1. A Lelkipásztor

„Az élet arra való, hogy elajándékozzuk”
Kozma Imre Atya 1940. június 4-én Győrzámolyban született. A győri bencés gimnáziumban érettségizett, majd papi szemináriumba jelentkezett. Döntése komoly elkötelezettséget jelentett, hiszen 1958-ban a papi hivatást választó fiatalok biztosan számíthattak arra, hogy a hatóságok zaklatni és üldözni fogják őket.
Imre Atyát 1963-ban szentelték pappá. Első állomáshelye Tát-Dorogbányán volt, majd áthelyezték Budapestre. A Ferenciek terén álló Alkantarai Szent Péter templomban szolgált 1968 és 1977 között. Szokatlan hangvételű, szókimondó prédikációi sokakat megszólítottak. 
A fiatal felnőtteknek tartott beszédei alatt zsúfolásig megtelt a templom. Kozma Imre atyát ezekben az években számos alkalommal előállították és kihallgatták, hallgatóságának több tagját meghurcolták és kizárták az egyetemről.

Zugligeti káplánként felsőbb teológiai tanulmányokat szeretett volna végezni, de ezt nem engedte az Állami Egyházügyi Hivatal. A pesti ferences templomba kerülve a békepapi mozgalom vezetője be szerette volna őt szervezni, de nem engedett a hívásnak. Az Állami Egyházügyi Hivatal nem tűrte tovább népszerűségét 1976 októberében, civil foglalkozást kellett volna keresnie. Arra készült, hogy taxisofőr lesz.  

A Gondviselés kegyelméből mégis folytathatta papi pályafutását a zugligeti Szent Család templom plébánosa lett. Hittan óráin azt tanította, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, a szeretet sok bűnt eltakar, kockázatvállalás nélkül nincs élet. A templom falain kívül, a mindennapokban is meg kell élni hitünket. A közösség tagjainak konkrét segítő feladatokat kellett vállalniuk, ekkor alakult ki az az önkéntes hálózat, amely később a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapját adta.

Papi pályafutása utolsó szakaszában éppolyan energikus volt, mint fiatalon. Pappá szentelésének ötvenedik évfordulójára készülve 2013-ban gyalogosan végig járta papi szolgálatának állomáshelyeit, 73 évesen 140 kilométeres zarándoklatot tett. „Az emberi élet nem a miénk, azt az emberek szolgálatában el kell ajándékoznunk másoknak.” Imre Atya papként ennek szellemében élte életét.

2. A Máltai Szeretetszolgálat alapítója, elnöke

„A hit védelme és a rászorulók segítése.”
Az 1989-ben megalakult Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökeként a szegények, idősek, a beteg és hajléktalan emberek ellátását szervezte meg. A zugligeti templom kertjében megnyitotta az első menekülttábort a Budapesten gyülekező keletnémet családok előtt. Ezzel az akkori Európa legnagyobb humanitárius akcióját indította el, melynek során 48 ezer menekültet fogadtak be Magyarországon.

A romániai forradalom alatt segélyszállítmányokat juttatott el a szükséget szenvedő településekre, a délszláv háború alatt kórházi osztályokat, bentlakásos intézményeket és nagy számú civil lakosságot menekített át Magyarországra az általa vezetett szervezet.
Felhívására önkéntesek százai jelentkeztek és országszerte megalakultak a Magyar Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjai. A Szeretetszolgálat ott volt az elmúlt évtizedek összes kritikus eseményénél természeti csapásoknál, menekült válság és háborús veszélyhelyzet idején is.
 
Az eltelt idő alatt a Máltai Szeretetszolgálat az egyik legnagyobb magyarországi karitatív szervezetté vált. Szociális, oktatási és egészségügyi ellátásokból hálózatot épített ki. Intézményeiben és önkéntes csoportjaiban naponta átlag 17 ezer emberről gondoskodik. Jogosan adódik a kérdés, hogy mi adott erőt Imre Atyának ehhez a hatalmas munkához. Az erőt a szeretet adta, mert Atya szerint: „Minden baj forrása a szeretet hiánya.”
 
