Miskolcról Miskolcra: Puskás Balázs Thália kezét fogta meg, és elengedte Newtonét

Konkáv kör, Fat unicorns, Tamponméz, Russel crew: Puskás Balázs nevét akár ezekből a zenekarokból is ismerhetné a közönség, de ő dobta a popszakma kétes sikerű kenyerét, és színész lett. Persze a dolog nem alakult ilyen egyszerűen: ha nem elég kitartó, valószínűleg villamosmérnökként végzi.   

Balázs ugyanis a Földesbe járt fizika szakra – ez az irány volt a „B” terv, ha nem jön össze a színész pálya. Az ifjúsági bérlet műsorait sorra látogatta – nagy kedvence volt a Rusznyák Gábor rendezte Kivilágos Kivirradtig –, de már a gimnázium előtt elkezdődött a románca a teátrummal. 

- Emlékszem, a szüleim nem engedték, hogy megnézzem a Chicago-t. Azt mondták, még nem nekem való. Az Ügynök halálára viszont elvittek. Abból az előadásból csak a vége maradt meg, amikor a kocsi nekimegy a falnak, és Máhr Ágnes sikolt.

Fiatal voltam, nem fogtam fel, miről szól az előadás, mégis nagy hatással volt rám. Talán ott jött az ötlet, hogy én is ezt szeretném csinálni

– emlékezett vissza Balázs.

Végzős gimnazistaként Fandl Ferenc színjátszó körébe járt. Egy október 26-i műsort követően a Csarnokban pizzáztak, amikor is odament hozzá az igazgató, Béres Attila. 

- Megkérdezte, lenne-e kedvem szerepelni a Jó embert keresünk előadásban, amit ő rendezett. Nyilván egyből igent mondtam. Gyanítom, azért kért fel Attila, mert akkoriban lapocka alá érő raszta hajam volt, és pont ilyen karakterre volt szüksége, és kevesebbet nyomott a latba a briliáns szereplésem az ünnepi műsorban – mesélte nevetve. Puskás Balázs a fizika tagozattal kapcsolatban azt vallja, a kisebb ellenállás irányába ment: az ugyanis sokkal könnyebbnek tűnt számára, mint a színészet. 

- Volt bennem egyfajta természetes kétely: mi van, ha kevés vagyok a színpadhoz, vagy ha mégsem tetszik ez a szakma? Sok rémtörténetet hallottam akkoriban.

A fizika viszont az a tantárgy, amit, ha bejártam órára, nem kellett pluszban tanulni, hiszen logikusan következik egymásból minden.

Ha nem értettem, akkor persze volt baj. Mégis, ez ment számomra a legegyszerűbben.

Végzősként sem az érettségi körül forgott minden gondolata. Sőt, egyre inkább beszippantotta a színház világa.

- Szerintem ott dőlt el bennem, hogy színész szeretnék lenni, amikor gimnázium után nem vettek fel sem a színművészetire, sem Kaposvárra. Mind a két helyen a második rostán estem ki. Viszont mindkét felvételi nagyon jó élmény volt. Olyan emberekkel találkoztam, mint Zsótér Sándor vagy Eperjes Károly. Azt éreztem, rövid időn belül tanultam rengeteg mindent. Amikor kiejtettek, gondoltam, oké, nem baj, nem állok még készen, de az is kikristályosodott, hogy ezzel akarok foglalkozni.

Puskás Balázs harmadik helyen villamosmérnökire adta be a jelentkezését az Óbudai Egyetemre. Oda fel is vették, de soha nem iratkozott be. A fizikusi pályát viszont egy darabig megtartotta, mint védőhálót.

- Sokáig kerestek kitartóan a tanulmányi osztályról, hogy még nem regisztráltam, nem jelentkeztem be a Neptunba és hasonlók, pedig többször elmondtam, nem szándékozom már oda járni. Novemberben tisztáztuk végül ezt a helyzetet.

Balázs inkább úgy döntött, OKJ-s képzés keretében elmegy a Pesti Magyar Színiakadémiára.

