációt öt „szeretetnyelvben” határozta meg. A felszínes csevejtől a tényközlésen át a szeretetteljes és őszinte kommunikációig, a legmélyebb érzelmekig. Ezeket a szinteket érdemes fejleszteni, tudatosan figyelni rájuk.
A kérdésre, hogy vajon minden megoldható-e kommunikációval azt mondta, hogy amikor már egy párkapcsolatban elhalkulnak az érzések, elmaradnak a beszélgetések, a kommunikáció, az mindig visszavezethető valamilyen okra. A párkapcsolatok legfagyosabb pontja az, amikor már nem beszélek a másikkal. Amikor még ott vagyunk, de már csak a napi életet menedzseljük, mintegy felülről, helikopter üzemmódban. A kommunikáció már csak a gyerekekről szól, a bevásárlásról, a hétvége strukturálásáról, és eltűnik az érzelmi kommunikáció a másik felé. Ezt hamarosan követik a kapcsolati problémák. Ilyenkor már fontos lenne szakemberhez fordulni, ha meg szeretnénk menteni a házasságunkat – javasolja Makkai László.
A mentálhigiénés szakember úgy látja, hogy még a felmerülő szexuális problémák mögött is sok esetben valójában ezek a kommunikációs problémák állnak. Például az, hogy ezek hiánya miatt nincsen meg a szükséges lelki, pszichés háttér. A bizalom, a szeretet, a biztonság érzet. Ezért nehezen vagy egyáltalán nem sikerül ráhangolódni a szexuális életre sem. Főleg a nők részéről ez nagymértékben érzelmi kérdés. Tünetek lehetnek, hogy nem értékeljük a másikat, a házastársunk munkáját, a hálószobán kívüli tevékenységét. Fontos, hogy mennyi érzelmet adunk át, hogyan történik a meghittség kialakítása, milyen a kommunikáció. Ha ezek rendben vannak, akkor az élet számos területén jobban mennek a dolgok, a házaséletben is.
- Ha valahol ez sérül, a másiknak nincs meg a kellő tisztelete, az odaadása, amit a kapcsolatba bele kell tennünk, akkor jöhetnek a gondok. Minden kapcsolatért dolgoznunk kell, tennünk kell érte, mindennap fel kell fedeznünk a másiknak az értékeit. Ha ezek megvannak, a többi terület is működni fog a házasságban – fogalmazott.
Rámutatott, ezek nagyon összetett, soktényezős problémák, és ahol már a párkapcsolati dinamika sérül, az mindig hatással van a többi területre is, beleértve a házas- és szexuális életet is. Ha a párok tudnak együtt beszélgetni, érzelmeket átadni, meg tudják tapasztalni a másikban a jót, felfedezni az értékeket, és meg van a kölcsönös tisztelet, akkor az életnek a többi területe is működni fog.
Makkai László úgy látja, vannak különbségek a problémák tekintetében az egyes korosztályok között, hiszen minden életszakasz más és más, különböző kihívásokkal nézünk szembe fiatal házasként, gyermeknevelés közben és utána. Az első néhány év, az idealizált szakasz, a kiteljesedésről szól, a közös nyaralásokról, az első otthon kialakításáról, egymás felfedezéséről.
- Az első gyermek érkezése változást hoz, egyre feszültebb lehet a helyzet, hiszen az első gyermek amellett, hogy nagyon nagy élmény és ajándék, új típusú pszichés terhet is ró a szülőkre, elsősorban az édesanyára. Ő az, aki a saját korábbi életéből a legtöbbet felad. A munkáját, a karrierjét, a szociális kapcsolatai egy részét, kicsit beszűkül az élettere a lakás világába. Ezzel együtt a kommunikációs lehetőségei is jelentősen csökkennek. A férfiaknál sokkal kevesebb változás áll be, ugyanúgy mennek a munkahelyükre, beszélgetnek más emberekkel, mint korábban. Ezek az élethelyzetből adódó változások, nyilván feszültségeket okozhatnak. És ez egy ideig így folytatódik, amikor jön a többi gyermek. Ezeket a nehézségeket át kell vészelni, ha szükséges szakember segítségével – sorolta.
A gyermekek „kirepülése” után vagy idősebben megint más élethelyzetek jönnek, amelyeket meg kell oldani. Krízis lehet például abból is, hogy mit kezdjen magával a szülő, amikor felnőttek és elköltöztek a gyermekek? Kialakulhat egy tanácstalanság, egy feleslegesség érzés. A nyugdíjas korban hasonlóan, jöhet az érzés, hogy felesleges vagyok, mit kezdjek magammal? És mind ezek kihatnak a párkapcsolatra is, ezeket a házasok együtt élik át.
- Ilyenkor kell jönnie annak, hogy más pályára, más célok felé kell átterelni azokat az energiákat és azt az időt, ami felszabadult. Kilehet találni olyan tevékenységeket, amelyeket együtt lehet végezni, kirándulásokat, valamilyen sportot, közös hobbit. Nagyon kellenek ezek a közös élmények, hogy együtt tartsa a párokat. Nem véletlen, hogy ebben az életszakaszban is nagyon megnő a válások száma. Amikor úgy érzik a párok, hogy már nem tudunk egymással mit kezdeni. Ezért kell megélni együtt új dolgokat. Akár újra felfedezni a randizást a saját feleségünkkel, férjünkkel, elutazni valahová, kipróbálni új dolgokat. A lényeg, hogy együtt. És az is, hogy akarjuk tudatosan is megőrizni és megújítani a kapcsolatunkat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig meg kell újítani a kapcsolatunkat, mert akkor fog jól működni, ha tud változni, ha jönnek új ötletek, ha van benne meglepetés, váratlan pozitív pillanatok – javasolta Makkai László, kiemelve, hogy mindehhez természetesen mindkét fél akaratára szükség van. A lényeg, hogy ne nyíljon szét a kapcsolati ollónk, hogy ne mindenki külön úton járjon. Egymásban keressük az örömet, ne másban – szögezte le.
Végezetül megállapította, nem kell félni a házasságtól, az a felnőtté válásunk egyik útja. Ez az önálló döntések korába lépés, az elköteleződés, a felelősségvállalás és az adni tudás állapota. Ezek a felnőtté válás ismert szavai és állomásai, ezek segítségével lehet meghozni egy életre szóló döntést – adta át tapasztalatát Makkai László görögkatolikus lelkipásztor, pasztorálpszichológus és mentálhigiénés szakember a közönségnek.