Amikor megalakult a máltai egyesület, akkor - pontosan ezért - nem a szakmailag kézenfekvő „Segélyszervezet” megnevezést adta neki, hanem a Szeretetszolgálat lett a hivatalos egyesületi név. Ezt vallotta: „Ha jót teszel, mindig olyannal tedd, aki ezt nem tudja viszonozni, mert nem azért teszed a jót, hogy visszakapd.”
Az Imre atya vezetésével néhány év alatt kiépült magyarországi szociális és egészségügyi gondoskodás intézményrendszer négy kulcsfogalma:
befogadás, lehajolás, jelenlét, kísérés lett a Máltai Szeretetszolgálat mindennapi munkájának zsinór mértéke.

„Azért szeretem Miskolcot, mert ott lakik Gábor…..”
Imre Atyát 1989-ben ismertem meg, amikor Temesvárra mentem orvosként, segíteni a romániai forradalomban megsérült embereket. Ott találkoztunk és a következő évben megalakult a Szeretetszolgálat Miskolci csoportja. Imre atya az alakulás napján humorosan azt mondta, hogy „Miskolcot azért szeretem mert ott lakik Gábor….”  de azonnal hozzá is tette: csak vicceltem.

Ez a mondat volt az, ami egy életre elkötelezett engem a szolgálat mellett. Miskolcon és az észak-magyarországi régióban, amely B.-A.-Z., Heves és Nógrád Vármegyéket foglalja magában, ma már kiterjedt, mindenki által ismert és elismert munkát végez a „Málta”. Számtalan formában segíti a rászorulókat, egy különleges ápolási otthont működtet és ott van mélyen a helyi társadalom szövetében.

Egykori munkatársát Kuzmányi Istvánt idézem: „Mindenekfelett igaz, hogy amit Imre Atya a Máltai Szeretetszolgálat révén létrehozott, az nemcsak gazdag örökség, hanem élő, jó illatú ajándék az Egyháznak és Magyarországnak.”

3. Az Irgalmasrendi szerzetes

„Kapunk tárva, szívünk még inkább.”
Kozma Imre atya 1997-ben felvételét kérte a Betegápoló Irgalmasrendbe, amely irányítása alatt Magyarországon megerősödött és a budapesti, váci és pécsi irgalmasrendi kórházaival az egészségügyi ellátás fontos szereplőjévé vált. Ötvenhét évesen lett szerzetes és 82 éves koráig vezette a rend hazai szervezetét. A keresztény szemléletű orvoslás újraélesztését tűzte célul. 

Munkája során sokszor hallottuk Tőle a rend jelmondatát: „Kapunk tárva, szívünk még inkább….” de itt is azonnal hozzátette, az állandóan nyitva tartott szívvel kockázatot vállalunk, hiszen kiszolgáltatottá válhatunk. 

A rendi munkája során sokszor vállalt kockázatot és kiszolgáltatottá is vált. Nagy igazság: Amíg egy szervezetet létre kell hozni, fáradságos munkával fel kell építeni, addig nem sokan akarnak részt venni a munkában. Mihelyst készen van a mű és működik, azonnal lesznek jelentkezők, akik azt gondolják és el is hiszik magukról, hogy ők sokkal jobban tudnák vezetni az adott intézményt.
Így lett Imre Atyából „szárnytalan madár”, most is őt idézem: „Most szárnytalan madárként élek, de Isten tenyerén.”

Két éve rendjén kívül, egyedül élt, de soha nem volt egyedül. Barátai, munkatársai az egész nagy „máltai család” vele volt, akiket arra buzdított, „hogy lessük el a jézusi mozdulatokat, ne csak kövessük, hanem akarjunk hasonlítani rá.”

Nem hosszantartó betegség következtében, hanem viszonylag váratlanul, szentségekkel megerősítve távozott az Atya, akinek három élete volt. November 15-én helyezték Budapesten a Szent István Bazilikában örök nyugalomra Kozma Imre Atyát. 
 
Dr. Csiba Gábor alapító-vezető, Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Csoport