- Ott egy évig tanultam, majd ismét felvételiztem. Akkor volt bennem egyfajta dölyf, hogy

ha megint nem sikerül, akkor abbahagyom a próbálkozást: „haljanak éhen a tehetségesebbek, én meg elmegyek fizikusnak” – gondoltam akkoriban.

Szerencsére felvettek Kaposvárra, a Rippl-Rónai Művészeti Intézetbe, így nem kellett megtudnom, mi lett volna, ha „csak” az ELTE marad – mosolygott Balázs, aki hozzátette, azért persze eljátszott a gondolattal. Visszatekintve biztos benne, hogy nem ment volna el akkor sem fizikusnak.

- Szerintem visszamegyek az OKJ-s képzésre „éhen halni”, és az ELTE-ről is novemberig hívogattak volna.

A beszélgetésnek ezen a pontján felmerült a kérdés: mikor válik valaki színésszé? Balázs szerint ez nem diploma függvénye, inkább a mesterségbeli magas szintű tudásé.

- Rengeteg jó színész van, akinek nincs meg a diplomája, és sokan nyújtanak botrányos alakításokat azok közül is, akiknek van. Magamról azt gondolom, még nem vagyok színész, de nincs visszaút: „hisz István már a harcra készül” - mosolygott.

Balázs egyébként nem bízta a véletlenre a sorsát.

Negyedéves hallgatóként felhívta Béres Attilát azzal, hogy szeretne Miskolcra jönni gyakorlatra. A művészeti tanács pedig hamar zöld utat adott ehhez.

Nemsokára pedig egy olyan szerep is megtalálta, amire sokan éveket várnak a diplomát követően is.

- A csarnokban próbáltuk a Rómeó és Júliát, amikor Szőcs Artur odajött hozzám, és megkérdezte, milyen lágéban énekelek. Ekkor még életemben soha nem énekeltem. Komolyan, soha. Az egyetemen persze volt énekóránk, amit néha több, máskor kevesebb sikerrel abszolváltam.

Oké, gimiben akadtak zenekaraim, de ezeket többnyire a névadás után fel is oszlattuk. Ott volt a Viktor és a dobos srác, amit egy Dániel nevű barátommal alapítottunk ketten, vagy Kázmér majomtojásai a szellem villamoson, a Konkáv kör, a Fat unicorns, a Tamponméz meg a Russel crew. Igazából, amiben én voltam az énekes, abban sem énekeltem, mert feloszlottunk.

Amikor tehát Szőcs Artur a hangfekvéséről érdeklődött, hogy ne mutassa ki a zavarát, visszakérdezett: „milyenben kellene?”

- Azt válaszolta, tenorban. Igyekeztem felkészíteni arra, hogy ez nem igazán az én terepem, ennek ellenére kért hangfelvételt tőlem. Miután elküldtem, másnap behívott magához, és azt mondta igen mérges. Kissé megszeppenve kérdeztem, hogy miért. „Mert lenne hangod, de nagyon képzetlen” – válaszolta. Szóval némi gyakorlás és pár énekóra után

megkaptam Ibolya Ede szerepét a Csókos asszonyban. Egyszerre örültem és leizzadtam. Egyfelől nem várt lehetőség volt számomra, hogy bizonyítsak.

Másfelől soha nem csináltam operettet, legfeljebb musicalt. Mivel Feczesin Kristóf váltójának szántak, és kevés időm volt felkészülni, ezért nem tudtam megijedni sem: menni kellett és csinálni. 

A beszélgetés végén megkértem Balázst, hogy különböző kérdésekre adjon zsigeri válaszokat. 
Próza, vagy zenés darab?
- Próza.
Nagyszínpad vagy Játékszín?
- Játékszín.
Tragédia vagy komédia?
- Komédia.
Lars von Tier vagy Quentin Tarantino?
- Nehéz… von Tier.
Tél vagy nyár?
- Nyár.
Zene vagy színház?
- Színház.
Közönségsiker, vagy kritikai elismerés?
- Oh, anyám… kritika.